Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Biblia könyvein kívül számos szent könyv született. A Biblia összeállítói ismerték ezeket is, mégis a kihagyásukról döntöttek. Az idők során sok szent könyv elveszett, legfeljebb a létezésükről tudunk. Más vallási műveket egyenesen istenkáromlásnak tekintettek, és mindent megtettek az elpusztításukra. A Biblia gazdasági rendelkezéseit bemutató sorozatunk sajátos kiegészítéseként ezekről a könyvekről lesz szó.
„Adjatok nekem is olyan hatalmat – mondta –, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.”
(ApCsel 8,19, simónia)
A Bibliáról szóló nyolcrészes sorozat (a 8. részben megtalálható az összes előző rész linkje) első részében utaltunk rá, hogy több száz olyan a Bibliához kötődő vallási iratról van tudomásunk, amelyek nem kerültek be a hivatalos (kanonizált) Szentírásba.
A mindegyik Bibliában szereplő könyveket nevezzük protokanonikusnak. Ilyen például Mózes öt könyve.
Apokrifoknak nevezzük azokat az írásokat, amelyeket szentként ismertek el a szerkesztők, de mégsem kerültek be a kanonizált változat(ok)ba. Akkor szent egy ilyen könyv, ha az isteni sugallatra született. Az apokrif mellett más elnevezéseket is alkalmaztak, pl. a deuterokanonikus szót is használták ilyen minősítésként.
Az olyan vallási írásokat, amelyek nem isteni sugallatra születtek gnosztikus iratoknak nevezzük.
Az apokrif iratokat megtűrte a kereszténység, bár a másolásukat tiltották, így azok jó része az évszázadok során elveszett, egyesek töredékesen maradtak fenn. A gnosztikus iratokat viszont megsemmisítésre ítélték.
Minden tiltás ellenére is maradtak fenn apokrif és gnosztikus iratok is. Eldugott kolostorok könyvtáraiban (például a Sínai-félszigeten), vagy barlangokba elrejtve (Qumráni barlangok) számos ilyen irat került elő, de Egyiptomban, Etiópiában vagy Törökországban is felleltek ilyen iratokat. Minden bizonnyal a Vatikán archívumaiban további ilyen írások várnak arra, hogy kutatók megtalálják azokat.
Az apokrifnak minősített Nikodémus evangéliuma 550 kéziratban is fennmaradt, Júdás evangéliumából viszont csak töredékeket ismerünk.
A gnosztikus írások közül érdemes megemlíteni Barnabás evangéliumát, amely szembemegy a szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk, Lukács) tanításaival. Erre az evangéliumra még visszatérünk.
József Egyiptomban (Jacopo Pontormo (1494-1557) festménye)
Milyen könyvekből áll a Biblia?
Milyen Biblia? A visszakérdezés már csak azért is jogos, mert nincs egyetlen, egységesen elfogadott Biblia. Más összeállítást fogadnak el a zsidók és a keresztények, de a keresztény egyházak (koptok, etiópiai keresztény gyülekezetek, ortodoxok, római katolikusok, a reformáció során kialakult egyházak stb.) is különböző összeállításokat tisztelnek Szentírásként.
Már az Ószövetség sem egységes gyűjtemény, az Újszövetség változatai pedig még annál is színesebbek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyes bibliai könyveknek több változata is kialakult, a különböző egyházak más-más változatot fogadnak el a vallásukban szentként.
A Biblia nem képez konzisztens rendszert. Számos, egymással nem összhangban lévő részt tartalmaz (ennek egyik legismertebb példái a VIII. Henrik angol király válási ügye során előcitált bibliai idézetek. Maga az Ótestamentum is sok olyan vallási iratra hivatkozik, amelyek nem részei a Bibliának, és a mai napig nincs róla ismeretünk. Ilyenekre mutatunk néhány példát:
|
Szám 21,14: Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: „…Váheb Szufában és Arnon patakja Józs 10,13: S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. illetve 2Sám 1,18: följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik: 2Krón 12,15: Rechabaám dolgai az elsőktől az utolsókig gondosan meg vannak írva Semaja próféta és Iddó látóember krónikáiban. Rechabeám és Jerobeám között állandó volt az ellenségeskedés. |
Nem ismert az Úr háborúiról szóló könyv, az Igazak könyve, Semaja próféta és Iddó látóember krónikája. Ezen túl is jó néhány ma már nem értelmezhető hivatkozás található a Szentírásban.
Az Újszövetség 27 könyvét Athanasius, Alexandria püspöke állapította meg először 367-ben, a saját egyházmegyéje területére, amelyet 397-ben, a III. Karthágói zsinaton véglegesítettek. Ez a kanonizálás terjedt el a korai keresztény egyházakban. Az Ószövetség kanonizálására szintén a IV. században került sor, jó néhány könyvvel kiegészítették a zsidó Bibliát (például a Makkabeusok könyveivel vagy a Bölcsesség könyvével). Újabb jelentős kanonizálásra került sor a reformáció során, az Ószövetséghez tartozónak a zsidó Bibliában is megtalálható könyveket sorolták (más sorszámozással és tagolással), az ott nem találhatóakat apokrifeknek minősítették.
