Rendezvényszervezés és az áfa


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Magyarországon is különbséget kell tenni az adóalanyok és nem adóalanyok között nyújtott szolgáltatások tekintetében, valamint a komplex és a belépést biztosító szolgáltatások tekintetében.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv) a szolgáltatásnyújtások teljesítési helyének meghatározására vonatkozó általános szabálya szerint adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van [Áfa tv. 37. § (1) bek.]

Az általános szabálytól eltérően az Áfa tv. a különös szabályok között a 42. §-ban kimondja, hogy adóalany részére nyújtott olyan szolgáltatások esetében, amelyek kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) való belépést biztosítják, ideértve az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is, a teljesítés helye az a hely, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik.

Magyarországon is különbséget kell tenni az adóalanyok és nem adóalanyok között nyújtott szolgáltatások tekintetében, valamint a komplex és a belépést biztosító szolgáltatások tekintetében.

Az általános forgalmi adózás rendszerében általában valamennyi szolgáltatásnyújtást/termékértékesítést különállónak és függetlennek kell tekinteni, vagyis azok önállóan adóztatandók. Előfordul azonban, hogy egy ügylet több elemből épül fel, több, egyébként önállóan is teljesíthető termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást magában foglal. Ilyen esetben, ha ezek az ügyletek annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, ezeket az áfa rendszerében egyetlen összetett ügyletként kell kezelni. Ugyanígy kell eljárni, ha egy vagy több tevékenység járulékos tevékenységként kapcsolódik valamely főtevékenységhez, így az előbbi(ek)re – az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezésből következően – a főtevékenység adóügyi megítélése vonatkozik.

Nincs azonban abszolút szabály arra vonatkozóan, hogy a több különálló elemből felépülő ügyletet mely esetben kell egy egységes ügyletnek tekinteni. Azt esetenként, az adott ügylet megvalósulása összes körülményének figyelembevételével kell meghatározni.

Mindazonáltal elmondható, hogy a megítéléshez a leglényegesebb szempont, hogy az adott ügylet megrendelésével mi volt a vevő, igénybe vevő célja, milyen termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás igénybevételére irányult a szándéka, és nem az, hogy a teljesítésre kötelezett ezt milyen tevékenységek végzésével teljesítette a részére. Így önmagában az a tény, hogy a több elemből álló ügylet mindegyik elemének egyedileg meghatározott ellenértéke van, még nem elegendő ahhoz, hogy a teljesített ügyletet több különálló ügyletként kelljen kezelni áfa szempontból.

A kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekkel, rendezvényekkel kapcsolatos szolgáltatások specialitását az adja, hogy esetükben a teljesítés helyét a tényleges fogyasztás helye, vagyis a rendezvény, esemény megrendezésének, illetve a szolgáltatás tényleges teljesítésének helye alapján kell megállapítani. A tárgyalt szolgáltatások esetében indifferens a szolgáltatás igénybevevőjének, illetve nyújtójának letelepedési helye, a teljesítés helye szempontjából csak az bír jelentőséggel, hogy maga a szolgáltatás fizikálisan mely államban teljesül. Ugyanakkor a Héa-irányelv és ennek megfelelően az Áfa tv. is differenciált szabályozást alkalmaz a megrendelő jogállása alapján. Az adóalanyok felé nyújtott szolgáltatások ugyanis csak abban az esetben minősülnek a tényleges fogyasztás helyén teljesítettnek, ha a szolgáltatás kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló eseményekre, mint például vásárokra és kiállításokra történő belépésre vonatkozik. A nem adóalanyok felé nyújtott szolgáltatások esetében ilyen szűkítés nem merül fel, amennyiben azok kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló tevékenységekkel kapcsolatosak, úgy mindenképpen a fizikai megvalósulás államában teljesülnek. A szolgáltatás jellegénél fogva tehát eltérés tapasztalható az adóalanyok és nem adóalany felé nyújtott szolgáltatások kapcsán.

Amíg ugyanis az adóalanyok felé nyújtott szolgáltatások közül, kizárólag a kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló eseményekre, rendezvényekre történő belépésre jogosító szolgáltatások minősülnek a fogyasztás helyén teljesítettnek, addig a nem adóalanyok felé nyújtott kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló szolgáltatások közül lényegében bármilyen típusú, például a rendezvényszervezés.

