Mitől javulhatna az adómorál?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Háromrészes, saját kutatási eredményekkel alátámasztott sorozatot indít az adómorált meghatározó tényezőkről – személyiségjegyekről, társadalmi viszonyokról, adóztatási gyakorlatról – az Adó Online. Az első részben az alapfogalmakat tisztázzuk és meghatározzuk, milyen is a magyar modell.

Cikksorozatunk az átengedett központi adók, mint részben állami részben önkormányzati bevételek megosztásának változását mutatja be az önkormányzati rendszer kialakulásától napjainkig, illetve egy felmérés legfőbb adatait közli, mely a felmérésben részt vevők adómorálját, átengedett központi adók arányával kapcsolatos tudását igyekszik felderíteni és kapcsolatot keres a helyi szintre delegált adóztatás és az adófizetési hajlandóság között.

Átengedett központi adók jelentéstartalmának változásai, avagy hogyan csökkent az önkormányzatok részesedése

Honnan eredeztetjük a helyi önkormányzatok adóztatási jogát? Az állam, mint az adóztatási jog szuverenitásának birtokosa átengedi ennek az adóztatási jognak egy részét a helyi decentralizált szintre és ellenőrzi is annak gyakorlását. Az önkormányzatok adóztatási joga ennélfogva másodlagos, más szavakkal származtatott, és korlátozott.

Példák az áfatörvény alkalmazásához
Jelen kiadványunk olyan gyakorlati példatár, amely az általános forgalmi adózás területén leggyakrabban felmerülő jogeseteket és azok megoldását tartalmazza. Megrendelés >>

Többféle modell létezik a világban az állami és a helyi költségvetés és az adóztatási jog kapcsolatára. Az egyik végletnek számít az a rendszer, amelyben az önkormányzatok bevétele kizárólag állami támogatásból áll. Csupán a központi adórendszer működik, így valójában helyi adókról nem is beszélhetünk. Ennek a modellnek az előnyei közé sorolhatjuk, hogy a központ sokkal jobban nyomon tudja követni a pénzek felhasználásának útját, mely hatékonyabbá teszi a gazdálkodást.

Szolidáris az államháztartás rendszere, ha az önkormányzat által – önállóan – meghatározott adót központosítják, és az állam dönti el az újraelosztás során, hogy az önkormányzat milyen feladatot lát el és mennyi pénzből. Előny, hogy a bevételek arányosítása lehetővé válik, csökkenhetnek a különbségek, bár így gazdagabb települések ugyanakkor nem lesznek érdekeltek bevételeik növelésében.

A harmadik modellben az önkormányzatok teljes önállóságot élveznek, függetlenek a központi költségvetéstől, szabadon határozhatják meg, milyen adót, milyen mértékben vetnek ki. Ebben a modellben az önkormányzatok nagyobb felelősséggel tudnak dönteni, míg veszélyként említhető meg, hogy a helyi politika könnyen szembekerülhet az állam gazdaságpolitikájával.

A vegyes rendszerben – egyesíti a szolidáris és a teljesen önálló modell elemeit – meghatározott adók a központi költségvetésbe kerülnek befizetésre, és onnan osztják fel, más adók pedig közvetlenül az önkormányzati bevételeket gazdagítják. Németország mellett Magyarország adórendszere is ebbe a modellbe tartozik. A „magyar modell” lényege, ahogy azt Vígvári András is meghatározta, „hogy nemzetközi összehasonlításban is széles önkormányzati kompetencia párosul egy településekre épülő és a települési szerkezet elaprózottságából adódó nagyszámú, jogilag legalábbis egyenrangú helyhatóságokkal működő önkormányzati rendszerrel.” (1)

A magyar modell kereteinek folyamatos korrekciója figyelhető meg az önkormányzati rendszer kialakításától napjainkig, ami legfőképpen a feladatok finanszírozási kereteiben öltött testet.

Szemléletes példa erre a személyi jövedelemadó, illetve a gépjárműadó bevétel elosztása. Amikor 1988-ban bevezették az Szja-t, mint új adónemet, a törvény értelmében a településeken lakók által befizetett összeg egésze visszakerült a helyi szintre, azonban már 1990-ben fontos kérdések merültek fel az adónem jövőjét illetően: részesüljenek-e és milyen arányban a helyi önkormányzatok az Szja bevételből.

Az 1990. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól rendelkezése az alábbi volt:

1.§ (6) A települési önkormányzatokat az állandó lakosság által 1989-re bevallott – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által településenként kimutatott – személyi jövedelemadó 50%-a illeti meg.

Az átengedett központi adóbevétel egyre csökkenő részben illette meg már a 90-es évek közepétől a helyi önkormányzatokat. 1991-től már csak a befolyt összeg felét kapták meg az önkormányzatok, 1993-ra harminc százalékra csökkent az arány. 1995-től kicsivel több, mint 35 százalék jutott vissza a településekhez az szja-ból az alábbiak szerint: 29 százalék biztosan a befizető lakhelyét gazdagította, 6 százalékot normatívan juttattak az önkormányzatoknak.

