A kapcsolt vállalkozások között alkalmazott elszámoló árak vizsgálatával kapcsolatban számos új szabályozás lépett életbe a 2022. év folyamán. A háromrészes cikksorozat keretében ezen új szabályok és iránymutatások főbb elemeit mutatjuk be. Most a transzferár adatszolgáltatás további követelményeivel, a gazdasági elemzésre vonatkozó adatszolgáltatással, valamint az egyéb részletszabályokkal fogunk foglalkozni.
Az első részben az új transzferár szabályozás alapján kiszabható mulasztási bírságok és adóbírságok megnövekedett kockázatát mutattuk be, míg a második részben a társasági adóbevallásban megjelenő új adatszolgáltatási kötelezettség általános részeit ismertettük. Cikksorozatunk utolsó fejezetében, a transzferár adatszolgáltatás további követelményeivel, a gazdasági elemzésre vonatkozó adatszolgáltatással, valamint az egyéb részletszabályokkal fogunk foglalkozni.
Az adatszolgáltatás specifikus részei (a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet 8/A § (4), (5), (6) és (7) bekezdései) az alábbi követelményeket támasztja az adózók részére:
Ebben a pontban, amennyiben a viszonteladási árak módszere, a költség és jövedelem módszer vagy az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer segítségével állapította meg az adózó a szokásos piaci árakat, úgy meg kell jelölni az alkalmazott jövedelmezőségi mutatót is (pl. bevétel / költség arányos üzemi szintű jövedelmezőség, bruttó jövedelmezőség, Berry ráta).
Amennyiben az összehasonlító árak módszerét alkalmazzuk, és százalékos szolgáltatási díjban állapodtunk meg a kapcsolt partnerünkkel, úgy az adatszolgáltatásban be kell mutatni a szóban forgó szolgáltatási díj alapját is (értékesítés nettó árbevétele, értékesítés bruttó árbevétele, üzemi (üzleti) tevékenység eredménye vagy egyéb alap), ezzel is megkönnyítve az adóhatóság számára a hasonló típusú ügyletek összehasonlítását, elemzését.
Finanszírozáshoz kapcsolódó ügyletek, kölcsönök esetében adatot kell szolgáltatni az alkalmazott referenciakamatról, vagy a fix kamatláb alkalmazásáról, itt szintén az volt a jogalkotó célja, hogy könnyebb legyen a hasonló ügyleteket statisztikai módszerekkel elemezni.
Az adatszolgáltatásban meg kell határozni a tesztelt fél kapcsán alkalmazott számviteli sztenderdet is (magyar GAAP, IFRS, US GAAP, egyéb számviteli szabályok alkalmazása), annak érdekében, hogy a különböző számviteli elszámolási módokból fakadó eltérésekkel számolni tudjon az adóhatóság.
Ebben a pontban az elvégzett összehasonlító elemzés, adatbázis kutatás alapján meghatározott szokásos piaci árképzést kell bemutatni (Jövedelmezőségi mutató / tartomány, Százalékos jogdíj, jutalék, szolgáltatási díj / tartomány, Kamatfelár, fix kamatláb értéke / tartománya, Egységár / tartomány).
Az előző ponttal párba állítva adatot kell szolgáltatni az érintett kapcsolt ügyletben alkalmazott árképzésről (Jövedelmezőségi mutató, Százalékos jogdíj, jutalék, szolgáltatási díj, Kamatfelár, fix kamatláb értéke, Egységár). Itt emeljük ki, hogy a jövedelmezőségi mutató kapcsán az NGM-rendelet a ténylegesen elért mutató bemutatását írja elő, így az a korábban esetlegesen alkalmazott gyakorlat, amely során a tervezett jövedelmezőségi mutatót mutatta be az adózó a gazdasági elemzésében, már szembemegy a jogszabállyal.
Összességében elmondható, hogy az adatszolgáltatás a Helyi dokumentum birtokában kitölthető, a jogalkotó nem írt elő teljesen új típusú adatokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget, azonban a jogszabályban található részletszabályokat javasolt többször átolvasni a hibás kitöltések elkerülése érdekében.
A továbbiakban pedig néhány új részletszabályt mutatunk be.
Először is kiemeljük az egyik legfontosabb további változást, miszerint a transzferár dokumentáció készítés alóli mentesülés értékhatára a korábbi 50 millió Ft-ról 100 millió Ft-ra növekedett, ezzel is ellensúlyozva az adózók adatszolgáltatás miatt megnövekedett adminisztrációs terheit.
Megjegyezzük azt is, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18. § (11) bekezdése alapján, amennyiben az adózó által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon belül helyezkedik el, akkor az új szabályozás szerint már nincs lehetősége az adózónak a transzferárakra visszavezethető adóalap módosítást végrehajtani az ügylettel kapcsolatban.
Végezetül az összevonási szabályok kapcsán emeljük ki azt a 2023-as adóévtől alkalmazandó új szabályozást, miszerint nem vonható össze a beszerzés a beszerzett anyagokból gyártott termékek értékesítésével, továbbá a ráfordításokat érintő ügylet az elsősorban bevételeket érintő ügylettel. Számos adózó készítette mindezidáig úgy a Helyi dokumentumát, hogy a főtevékenységhez kapcsolódó valamennyi (bejövő / kimenő) kapcsolt tranzakcióját összevontan, egy cégszintű eredményességre irányuló adatbázis kutatás segítségével vizsgálta meg, ezeket a módszertanokat a 2023-as évtől kezdődően át kell dolgozni.
Látható tehát, hogy számos ponton változott a jogszabályozás a korábbi évekhez képest, így mindenképpen érdemes a transzferár dokumentáció / adatszolgáltatás összeállítása előtt alaposan áttanulmányozni az új követelményeket vagy tanácsadó segítségét igénybe venni a dokumentumok elkészítése kapcsán.
A cikk szerzője Szabó Rudolf, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási üzletágának szenior menedzsere.
