Pótadóból fegyverkeztünk – adópolitika a II. világháború hajnalán

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2017. november 24.
Rovat:

A háborús időszakokban az emberi és anyagi erőforrásokat is a hadi események szolgálatába állítják. Gyakran együtt jár ez korábbi reformintézkedések, jogok, vagy akár a parlamentáris kormányzás bizonyos mértékű felfüggesztésével, korlátozásával is. Magyarország nagyszabású és sikeres, pótadóból és kölcsönből finanszírozott fegyverkezési programmal készült a világháborúra 1938-tól. A korszak zsidótörvényeinek is voltak adózási vonatkozásai.


A célkitűzések között első helyen áll honvédségünk fejlesztése. Ez azonban belekapcsolódik a programm gazdasági célkitűzéseibe, mert a vele kapcsolatos kiadások javarészt újabb munkaalkalmakat is nyujtanak.

(részlet a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938. évi XX. törvénycikk indokolásából)

Magyarország a hírhedt kassai bombázás (1941. június 26.) után lépett be a II. világháborús küzdelmekbe. Ennek előzménye volt, hogy Németország 1941. június 22-én hadba lépett a Szovjetunióval. A kassai támadás máig tisztázatlan (kik voltak a támadók: szovjetek, németek, románok, csehek vagy jugoszlávok, esetleg magyar önbombázás történt?), ennek tartalmára nem szeretnénk elméleteket gyártani.

Bárdossy László miniszterelnök június 27-én jelentette be a hadiállapotot. Horthy Miklós másnap levelet írt Hitlernek, amiből egyértelmű volt, hogy a döntést ő hozta meg a kormány és az országgyűlés hozzájárulásával. 28-án a magyar csapatok (Kárpát-csoport) megkezdték a tényleges fegyveres támadást a szovjet területek ellen.

Magyarország nem két nap alatt határozta el, hogy belép a fegyveres küzdelembe. Ez már csak egy többéves folyamat végkifejlete volt.

Az I. világháborút követően a nagypolitika folyamatosan táplálta a revizionista hangulatot, az igazságtalan – nem kétséges egy évszázad távolából – trianoni döntések felülvizsgálatára nem sok esély volt.

Kisebb jelentőségű, de adózási következményekkel is járt az 1914-1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismerésérő1938. évi IV. törvénycikk. Ez a következő adózással kapcsolatos kedvezményeket biztosította az érintetteknek:

– A törvényhatósági és a községi legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállításánál az igazolt tűzharcosok adóját kétszeresen kellett figyelembe venni (ld. erre vonatkozóan a „Választási jog és adózás – Becsüljük meg a virilistákat!” című írásunkat), így ők sokkal nagyobb eséllyel kerülhettek be jövedelmi viszonyaik alapján a helyi képviselőtestületekbe.

– A hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézségi éremtulajdonosok és a tűzharcosok, a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó, valamint az ezek után járó állami, törvényhatósági és községi pótadók után kedvezményekben részesültek. Ennek mértéke 5 és 30% között mozgott, viszont figyelembe vették a szociális helyzetet is, csak az alacsonyabb jövedelműek számára biztosították az adókedvezményt, a három adófajta együttes összege nem haladhatta meg a 100 pengőt a kedvezményi jogosultságnál.

Felkészülés a háborúra – a győri program

A revíziós hangulat fenntartása mellett megtörténtek a háborús előkészületek is. Rátz Jenő vezérkari főnök 1937-ben jelentős fegyverkezési programtervet készített. Az öt évre szóló fejlesztési tervben 1 milliárd 700 millió pengő kiadással számolt. Ez akkoriban három év teljes költségvetési bevételének felelt meg (mai viszonyaink között egy ilyen nagyságrendű állami beruházás az államadósság kétszeresére emelkedését eredményezné). Rátz tervezete képezte az alapját Darányi Kálmán hadsereg-fejlesztési programjának, igaz a költségvetést némileg csökkentették.

Darányi Kálmán miniszterelnök 1938 március 5-én a kormányzópárt nagygyűlésén jelentette be az 1 milliárd pengős fegyverkezési programtervét (győri program). Az Országgyűlés május elején elfogadta a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938. évi XX. törvénycikket (ekkorra már Darányi nem volt hivatalban, utódja Imrédy Béla volt).

Darányi Kálmán miniszterelnök Győrött, 1938. március 5.

