Számlázás és bizonylatkorrekció

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az általános forgalmi adó rendszerében történő teljesítések alapbizonylata jellemzően a teljesítésről kibocsátott számla. Amikor egy adóhatósági ellenőrzés vizsgálja az adóalany által eszközölt teljesítéseket, illetve beszerzéseket, kiemelt jelentősége van a kiállított és a befogadott számlák tartalmának, formájának. Az Adó szaklap 2009/3. számában Farkas Alexandra a számlatartalmi és formai követelményeiről, illetve a hibás számla javításáról, az elveszett számla pótlásáról tájékoztatja az olvasókat.

Természetesen egy revízió során nem pusztán az adóalany birtokában lévő számlák vizsgálata történik/történhet (egyéb dokumentumok ellenőrzése is történik), mégis elmondható, hogy leginkább a kibocsátott és befogadott számlák vizsgálata képezi az adott revízió lényegét. Éppen ezért az adóalanynak különösen fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa kibocsátott és befogadott számlák a valós – ténylegesen megtörtént – teljesítést dokumentálják, ezen túl pedig ahhoz is, hogy a valós teljesítést tükröző számla ne csak tartalmában, hanem formájában is megfeleljen a jogszabályi követelményeknek.
Előfordul ugyanakkor, hogy az adóalany a bizonylat kibocsátását, befogadását követően észleli, hogy a bizonylat hibás, hiányos, vagy valamilyen utóbb beállott körülmény folytán kell azt módosítani, illetve gyakori eset, hogy az adóhatósági ellenőrzés tárja föl, hogy a vizsgált számlák között akad olyan, amely nem megfelelő. A hiba vagy módosítás lehet olyan jellegű, amely az adó elszámolását is érinti, illetve lehet olyan elírás vagy hiányosság, amely az adó összegére nincsen kihatással, azonban a hitelesség szempontjából problémát okoz. Ilyen esetekben a bizonylatot korrigálni, javítani szükséges. 2008. január 1-jétől a bizonylatkorrekciók tekintetében a korábbi szabályozáshoz képest változás a korrekció formája, illetve – amennyiben a korrekció az adó összegét és ezen keresztül az adóelszámolást is érinti – az adó összege változásának elszámolása tekintetében.

Fiktív számla – hibás számla

A fiktív számláról szóló irányelv összefoglalóan tartalmazza, hogy mely esetek minősülnek fiktív ügyletnek, és ezen keresztül mikor beszélhetünk fiktív számláról. Alapvetően elmondható, hogy fiktív számlázás abban az esetben merülhet föl, ha a felek a csalás szándékával állítanak ki, illetve fogadnak be olyan számlát, amely fiktív teljesítésen alapul. A fiktív számlától azonban élesen el kell határolni a hibás, hiányos vagy tévedésből kibocsátott számlák esetét. Azokban az esetekben, amikor teljesítés történt ugyan, azonban az azt dokumentáló bizonylat valamilyen hibában, hiányosságban szenved, nem fiktív, hanem hibás számláról beszélünk, amely hiba javítható.

A fiktív számla adózási következménye merőben eltér a hibás számlák kezelésétől. Fiktív számlázás esetén a számlára adólevonási jog nem alapítható, hiszen az nem valódi teljesítést dokumentál. Ugyanakkor az áfa-törvény 55. § (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy amennyiben a teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik, akkor az adófizetési kötelezettséget keletkeztet, és ha a számla fiktív számla, akkor az adófizetési kötelezettség alól mentesülni nem lehet. A kötelezettség a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy ha teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette. Meg kell azonban különböztetni egymástól a fiktív számlás eseteket és azt az esetet, ha adott esetben tévedés történik.

Amennyiben szándékos fiktív számlázás nem történt, hanem valamilyen tévedés esete forog fent, akkor az adófizetési kötelezettség ettől függetlenül annál keletkezik, aki a számlán kibocsátóként szerepel, azonban neki lehetősége van arra, hogy bizonyítsa, hogy teljesítés nem történt, és a számlát tévedésből állította ki (ilyenkor a számla érvénytelenítéséről gondoskodni kell), illetve az is bizonyítható, hogy a számlán szereplő teljesítés ugyan valódi, de azt más teljesítette (ebben az esetben bizonyítani kell azt is, hogy a teljesítés kinek tudható be). Ha a számla érvénytelenítése megtörténik, illetve bizonyítják az ügyletet teljesítő valódi személyét, és ehhez kapcsolódóan a megfelelő korrekció is megtörténik, akkor az áfa-törvény 55. § (2) bekezdése alapján adófizetési kötelezettség nem áll fenn a továbbiakban.