1998-ra csak 20 százalék maradt helyben az adott településen lakók befizetéseiből, 2000 óta ez az arány tartósan 10 százalék alatti volt, mígnem 2013. költségvetési évtől kezdve pedig 0 százalék az szja visszaosztási arány, egyedül a magánszemély által bérbe adott termőföld jövedelmét terhelő szja marad helyben, a földterület fekvése szerinti települési önkormányzatnál. (2)

Kezdetben a gépjárműadó is olyan központi bevételnek minősült, amelyet az állam teljes mértékben az önkormányzatoknál hagyott. A településeken beszedett gépjárműadó fele 1992-től a helyieké, 2003-tól pedig az egész bevétel a helyi önkormányzatokat illette meg. 2015. költségvetési évben a központi költségvetést a gépjárműadóból beszedett bevétel 60%-a, míg a beszedést megvalósító önkormányzatokat a 40%-a illeti meg.

Navigátor Adózás modul
Az Art. Navigátor és az Áfa Navigátor csomagban, 10% kedvezménnyel. A navigátorok a jogi eljárásokat a kezdeményezéstől a lezárásig folyamatábrákkal követik végig, a kapcsolódó anyagok (jogszabályok, Nav-állásfoglalások, nyomtatványok) egy kattintással elérhetőek. Megrendelés >>

Az adózási morál értelmezése, a morált befolyásoló tényezők

Az adómorál nem más, mint a morál általános fogalmának sajátos érvényesítése az adózás területén, melyet két oldalról tudunk megközelíteni. Egyrészt az adófizetők magatartását jelenti, az adókötelezettségekkel szemben, másrészt az állam magatartását a bevételek megszerzése során. A történelmi fejlődés azt mutatja, hogy ez a két oldal nehezen kerül egyensúlyba. Az utóbbi évtizedekben az adóztatás jogi garanciái erősödtek de ezzel párhuzamosan az egyének adómorálja gyengült.

A szakirodalomba Frey–Weck-Hannemann vezette be az adómorál (3) fogalmát 1984-ben, napjainkra számos és több tudományterületet átölelő publikáció foglalkozik az adómorál kérdéskörével. Allingham–Sandmo (1972) és Yitzhaki (1974) az adókerülésre, mint szerencsejátékra tekintettek, azt vizsgálva, hogy adott valószínűségű adóellenőrzéssel feltárt adókerülés esetén és az adókerülés mértékével arányos büntetés mellett mennyi keresetet vallanak be a kockázatkerülő egyének. Az empirikus megfigyelések megerősítik, hogy az adómorál fontos szerepet játszik az adócsalás magyarázatában, mivel az erkölcsi viselkedés sokszor nem független az egyének számára referenciacsoportnak számító személyektől megfigyelt viselkedésektől.

Az adómorál történeti és szocio-kulturális determinációi

Feltételezésem szerint a mai magyar adómorál egyik okozati eleme történeti és ebből fakadó szocio-kulturális tényezőkben keresendő. Ha visszatekintünk a XX. század első felére, akkor történeti távlatban is érzékelhető az adóelkerülés, adómorál kérdésének mély társadalmi beágyazottsága. Azt láthatjuk, hogy majd egy évszázaddal később sem sokat változott a helyzet. Rontja az adómorált, hogy bizonyos rétegek kivonják magukat az adózás alól, és a rendes adófizető alanyokra hárul az egyenlőtlen adóteher, gyakorlatilag ezzel elveszik azok kedvét is az adófizetéstől, akik eddig jogkövető módon jártak el.

A szocializmus éveiben Magyarországon a természetes személyek jövedelemét alapvetően két kategóriába sorolták. Egyrészt a munkabér jellegű jövedelem viszonylag elhanyagolható adóterhet viselt, míg a természetes személyek vállalkozási jövedelme, valamint a passzív jövedelem (mint a kamat, a bérleti díjak, az osztalék) aránytalanul magas, olykor 100 százalékos effektív adóterhet viselt.

A progresszív adózás – hasonlóan a vállalatok jövedelemadójával kapcsolatos szabályozáshoz – visszafogta a vállalkozó kedvet, illetve az ilyen jellegű tevékenységből eredő jövedelmek bevallását. Ebben a szabályozási környezetben a vállalkozási jövedelem eltitkolása tehát tipikus attitűddé vált Magyarországon.

Jegyzetek:

(1) Vígvári András: Szubszidiartitás nélküli decentralizáció, néhány adalék az önkormányzati rendszer magyar modelljének korszerűsítéséhez. Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1. 141-167. p.

(2) Ez a jövedelemadó-rész 1998-tól illeti meg a települési önkormányzatokat.

(3) Az adókerülést gyakran az ún Laffer-görbével magyarázzák, amely az adóbevételt kizárólag a marginális adókulcs függvényében ábrázolja. Frey–Weck-Hannemann (1984) szerint az adómorálnak legalább akkora szerepe van az adóbevétel alakulására, mint az adókulcsnak.

---