A program költségének 40%-át állami hitelfelvétellel, 60%-át pótadó kivetésével kívánták megteremteni. Maga a program nagyobbik részében közvetlenül a fegyverkezést szolgálta, erre a különadóként beszedett 600 millió pengőt szánták. Az átfogó gazdaságfejlesztési programra 400 millió pengőt szántak, alapvetően azoknak a területeknek a fejlesztésére, amelyek közvetetten szolgálhattak hadi célokat is: a Magyar Államvasutak fejlesztésére 96 millió pengőt szántak, a csepeli szabadkikötő és a hajózás fejlesztésére 14 milliót, útépítésre 80 milliót, postai, távközlési célokra 20 milliót. Kiemelt célként szerepelt a mezőgazdaság fejlesztése (öntözés, árvízvédelem, telepítések, mezőgazdasági hitelkeret bővítése, falusi kulturális és oktatási célok stb.), ezekre a célokra több mint 150 millió pengőt szántak, csak a hitelkeretre 75 milliót.

A programot tehát pótadó kivetésével és államkölcsön felvételével kívánták finanszírozni. Pótadóra kötelezték az 50 000 pengőt meghaladó tiszta vagyonnal rendelkező magánszemélyeket, továbbá a társulatukat (ez utóbbiakat tőkéjük nagyságától függetlenül). Ez összességében mintegy 27 ezer pótadóra kötelezettet jelentett. Magánszemélyek esetén a vagyontól függően a pótadó mértéke progresszíven nőtt 5-től 14%-ig, a társulatok esetében a mérték 5%-tól 20%-ig emelkedett, függően a beruházási hozzájárulás alapjától. Ez utóbbit a saját tőke figyelembe vételével határozták meg. A kötelezettséget 5 éven át, negyedévente kellett teljesíteni, először 1938 október 1-jétől.

Az 1938 előtti években megváltozott az európai helyzet (erőegyensúly), Németország és Olaszország katonai megerősödése valószínűvé tette, hogy Magyarország e lépésének legfeljebb diplomáciai és gazdasági következményei lesznek. Még arra sem került sor, az 1938 augusztusában aláírt bledi egyezményben a kisantant országai (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) elfogadták Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Az egyenjogúság deklarálására már csak azért is szükség volt, mert a versailles-i békeszerződése a kisantant országainak jelentős fegyveres erők felállítását engedélyezték, ezzel szemben Magyarországon le kellett építeni a haderőt. A haderő létszámában nagyságrendileg kisebb volt a magyar katonaság, a technikai felszereltségben még nagyobbak voltak a különbségek. Ez a haderő még azt sem tette volna lehetővé, hogy Magyarország megvédje a területét.

Bled

A győri program megvalósítása sikeres volt, a finanszírozása kevésbé!

A megvalósított beruházások élénkítették a gazdaságot, munkahelyeket, piacokat és profitot teremtettek. A gazdasági eredmények hatására a terv futamidejét 1939-ben két évre szállították le, az előirányzott fejlesztések pedig 1940 őszére meg is valósultak.

A programnak két nehézsége volt: egyrészt a törvényben megállapított adók beszedhetősége, de ennél is súlyosabb probléma volt a 400 millió pengős államkölcsön felvétele. Az államadósság növelése fedezetlen papírpénz-kibocsátást eredményezett, a pengő elértéktelenedése, az infláció pedig az egész társadalom bujtatott adóztatását valósította meg.

A zsidótörvények

A történelem folyamán gyakori volt az „idegeneket” szankcionáló törvénykezés. Idegenek lehettek nemzetiségi, vallási, vagy akár egészségügyi alapon sokan, de az is előfordult (sőt, ma is van ilyen), hogy a más településeken lakókat éri hátrányos megkülönböztetés.

A XX. századi magyar törvénykezésben többször is megjelent a zsidók szélsőséges kirekesztése. A következő törvények ezek közül a legismertebbek:

– 1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról (módosította az 1928. évi XIV. törvénycikk) (Numerus Clausus);

– 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról (I. zsidótörvény);

– 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról (II. zsidótörvény);

– 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről (III. zsidótörvény).

Aláírások a II. zsidótörvényen (Horthy Miklós és Teleki Pál)

A törvények megnehezítették a zsidók egyetemre jutását, egyes szakmák (ügyvéd, színész stb.) gyakorlását, korlátozták az érdekképviseleti, érdekérvényesítési lehetőségeiket, a III. zsidótörvény pedig már a zsidók nem zsidókkal történő házasodását is megtiltotta.

Adózással, vagyonnal kapcsolatos rendelkezéseket a II. zsidótörvény tartalmazott.

A legnagyobb adófizetők automatikusan a települések képviselőtestületi tagjaivá válhattak. A II. zsidótörvény 4.§-a ezt a testületi tagságot negligálta a zsidók esetében:

Zsidó csak az összes választók közül választás, továbbá a vallásfelekezetek képviselete jogcímén lehet a törvényhatósági bizottság tagja. Zsidó mint legtöbb adófizető nem lehet a községi képviselőtestület tagja. Zsidót a törvényhatósági és a községi legtöbb adófizetők névjegyzékébe nem lehet felvenni.