A nem adóalany felé nyújtott szolgáltatások köre tehát a különös teljesítési hely szabály alkalmazhatósága szempontjából lényegesen tágabb, mint az adóalanyok felé nyújtottaké. Megjegyezzük, hogy bizonyos szolgáltatások esetén problematikus lehet azon helyszín megállapítása, ahol a szolgáltatás ténylegesen teljesül, hiszen előfordulhat, hogy a szolgáltatás nyújtója a teljesítéshez szükséges cselekményeket különböző államokban valósítja meg. Ugyanakkor a teljesítési hely szabály rendeltetéséből adódóan azt szükséges vizsgálni, hogy a szolgáltatás igénybe vevője szempontjából mely állam tekinthető a fogyasztás államának.

Ha ugyanis egy belföldi rendezvényszervező adóalany Bécsben tartandó tudományos konferenciát szervez magyar magánszemélyek részére, úgy függetlenül attól, hogy a rendezvényszervező a szolgáltatás teljesítése érdekében – a konferencia helyszínéül szolgáló szállodával huzamosabb ideje fennálló gazdasági kapcsolata okán – nem utazik a konferencia helyszínére és a szervezői feladatait Magyarországról végzi el, a szolgáltatás a magánszemélyek szempontjából releváns aspektusa miatt Ausztriában minősül teljesítettnek.

A fentiek szerinti összetett szolgáltatás lehet a rendezvényszervezési szolgáltatás is, amikor az adóalany arra vállal kötelezettséget, hogy a megrendelő igényei szerinti rendezvényt biztosít, szervez, mely tipikusan többféle, a megrendelő igényeihez igazodó szolgáltatáselemet magában foglal (pl. terembérlet a megfelelő berendezéssel, hangtechnika, egyéb technikai eszközök, ételek, italok biztosítása, felszolgálása stb.). Ha a felek megállapodásából következően a rendezvényszervező által a saját nevében, de a megrendelő javára igénybe vett, vásárolt és a megrendelőnek tovább nyújtott, továbbértékesített szolgáltatások, termékek a rendezvényszervező és a rendezvényszervezési szolgáltatás megrendelője viszonylatában az áfa rendszerében – a fentebb említett szempontok mérlegelése mellett – egyetlen komplex szolgáltatássá állnak össze, akkor a teljesítés helyét, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját, az adó alapját, az adó mértékét egységesen, egyetlen ügyletre vonatkozóan szükséges megállapítani. Ha nem azonosítható jellegadó/főszolgáltatásnak minősülő szolgáltatás a komplex szolgáltatásnyújtáson belül, akkor az általános szabályok szerint kell megállapítani az áfafizetési kötelezettséget. Így például, ha a belföldi megrendelő étkeztetési szolgáltatást is kért a megrendelt csomagba, és egységes szolgáltatásnyújtás történik a megrendelő felé, akkor függetlenül attól, hogy a rendezvényszervezőt az étkeztetési szolgáltatás igénybevétele után 5% előzetesen felszámított adó terheli, a rendezvényszervezési szolgáltatás annak minden elemével együtt, beleértve az említett étkeztetési szolgáltatást is, 27%-os adókulcs alá tartozik, és ennek megfelelően kell számlázni.

A komplex ügyletként kezelendő rendezvényszervezési szolgáltattatást a számlán az Áfa tv. 169. §-ában foglaltakból következően alapvetően egyetlen ügyletként szükséges feltüntetni. Annak nincs azonban akadálya, illetve a szolgáltatás igénybe vevőjének esetleges egyéb, jellemzően hivatali, üzleti, reprezentáció vagy szabadidős rendezvény miatt felmerülő személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó kötelezettségei teljesítése érdekében célszerű is, hogy a számlán vagy annak mellékletében tájékoztató adatként feltüntessék az egyes szolgáltatáselemeket is az ellenértékükkel egyetemben. Mindazonáltal az egyes elemek, így például az étel, ital számlán való feltüntetése nem befolyásolja az adólevonási joggal kapcsolatban fent kifejtetteket.

