Munkaerő-kölcsönzés csak ideiglenesen

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy éven belül jelentősen szigorodnak a munkaerő-kölcsönzés feltételei, ami elsősorban azt jelenti, hogy saját alkalmazottak helyett nem lehet majd tartósan kölcsönzött munkavállalókra berendezkedni, a kölcsönzés ugyanis a jövőben csak ideiglenes lehet – olvasható az Adó szaklap 2010/15. számában megjelent cikkben.

Csaknem egy évtizede hivatalosan is jelen van a hazai munkaerő-piacon a munkaerő-kölcsönzés. A jogértelmezési problémák mellett szakmai vakság lenne elmenni azon tény mellett, hogy az Európai Unió irányelve legkésőbb 2011 decemberétől jelentősen szigorít a kölcsönzés – eddig tagállami belátástól függő – feltételein.

A munkaerő-kölcsönzés az intézményesített szabályozás kidolgozása előtt is megjelent a hazai munkaerő-gazdálkodásban. Ekkor a kirendelés intézményét használták – és használták ki – az egykori de facto kölcsönbeadók és vevők. A Munka törvénykönyve (Mt.) 2001 előtti előírása sem időtartamban, sem a tulajdonos személyére tekintettel nem korlátozták a kirendelést, így munkaviszony létesítése helyett a munkaerő kirendelőtől történő bérlése nem csak átmeneti megoldást jelenthetett.

A munkaerő-kölcsönzést bevezető módosítás miniszteri indokolása kifejezetten hangsúlyozta a kölcsönzés ideiglenes jellegét, a rövid időtartamú, átmeneti munkaerő-igény kielégítését. A jogalkotói koncepció nem tükröződött ugyanakkor a kölcsönzés tételes törvényi szabályozásában. Klasszikus szerepétől eltérve, a határozatlan idejű munkaviszony egyenértékű alternatívájaként került az Mt.-be. Azóta sincs olyan szabály, amely meghatározná, hogy milyen okokból, illetve milyen időtartamra lehet munkaerőt kölcsönözni. Másrészt a kölcsönzött és a kölcsönbevevő saját munkavállalói között a foglalkoztatás feltételei vonatkozásában egyáltalán nem rendelkezik az Mt. az egyenlő bánásmód követelményéről. Mindez lehetne csupán elméleti kritika, ugyanakkor az uniós irányelv éppen e két jogintézmény vonatkozásában – a kölcsönzés ideiglenességének és az egyenlő bánásmód megkövetelésével – szorít leginkább a nadrágszíjon, amely nem csupán a kölcsönzés szabályainak módosításával, hanem ezzel együtt e foglalkoztatási konstrukció várható munkaerő-piaci át- és leértékelésével jár.

Az uniós irányelv átvétele változtatni fog a hazai szabályozáson, amely nem akadályozza meg, hogy a munkaerő-kölcsönzést ne a határozatlan idejű, tartós és átmenetinek nem minősülő munkaviszonyok kiváltására használják fel. Nem egyedi jelenség, hogy miután a munkáltató a munkavállalói egy jelentős részének munkaviszonyát közös megegyezéssel megszünteti, a rá következő napon egy általa kijelölt kölcsönbeadón keresztül visszakölcsönzi őket. Az is előfordul, hogy az Mt-ben rögzített, legfeljebb három hónapos próbaidőre vonatkozó rendelkezés legális megkerülése érdekében a munkáltató a pályázót előbb a kölcsönbeadón keresztül foglalkoztatja. A kölcsönzés intézménye ekkor kvázi próbaidőként funkcionál.

A fenti példák alátámasztják a kölcsönzéssel kapcsolatos szabályozási ambivalenciáját. Egyfelől számos, a tipikus munkaviszonyban biztosított munkavállalói jogosultságot – éppen a kölcsönzés atipikus sajátosságára figyelemmel – a törvény kizár vagy az általánostól eltérő tartalommal állapít meg, másfelől viszont – miután a határozatlan idejű kölcsönzés megengedett-, kialakult egy másodosztályú munkavállalói kör, amely gyengébb védelmi pozícióval rendelkezik, mint a kölcsönvevővel határozatlan időre munkaszerződést kötők, anélkül azonban, hogy munkaviszonyukat az ideiglenesség jellemezné. Sarkosabban fogalmazva: az Mt. az atipikusnak minősített kölcsönzést a klasszikus, határozatlan időre szóló munkaviszony lecserélésének, létesítésének legális eszközeként hozta létre.

Dr. Horváth István cikke a jövőben várható változások ismertetése mellett igen részletesen foglalkozik a munkaerő-kölcsönzés szabályainak a jogalkalmazási problémáival is.

---