Munkaerőpiacra lépő személyek utáni kiva-kedvezmény és a betegszabadság


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Írásunkban azt tekintjük át, miként befolyásolja a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kisvállalati adóalap-kedvezmény alkalmazását azon körülmény, ha a munkaerőpiacra lépő személy adott hónapban betegszabadságon volt.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) 20. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a kisvállalati adó alapjába tartoznak (egyebek mellett) a személyi jellegű kifizetések, amelynek a betegszabadság is részét képezi a Katv. 20. § (2) bekezdés a) pontja, illetve a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) alapján.

A kisvállalati adó alanya, amennyiben munkaerőpiacra lépőnek minősülő személyt foglalkoztat, kedvezményt érvényesíthet a kisvállalati adóban. Eszerint nem minősül személyi jellegű kifizetésnek – és nem képez kiva-alapot – a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összege [Katv. 20. § (2)-(2a) bekezdés].

A kedvezményezett foglalkoztatottak felsorolása a Katv. 2. § 19. pontban található, visszautalva a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho. tv.) előírásaira, míg az utánuk érvényesíthető kiva-kedvezmény összege a Katv. 2. § 20. pontjában került rögzítésre.

A kisvállalati adó (és a szociális hozzájárulási adó) alkalmazásában munkaerőpiacra lépőnek minősül, aki a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonnyal. Az említett 92 napos limitbe nem kell beszámítani a csecsemőgondozási díj, az örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás folyósításának időszakát, illetve a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát [Szocho. tv. 11. § (2) bekezdése].

Szintén érvényesíthető a munkaerőpiacra lépők utáni kedvezmény, ha a felsorolt anyasági ellátásban részesült (részesülő) személy a korábbi kifizetőjénél áll ismételten munkába.

A munkaerőpiacra lépő személy után érvényesíthető kedvezmény a kisvállalati adóban személyenként

  • a bruttó munkabér havi összege (de havonta legfeljebb a minimálbér) az első két foglalkoztatási évben,
  • a bruttó munkabér havi összege (de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százaléka) a foglalkoztatás harmadik évében Katv. 2. § 20. pont b) alpont].

Elmondható, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 79. § (1) bekezdése értelmében a személyi jellegű ráfordítások között kell elszámolni az alkalmazottnak munkabérként, a szövetkezet tagjának munkadíjként elszámolt összeget, a természetes személy tag részére személyes közreműködése ellenértékeként kifizetett összeget, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetéseket, illetve a bérjárulékokat.

A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartozik – egyebek mellett – a betegszabadság díjazása, a munkáltatót terhelő táppénz és táppénz-kiegészítés [Szt. 3. § (7) bekezdés 3. pont]. A betegszabadság összegére az Szt. 3. § (7) bekezdés 3. pontjában, valamint az Szt. 79. §-ában foglaltak szerinti, a személyi jellegű egyéb kifizetésekre vonatkozó számviteli szabályozást kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a betegszabadság ezáltal nem számítandó bele a bruttó munkabér összegébe, így a kisvállalati adóalap csökkentésekor sem lehet figyelembe venni a kedvezmény számítása során.

Példa:

A munkavállaló 2020-ban, a gyermekgondozási segély folyósításának lejártát követően ment vissza dolgozni korábbi munkahelyére. 2022-ben a foglalkoztatás harmadik éve zajlik. A kisvállalati adóalany munkáltató a munkavállaló után igénybe veszi a munkaerőpiacra lépő természetes személy utáni kiva-kedvezményt. 2022 szeptemberében az alkalmazott néhány napot betegszabadságon töltött, melynek következtében az említett hónapra 93 ezer Ft bruttó munkabért kapott, illetve 15 ezer Ft összegű díjazásban részesült a betegszabadságra tekintettel (Mindkét összeget a foglalkoztató folyósítja neki, tekintettel arra, hogy a betegszabadság idejére járó díjazást is a munkáltató fizeti meg az alkalmazott részére). A munkáltató a foglalkoztatás harmadik évében a bruttó munkabér havi összegének (de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százalékának) a mértékéig veheti igénybe a munkaerőpiacra lépő személy utáni kedvezményt, azaz 2022-ben havonta maximum 100 ezer forintot érvényesíthetne a kisvállalati adóalapjából az előírásoknak megfelelően. Mivel az alkalmazott 2022. szeptemberére eső bruttó munkabére kevesebb, mint a minimálbér 50 százaléka, ezért a munkáltató csupán 93 ezer Ft összegű kedvezményre jogosult az érintett hónapban. A betegszabadságra tekintettel kifizetett összeg pedig a munkáltatónál a kisvállalati adó alapját képezi, hiszen az – amint említésre került – személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősül. A személyi jellegű egyéb kifizetések pedig személyi jellegű ráfordításnak és ezáltal járulékalapot képező jövedelemnek minősülnek, amelyek a kisvállalati adóalap egyik összetevőjét jelentik.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 30.

Pénztárgépek közé rejtett cigarettát talált a NAV

Kilencvenezer doboz zárjegy nélküli cigarettát talált a NAV egy Komárom-Esztergom vármegyei raktárban, a csempészáru egy részét harminc raklap pénztárgép csomagolásába rejtették – közölte a NAV Közép-dunántúli Bűnügyi Igazgatóságának sajtóreferense.

2024. május 30.

Kávézóban használható hűségkártya értékesítése kapcsán felmerülő áfakötelezettség

Kérdésként merül fel, hogy a kávéknak a hűségkártya-program keretében a hűségkártyák használata útján megvalósított értékesítése egycélú vagy többcélú utalvány alkalmazásának minősíthető-e, illetve, hogy az milyen feltételek mellett keletkeztet a társaság részére áfakötelezettséget. Kérdéses továbbá, hogy az ajándék kávéknak a hűségkártyák értékesítésekor történő biztosítása áfaköteles termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak tekinthető-e vagy sem.