Adóalany igénybe vevő Nem Adóalany igénybe vevő
Megrendelő adóalany gazdasági letelepedésének helye. (Áfa tv. 37. § (1) bekezdés) Tényleges teljesítés helye Komplex szolgáltatások
Tényleges fogyasztás helye, a rendezvény, esemény megrendezésének, illetve a szolgáltatás tényleges teljesítésének helye. (Áfa tv. 42. §)

Az Áfa tv. 140. § b) pontja úgy rendelkezik, hogy a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

Minden kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatás, továbbá más ehhez hasonló szolgáltatások, (így különösen: kiállítások, vásárok, bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások Belépést biztosító szolgáltatások

Érdekes esetek fordulhatnak elő a gyakorlatban. Például Egy művelődési házat üzemeltető belföldi áfaalany és rendezvényszervező partnere közösen olyan bizonylatolási gyakorlatot alakított ki, amelynek keretében a művelődési ház munkatársai végzik a rendezvényszervező által szervezett rendezvényekre szóló – bankkártyával vagy készpénzzel történő fizetés útján megvásárolható – belépőjegyek elővételben történő értékesítését. A belépőjegyek az adattartalmuk alapján számviteli bizonylatként is funkcionálnak. A művelődési ház nem állított ki számlát, hanem a vevők részéről felmerülő számlakibocsátási igényeket továbbította a rendezvényszervezőnek, aki a rendezvényeken bocsátja a számlákat a vevők rendelkezésére. A belépőjegyek áraként megfizetett összegeket a művelődési ház a rendezvények napján adja át a rendezvényszervezőnek. A kérdés az, hogy ez a gyakorlat megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek vagy sem.

Az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése értelmében a belépőjegyeknek, illetve az azok bemutatásával igénybe vehető, a rendezvényeken való részvétel biztosítására irányuló szolgáltatásoknak a rendezvények napját megelőzően készpénzzel, illetve bankkártyával megfizetett teljes ellenértéke az áfatörvény alkalmazásában előlegnek minősül, amelynek jóváírásakor, kézhezvételekor a rendezvényszervezőnek adófizetési kötelezettsége keletkezik.

A művelődési ház a belépőjegyek árát, azaz a szolgáltatások ellenértékét a rendezvényszervező nevében eljárva, a rendezvényszervező megbízottjaként veszi át, illetve fizetteti meg, ezért ezeket az összegeket már a művelődési ház munkatársainak történő átadásuk, illetve megfizetésük időpontjában, – vagyis a belépőjegyek megvásárlásának az időpontjában – a rendezvényszervező részére megfizetett, illetve jóváírt ellenértéknek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy azokat a művelődési ház mint megbízott csak a rendezvények napján adja át a rendezvényszervezőnek.

Amennyiben a vevők adóalanyok vagy nem adóalany jogi személyek, vagy például nem adóalany magánszemélyként számla kibocsátását kérik, úgy az Áfa tv. 159. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében a rendezvényszervezőnek minden esetben számlakibocsátási kötelezettsége keletkezik. Az Áfa tv. 163. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a rendezvényszervezőnek a számlákat az előlegnek minősülő ellenérték teljes összegének a megfizetése, illetve jóváírása időpontjában, vagyis a belépőjegyek megvásárlásának időpontjában haladéktalanul ki kell állítania a vevők részére. Tekintettel arra, hogy a művelődési ház nem rendelkezik a rendezvényszervező nevében történő számlakibocsátásra jogosító, az Áfa tv. 160-162. §-a szerinti írásos meghatalmazással, amelynek alapján a vevők részére számlákat bocsáthatna ki, ezért a számlakibocsátási igényeket továbbítja a rendezvényszervező felé.

Ez azonban nem helyes eljárás, ugyanis a számlakibocsátási igényeknek a továbbítása, illetve a rendezvényeken történő számlakiállítás nem felel meg az Áfa tv. előírásainak, tekintettel, hogy a rendezvényszervező az ellenérték megfizetésének, illetve jóváírásának időpontjában, vagyis a belépőjegyek megvásárlásának az időpontjában köteles a számlák kibocsátásáról gondoskodni. A számlakibocsátás a rendezvényszervezőnek mint a szolgáltatást nyújtó áfaalanynak a kötelezettsége.

A belépőjegyeket árusító megbízottat nem terheli adójogi felelősség amiatt, hogy a számlák kibocsátására nem a belépőjegyek megvásárlásának időpontjában kerül sor, különösen akkor, ha számlakibocsátásra a rendezvényszervezőtől nem rendelkezik meghatalmazással.

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés e)-g) pontjai, valamint a 124. § (2) bekezdés h) pontja alapján nem vonható le:

– a 125 cm³-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő, előzetesen felszámított adó;

– a jachtot (vtsz. 8903) terhelő, előzetesen felszámított adó;

– az előző pontban nem említett egyéb vízi közlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő, előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;

a szórakoztatási célú szolgáltatást (TESZOR’15 56.30, 90.01, 90.02, 93.21, 93.29) terhelő, előzetesen felszámított adó.

