Munkajogi igények elévülésének megszakadásánál a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Munkajogi igények tekintetében az elévülés megszakadására a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. Az igényt keletkeztető kötelem nem a munkaszerződés megkötése vagy módosítása, hanem a munkaviszonyból eredő követelés esedékessége – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperesi jogelődnél határozatlan idejű munkaviszonyban volt, személyszállítási igazgató munkakörben. Szerződése szerint a betöltött munkakörre tekintettel prémium illette meg a felperest, melynek mértéke maximum az éves bruttó munkabér 50%-a, figyelemmel a társaságnál mindenkor érvényben lévő Javadalmazási Szabályzatra. 3 hónapos felmondási idővel 2016-ban az alperes megszüntette a felperes munkaviszonyát, aki a 2016. évi elmaradt prémium megfizetését kifogásolta és annak megfizetésére hívta fel a munkáltatót. 2019. április 3-án fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesítette igényét.

A perré alakult eljárásban az alperes ellenkérelmében elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felperesi prémium elévülése a felmondás közlésekor, 2016. január 17-én kezdődött. Az alperes a fizetési meghagyást 2019. április 3-án vette át, így addig a munkajogi igény hároméves elévülési ideje eltelt.

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az Mt. alapján az alperes 2016. január 22-én kifizette a felperes munkabérét és egyéb járandóságát, a prémiumkövetelés elévülése ezért 2016. január 23-én kezdődött, a követelés ekkor vált esedékessé. Ebben az időszakban a Ptk. az elévülést megszakító körülmények között nem tartalmazta az írásbeli felszólítást, így az az elévülés megszakítására nem alkalmas. A felperes a 2016. évi prémium igényét 2019. január 23-ig érvényesíthette volna, erre azonban nem került sor, így az elévült követelést a bíróság elutasította.

Az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kifejtette, hogy a felperes munkaviszonya a Ptk. hatálybalépése előtt jött létre. Az alperes korábbi jogelődje 2014. december 31-én beolvadt az alperes közvetlen jogelődjébe, és az új munkáltatónál 2015. január 1-jén új kollektív szerződést fogadtak el. A kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya a jogelőd munkáltatóval munkaviszonyban álló valamennyi munkavállalóra, így a felperesre is kiterjedt. Az új kollektív szerződés újra szabályozta a munkavállalóknak nyújtható egyéb juttatásokat, így a munkakörre figyelemmel fizetendő prémiumot is. A felperes prémiumigénye így az új kollektív szerződés megkötésével keletkezett. A munkajogi igény érvényesítésével kapcsolatos határidőre az igény keletkezésekor hatályos rendelkezések az irányadók. A felperes prémiumigénye keletkezésekor hatályos Mt. 286. § (1) bekezdése szerint e prémiumigény három év alatt évül el, míg a 286. § (4) bekezdése alapján az elévülésre egyebekben – így a megszakító körülményekre is – a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. A felperes prémiumigénye keletkezésekor már a 2013. évi V. törvény (Ptk.) volt hatályban, melynek 6:25. § (1) bekezdése nem szabályozza elévülést megszakító körülményként az írásbeli felszólítást.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint tévesen értékelte korábbi munkáltatójának a jelenlegi munkáltatóba történő beolvadását a másodfokú bíróság és tulajdonított jelentőséget annak, hogy az új munkáltatónál újabb kollektív szerződés került elfogadásra, mivel a felperes igénye elsősorban munkaszerződéséből fakad. A 2015. évi kollektív szerződés nem új, előzmény nélküli kötelem, jogutódlás folytán folytonos munkaviszonyokat érintett, s az igénye egy korábban fennálló kötelemhez kapcsolódott. Úgy vélte, esetében a régi Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni, mivel közte és az alperes jogelődje között 1974-ben született munkaszerződés, azaz kötelem. Ez a kötelem igazolhatóan változatlanul fennállt az új Ptk. hatálybalépésekor. A Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett nyilatkozatokra a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Így a prémium kifizetésének elmaradására vonatkozó írásbeli felszólításra a Ptk. hatályba lépése előtti rendelkezések az irányadók. A régi Ptk. szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a felek a munkajogi igényeiket csak meghatározott ideig, az elévülési időn belül érvényesíthetik bíróság előtt. Az Mt. szerint a munkajogi igény három év alatt évül el, s az igény elévülését a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. Az Mt. nem tartalmaz önálló rendelkezést az elévülés megszakítására, azt rögzíti, hogy az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. A Kúria nem értett egyet a felperes álláspontjával. Az elévülés kezdete az igény esedékessége. Ha a munkavállaló a munkáltató sérelmes intézkedése vagy mulasztása miatt kezdeményez jogvitát, az elévülés a sérelmes intézkedést követő napon, mulasztás esetén pedig akkor kezdődik, amikor a munkáltató legkorábban eleget tudott volna tenni kötelezettségének.

A polgári jogi jogviszonyban a felek közötti kötelmek általában rövidebb időre jönnek létre, eseti jellegűek, ezzel szemben a munkaviszony sajátossága, hogy a munkáltató és a munkavállaló hosszú távra, akár több évtizedre létesítenek egymással szerződéses viszonyt. Ennek megfelelően a polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazása esetén nem annak van jelentősége az elévülés szempontjából, hogy a felek mikor kötöttek egymással munkaszerződést, illetve annak tartalmát módosították-e, hanem annak, hogy bíróság előtt érvényesítendő igényük mikor vált esedékessé, mikor nyílt meg annak lehetősége, hogy azt bíróság útján kényszerítsék ki. Az elévülés tárgya a követelés, az erre vonatkozó időmúlás jogkövetkezménye pedig az elévülés. Az adott ügyben a felperes igényét keletkeztető kötelem a Ptk. hatályba lépését követően keletkezett.

A Kúria tévesnek tartotta a felperes álláspontját, miszerint az alperessel, illetve jogelődeivel 1974. óta fennálló kötelemre figyelemmel a munkaviszonya létesítésekor, illetve munkaszerződése módosításakor és nem az igénye keletkezésekor hatályos Ptk. rendelkezései lennének az irányadóak. A felperes prémiummal kapcsoltos igényét 2019. január 23-ig érvényesíthette volna. A Ptk. 6:25. § (1) bekezdése taxatíve sorolja fel az elévülés megszakításának eseteit, a felperes írásbeli felszólítása azonban erre nem volt alkalmas. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.IV.10.110/2021/4.) a Kúriai Döntések 2022/5. számában 131. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 286. § (3) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Digitalizálódó adózás Afrikában

Számos érdekességet tartogatnak számunkra is az afrikai országok áfarendszerei. Amennyiben összességében nézzük a folyamatokat, kijelenthetjük: Afrika digitalizálódik.

2024. április 17.

Új K+F adókedvezmény

A kutatás-fejlesztési tevékenység támogatására a korábbi adóalap kedvezmények mellett 2024. januárjától új adókedvezményt is bevezetésre került a társasági adóban (1996 évi LXXXI. törvény 22/G. §).