A Jubileumok könyve teljes szövege fennmaradt etióp nyelven (etióp imakönyv részlete)
Néhány szent könyv, amelyekről szó lesz
Az ószövetségi apokrifek közül hármat emelünk ki: a Jubileumok könyvét, A 12 pátriárka végrendeletét, illetve Énok könyvét.
A Jubileumok könyve a bibliai teremtés történetét egészíti ki (tulajdonképpen újra elbeszéli), pontos időkre (jubileumok, évhetek, évek) leosztva, a teremtéstől Mózesnek való törvényadásig. A jubileumi év a 7×7 évet követő 50. év, amelyben több gazdálkodásra vonatkozó szabályt is előír a Leviták könyve:
|
B) A jubileum éve Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek. A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését. Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát. Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet. A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat. Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki. Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában. A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok. (Lev 25,8-19) |
A zálogba adott birtokokat vissza kellett adni, a tartozásokat és kamatokat el kellett engedni, a rabszolgákat fel kell szabadítani a jubileumi évben.
A 12 pátriárka végrendelete József és testvéreinek rendelkezéseit tartalmazza a halálos ágyukon, ezekben a zsidó nép jövendő sorsa is feltárul. Gazdasági jellegű rendelkezéseket Júda és Izakár végrendelete tartalmaz.
Énok próféta Metusalech (Matuzsálem) apja volt, több apokrif könyvet is tulajdonítanak neki. Énok mindössze 365 évet élt, fia, a Biblia leghosszabb életű szereplője 969 évet. Énok elítélte a gazdagságot. Júdás levele is hivatkozik Énok könyvére, sőt, idéz belőle egy részletet:
| Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: „Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek.” (Júd 1,14-15) |
Az idézett részlet a vízözönt jövendöli meg.
Az újszövetségi apokrifek közül szintén hármat emelünk ki: A 12 apostol tanítását (Didakhé), a Hermász pásztorát, illetve Péter cselekedeteinek könyvét.
A jó pásztor (mozaik a ravennai Galla Placidia-mauzóleumban)
A 12 apostol tanítása ókeresztény irodalmi mű, a legrégibb ránk maradt egyházi rendtartás. A néhány oldal terjedelmű utasítás többször is kiemeli az adakozás, alamizsnálkodás, a rászorultak támogatásának fontosságát.
Hermasz pásztora egy felszabadított római rabszolga műve. Hermasz az 1. vagy 2. század apostoli atyáinak egyike lehetett. Az egyházi hagyomány szerint Hermasz a 72 tanítvány egyike volt, és Philippi püspökeként szolgált (feltételezések szerint Pál apostolnak a Rómabeliekhez írott levelében szereplő Hermaszról van szó: „Köszöntsétek Aszinkrituszt, Flegont, Hermeszt, Patrobászt, Hermászt és a náluk levő testvéreket.” (Róm 16,14)). A Hermasz pásztora több részből álló mű, az első részben látomásokat, a másodikban Isteni parancsokat, a harmadikban hasonlatokat tartalmaz. Gazdasági kérdésekről nem tárgyal, de azért emeljük ki, mert tartalma alapján mégis jelentős apokrif, rendkívül népszerű könyv volt a Krisztus utáni első századokban.
A Péter apostol cselekedetei újszövetségi apokrif irat, a mű elbeszéli Péter apostol és Az apostolok cselekedeteiből is ismert Simon mágus harcát. Az egyházi tisztségek pénzért való adásvételét nevezzük simóniának, átvitt értelemben az anyagi előnyökért biztosított tisztségek megszerzését.
Simon mágus megkísérli megvásárolni a Szentlélek átruházásának erejét (Liberale da Verona (1445-1525) festménye)
&&&&&
Az apokrifok gazdasági jellegű üzeneteinek részletesebb kifejtését a következő részben mutatjuk be.
Irodalom:
Biblia (Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1976, Budapest)
Adamik Tamás – Dörömbözi János: Apokrif levelek – Apokrif iratok (Telosz Kiadó, Budapest, 1999)
Arany László: Barnabás evangéliuma (Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2016)
Dörömbözi János – Adamik Tamás: Apokalipszisek – Apokrif iratok (Telosz Kiadó, Budapest, 1997)
Dörömbözi János – Adamik Tamás: Csodás evangéliumok – Apokrif iratok (Telosz Kiadó, Budapest, 1998)
Góg Géza – Dörömbözi János: Az apostolok csodálatos cselekedetei – Apokrif iratok (Telosz Kiadó, Budapest, 1996)
Miller, Stephen M. – Huber, Robert V.: A Biblia története (kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2012)
Porter, J. R.: Az elveszett Biblia (Magyar Könyvklub, Budapest, 2003)
A hivatkozott apokrifok (többségük) megtalálhatóak az Isten Egyházának Gyülekezetei (Church of God) honlapján a Könyvtár menüpont alatt
Barnabás evangéliuma megtalálható az Égi Út honlapján.