A luxustermékeket, illetve a szórakoztatási szolgáltatásokat besorolási számmal határozza meg az Áfa tv., a termékeknél a Kereskedelmi Vámtarifa, a szolgáltatásoknál pedig a TESZOR’15 nómenklatúráját használva. Ez azt eredményezi, hogy nem a termék megnevezése vagy a szolgáltatás tartalma a lényeges a levonási tilalom szempontjából, hanem az, hogy az Áfa tv. által megjelölt besorolási számnak megfeleljen.

A fenti levonási tilalmak alól a termékek esetén a továbbértékesítési célú beszerzés, valamint a bérbeadással történő hasznosítás eredményez feloldást, míg a szolgáltatások esetén a közvetített szolgáltatásnyújtási céllal történt igénybevétel.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy jachtokat, egyéb – a levonási tilalom hatálya alá tartozó – hajókat bérbeadó cég vagy pedig motorkerékpárokat kölcsönző cég szerez be az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés e)-g) pontjaiban felsorolt járműveket, és azokat igazoltan egészben vagy túlnyomó részben bérbeadással hasznosítja, akkor a beszerzés áfája levonható.

Az ilyen luxustermékekkel kereskedő adóalanyok a beszerzett járművek előzetesen felszámított adóját azon oknál fogva vonhatják le, mert a beszerzésük – az ezekkel való kereskedés okán – jellemzően továbbértékesítési célú. Azon járműnél, amelyre nem teljesül a továbbértékesítési cél, mert például a kereskedő adóalany azt saját használatra szerezte be, az áfa nem levonható. A szolgáltatások esetén a közvetített szolgáltatásként történő igénybevétel ad felmentést a tilalom alól, így válik levonhatóvá egy rendezvényszervező cégnél, ha a szolgáltatásának teljesítéséhez a felsorolt TESZOR-számok alá tartozó szórakoztatási szolgáltatást vesz igénybe, amelyet nem saját, hanem a megrendelője javára vesz igénybe.

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés j) és k) pontja alapján alapesetben nem levonható az élelmiszer és az ital beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó. Az Áfa tv. 124. § (2) bekezdés g) pontja alapján pedig nem vonható le a vendéglátóipari szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó sem. Az Áfa tv. ezeknél a termékeknél, illetve szolgáltatásoknál nem tartalmaz besorolási számra történő hivatkozást, ami azt jelenti, hogy a termék jellege, valamint a szolgáltatás tényleges tartalma dönti el, hogy az ezen pontban felsorolt levonási tilalmak felmerülnek-e vagy sem.

A levonási tilalom alól az étel-, italtermékek esetén a továbbértékesítési cél mentesít, valamint az, ha a beszerzett étel, ital más termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóalapjába közvetlen anyagjellegű ráfordításként beleépül. Így lesz levonható például a rendezvényszervezéssel foglalkozó adóalanynál az étel-, italbeszerzések előzetesen felszámított adója, amennyiben azokat a megrendelője felé teljesített rendezvényszervezés során használja fel (például az általa megszervezett konferencia során biztosítja az ebédet). Amennyiben azonban az egyébként rendezvényszervezéssel foglalkozó adóalany a saját dolgozóinak szervezett konferenciához szerzi be az ételt, italt, akkor – továbbértékesítési cél, illetve közvetlen anyagjellegű ráfordításként másnak teljesített elszámolás hiányában- a beszerzések adótartalma nem levonható.

A vendéglátóipari szolgáltatás előzetesen felszámított adójára vonatkozó levonási tilalom aló akkor lehet mentesülni, ha a vendéglátóipari szolgáltatást az adóalany közvetített szolgáltatásként veszi igénybe. Ez a feloldás is leginkább a rendezvényszervezés területén fordul elő, ugyanis jellemzően ilyen szolgáltatások esetén merül fel a vendéglátóipari szolgáltatás közvetített szolgáltatásként. Amennyiben a vendéglátóipari szolgáltatás igénybevétele nem rendezvényszervezéshez, de közvetített szolgáltatásként történik, akkor annak előzetesen felszámított adója más esetben is levonható.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 25.

Kisokos a közvetített szolgáltatásokról

Közvetített szolgáltatás fogalmával több adónemet illetően is találkozunk. A fogalmak különbözőek, így számos kérdés felvetődhet az értelmezésükkel, használatukkal kapcsolatosan. Ha a köznyelvi meghatározásból indulunk ki, akkor közvetítés szó alatt a kapcsolat megteremtését kell érteni, a két fél összekapcsolása értendő alatta. Ismertetjük a részleteket és egy érdekes jogesetet.