Amennyiben azonban fiktív számláról beszélünk, akkor az áfa-törvény 55. § (2) bekezdésének első mondata alapján az adót annak kell megfizetnie, aki a számlán kibocsátóként szerepel, ugyanakkor egyéb bizonyításra, és ezzel együtt az adófizetés alóli mentesülésre nincs lehetőség.
Fiktívnek, azaz nem valós számlának minősül az a számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban résztvevő felekre vonatkozóan.

A fiktív számlák előfordulásának esetei az alábbi csoportokra oszthatók:

• a) A számlakibocsátó nem adóalany
• b) A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív
• c) A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.

A fiktív számlás ügyeknek nem képezi önálló esetét, amikor a számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben ugyan létező adóalany, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik. Ez esetben irányadó szempont, hogy a vevőnél, megrendelőnél nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel.
Gyakran előfordul, hogy a felek a köztük történt pénzátadást akkor is számlával kísérik, ha egyébként az adott kifizetés alapjául szolgáló ügylet nem tartozik az áfatörvény tárgyi hatálya alá. Ilyen eset lehet, ha például az ügyvéd az ügyvédi munkadíj járulékos költségeként számlázza ki ügyfelének azokat az eljárási díjakat, amelyek az ügyfél ügyének intézése során merülnek föl. Tekintettel arra, hogy az ilyen költségek az Áfatörvény 71. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem képeznek adóalapot, hiszen azok a képviselt ügyfelet terhelik (nem az ügyvéd köteles saját nevében ezen díjak, költségek kifizetésére), ezért ezeket nem helyes áfával terhelten továbbszámlázni. Ugyanakkor – ez esetben a költségtérítés vonatkozásában hiába nem történt áfatörvény szerinti teljesítés – nem fiktív ügyletről van szó, hanem arról, hogy az ügyvéd tévedésből adóalapként kezelte az egyébként a jogszabályok szerint áfa-alapot nem képező költségeket, díjakat.

Nem tekinthető fiktív számlázásnak az sem, ha a felek – tévedésből, figyelmetlenségből – ugyanazt a teljesítést kétszer bizonylatolják, azonban értelemszerűen amennyiben a tévedésből kiállított második számlára a befogadó adólevonási jogot alapított, akkor a levont adót vissza kell fizetnie az államháztartás részére, de ezzel párhuzamosan a számlakibocsátó a második bizonylat alapján fölöslegesen befizetett áfát visszakérheti az adóhatóságtól.

Az ún. fiktív számlától megfelelő kritériumok alapján jól elhatárolható a hibás vagy hiányos adattartalmú számla. Miután e bizonylatok formai hiányosságban szenvednek, ezért csak ezen hibák kiküszöbölése után vizsgálható, hogy fennáll-e valóságos tartalmi hiányosság.
Jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, ezért a gyakorlati tapasztalatok alapján fogalmazható meg, hogy mit tekinthetünk hibás számlának. A hivatalos álláspont szerint minden olyan név-, számleírás, hiányosság, amely nem az adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, illetve pótolható. Mindezekből következőben az adóhatóság tényállás-tisztázási és az adózó együttműködési kötelezettségéből adódóan, amennyiben az adóhatóság revízió során talál hibás, hiányos számlát, akkor a helyes eljárás az, ha az adóhatóság rövid határidő kitűzésével felhívja az adózót a hiba kijavíttatására, illetve pótoltatására. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az eredeti teljesítési időpont szerinti adómegállapítási időszakra vonatkozó adólevonási joga nem korlátozható. Ellenkező esetben a számla adólevonásra alkalmatlannak minősíthető.

A cikk a továbbiakban részletesen ismerteti, hogy milyen módon lehet, illetve kell egy számlát javítani, korrigálni valamint, hogyan kell elszámolni, ha a korrekció eredményeként változik valamely korábbi adóelszámolás eredménye.

Farkas Alexandra írása teljes terjedelemben az Adó szaklap 2009/3. számában olvasható.

---