Ugyanezen törvény 12.§-a az állami egyedáruságok zsidóknak való juttatását tiltotta meg, illetve, aki ilyen tevékenységet már korában folytatott, azoktól ezt a jogot meg kellett vonni.

Állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt, úgyszintén hatósági engedélytől függő hasznothajtó olyan egyéb, jogosítványt, amelynek engedélyezése vagy engedélyezésének megtagadása a hatóság szabad mérlegelésétől függ, zsidónak nem lehet adni.

Ezek a tevékenységek a következők voltak: dohányértékesítés, italértékesítés és gyógyszertári értékesítés. Mai szóhasználattal ezek jövedéki termékek voltak, és ezek értékesítési joga abban az időben is kiváltságos helyzetet teremtett.

Gyógyszertárak esetén az új tulajdonost megváltásra kötelezték, méghozzá az előző öt év bevallott jövedelme alapján:

A … gyógyszertári jognak újból engedélyezése esetében az új engedélyes köteles a korábbi engedélyesnek, illetőleg örökösének kívánságára a gyógyszertár berendezését és anyagkészletét az Országos Közegészségügyi Tanács megfelelő szaktanácsa által a tényleges viszonyok figyelembevételével megállapított becsértékén átvenni, ezenfelül a gyógyszertári jogosítvány ellenértékét is megfizetni. A gyógyszertári jogosítvány ellenértékéül azoknak az összegeknek egy évre eső átlagát kell tekinteni, amelyek az elvonás évét megelőző öt évben a vagyonadó kivetésének alapjául szolgáltak.

Az előzőeknél is megalázóbb rendelkezést tartalmazott a törvény 22.§-a:

Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatban kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tehessen meg. Rendeletben állapíthatja meg a minisztérium azokat a vámjogi és egyéb szabályokat is, amelyek a zsidók kivándorlásának előmozdításával kapcsolatban a nemzeti vagyon védelme végett szükségesek.

Magyarország területének növekedése

Az 1930-a évek végétől megkezdődött a trianoni döntésekkel elcsatolt egyes területek újból magyar korona alá vonása. A következő döntések növelték az ország területét:

– I. bécsi döntés a Felvidékről, 1938. november 2-án: 11 927 km2;

– Kárpátalja 1939. március: 12 061 km2;

– II. bécsi döntés, Észak-Erdély 1940 augusztus: 43 104 km2;

– Délvidék, 1941 április: 11 417 km2 (egyes források 11 475 km2-t jelölnek meg).

Mint a bevezetőben említettük, Magyarország 1941. június 28-ám belépett a II. világháborúba. A következő fél évben további terület-visszafoglalások is történtek. Mindezek eredményeként a trianoni Magyarország 93 073 km2-es területe 1941 végére 171 640 km2 lett.

Magyarország területgyarapodása 1938-41.

A visszafoglalt területeken is megkezdődött a győri program végrehajtása, ez természetesen további források bevonását követelte meg.

Természetesen a cikkben leírt események nem voltak függetlenek a német eseményektől: a fegyverkezési program, a zsidótörvények, az elcsatolt területek visszavételéhez kellett a Németországgal való jó kapcsolat, amelynek keretében egy oldalról kimondott (vagy ki sem mondott) elvárásokat fogalmaztak meg (fegyverkezés, zsidótörvények), másrészt ez egyfajta védőernyőt is eredményezett Magyarország számára (bledi egyezmény, területi revíziók).

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Harmat Árpád Péter: A magyar revízió és a bécsi döntések

Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, 2000, Budapest, 402-409.pp.)

Magyarország története –1918-1919, 1919-1945 (Akadémiai Kiadó, 1978, Budapest, 937-1054.pp.)

Tarján M. Tamás: Darányi Kálmán meghirdeti a győri programot


Kapcsolódó cikkek:


Áfalevonás a holdingoknál: felül kell vizsgálni a gyakorlatot
2018. augusztus 15.

Változások figyelhetők meg a holdingtársaságok áfaszempontból történő megítélésében az Európai Unió Bírósága által az elmúlt időszakban kiadott joganyagok alapján, ezért célszerű felülvizsgálniuk az eddigi áfalevonási gyakorlatukat.

Figyel a NAV a magánorvosokra
2018. augusztus 15.

Több mint száz vizsgálatot folytatott le az adóhivatal a magánegészségügyi szektorban az elmúlt másfél évben. A számlaadással ebben az ágazatban is akadnak gondok.

Lecsapott a NAV a vagyonát kimentő vállalkozóra
2018. augusztus 15.

A cég ellen folyó nyomozás során a NAV Közép-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága összesen 29 helyszínen tartott házkutatást, az országos akcióban részt vevő 54 pénzügyi nyomozó könyvelési iratokat, informatikai adatokat foglalt le.