Öt kedvező változás az uniós pályázatoknál

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A nemzetközi tendenciáknak megfelelően, különösen a nehezebben elérhető banki hitelek és szűkös saját források miatt a hazai vállalatok számára is egyértelműen megnőtt az uniós alapokból származó források jelentősége a finanszírozásban. Az uniós pénzek gazdaságfejlesztés szempontjából hatékony felhasználása ugyanakkor nagyban függ attól is, hogy a pályázati kiírások mennyire képesek megfelelni az új gazdasági környezetből fakadó kihívásoknak. A Deloitte a nemrég megjelent kiírások legkedvezőbbnek tartott pontjaira hívja fel a figyelmet, de felsorolja a legfontosabb problémákat is.

A nemrég társadalmi egyeztetésre bocsátott uniós pályázati kiírások több ponton is változnak. Elsőként érdemes megemlíteni, hogy a kiírásokban jelentősen erősödött az előleg szerepe a cash-flow nehézségek kezelésére – mutat rá Márkus Csaba, a Deloitte Zrt. EU-tanácsadási üzletágának igazgatója. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságfejlesztési pályázatok esetében az igényelhető előleg mértéke 40 százalékra emelkedett, míg a k+f-pályázatok esetében az előleg és az időközi kifizetések összege együttesen akár a megítélt támogatás 90 százalékát is elérheti.

A második számottevő változás, hogy a nagyvállalatok számára is elérhető pályázatok esetében a pályázónak immár elegendő vagy csak az árbevételre, vagy csak a munkavállalók létszámára vonatkozóan vállalást tennie, ami jóval nagyobb mozgásteret biztosít az eddigieknél.

A harmadik kedvező módosítás, hogy a pályázatoknál a vállalt árbevétel-növekedés helyett, immár akár százalékosan meghatározott – nagyvállalatok esetében például 10 százalékos mértékű – árbevétel-csökkenés is elfogadott. A módosítás alapvetően igyekszik megfelelni a jelenlegi gazdasági környezet diktálta feltételeknek, mégis kérdéses, hogy a rendelkezésre álló mozgástér elegendő lesz-e, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a mostani helyzetben nehéz reális üzleti terveket készíteni.

Újabb fontos könnyítés, hogy az eddig előírt, két lezárt üzleti év helyett immár elegendő egy lezárt üzleti év is a pályázók számára.

Az ötödik, egyértelműen pozitív módosítás, hogy a legalább 2 milliárd forint elszámolható költségű projekteket a hazai finanszírozású, egyedi kormánydöntésen alapuló támogatási rendszerből (EKD) az elképzelés szerint intézményesen is átirányítanák a társfinanszírozott, úgynevezett „”kis EKD”” kiírásba (GOP-2009-2.1.3). Itt kell megjegyezni azt is, hogy ez a kiírás ugyan potenciálisan nagyobb támogatási összeget biztosít a megvalósítandó projekt számára, mégis kevésbé rugalmas az EKD rendszeréhez képest – hívja fel a figyelmet Márkus Csaba.

Öt megoldandó probléma

A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy nemcsak kedvező változásokat láthatunk az uniós pályázatoknál, hanem továbbra is vannak megoldandó problémák. A Deloitte szakértője a megoldandó kérdések között elsőként említette, hogy célszerű lenne, ha a társfinanszírozott pályázatokon elnyert támogatásokat – a támogatási intenzitások betartása mellett – a jövőben más állami támogatásokkal is kombinálni lehetne.

A makrogazdasági körülmények előre nem látott megváltozása megnehezítheti számos, ebben a programozási időszakban, illetve a 2004-2006 közötti programozási időszakban pályázó cég árbevétel-vállalásainak teljesítését, ami jelentős számú támogatási szerződés módosításához fog vezetni. Fontos, hogy az intézményrendszer nemcsak megfelelően fel legyen készülve erre, hanem az is, hogy ezeket a szituációkat igyekezzen a kellő rugalmassággal kezelni – véli a szakember.

Harmadik megfontolandó javaslatként Márkus Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egyes nagyvállalati pályázati kiírások csak a hátrányos, illetve a leghátrányosabb kistérségű projektek számára biztosítanak támogatást, akkor nem célszerű a pályázók körét az exportorientált cégekre és beszállítókra korlátozni. A korlátozás azt jelenti ugyanis, hogy az exportpiacok beszűkülése, illetve esetleges összeomlása miatt a pályázótól megvonják annak a lehetőségét, hogy a belső piacra fókuszálva valósítsák meg fejlesztési projektjüket.

Kedvező folyamatokat indíthatna el az is, ha a pályázó vállalatok a jövőben divízió-, vagy üzletág-szintű vállalásokat is tehetnének – ennek oka pedig a nagyvállalatok működésében keresendő. Egy nagyobb vállalat az egyes piaci szegmenseket megcélzó projektjeire általában könnyebben vállal kötelezettséget, mintha ezt egy adott projekt miatt a cég egészére vonatkozóan kellene megtennie.

Ötödik problémaként a szükségtelen korlátozó tényezőket említette Márkus Csaba, amelyek nehezen értelmezhető példája, hogy a per- és igénymentesség feltételei között továbbra is igényként szerepel a „”tartós környezetkárosodás”” ténye. Ez azt jelenti, hogy például a jogelődje által szennyezett ingatlant a jogutód vállalkozás hiába kármentesíti, az ezen a területen megvalósuló projekthez támogatást nem vehet igénybe. Ez a korlátozás jogilag nem támasztható alá, másrészt ellentétben áll a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai álláspontjával, illetve az EKD megfelelő szabályaival is. Harmadrészt pedig indokolatlanul korlátozza az egyébként jó projektek megvalósítását.

Forrás: index

---