Tao-bevallás: a legnagyobb hibalehetőségek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A legnagyobb hibalehetőségeket az értékvesztés – a behajthatatlan, illetve elengedett követelések kezelése – ,az alultőkésítettség kiszámítása, valamint az adományok-támogatások kapcsán jelentkező módosító tételek okozzák.

A 2013-as adótörvény-változások nem hoztak lényegi és sokakat érintő újdonságokat az idei társasági adószámításban. Volt néhány kisebb módosítás többek között a veszteségelhatárolás szabályaiban, az alultőkésítettséggel kapcsolatban, az ellenőrzött külföldi társaságok adózását illetően, a bejelentett részesedés és immateriális jószág kapcsán, ezek azonban jellemzően finomhangoló részletszabályok vagy főképp speciális helyzetekben jelentkező módosítások.

A legjelentősebb és sokakat érintő szabályváltozás talán a minimumadó kiszámításához kötődik. 2013-tól ugyanis az úgy nevezett minimumadó alapjának kiszámításához használt összes bevételt meg kell növelni a magánszemélytől kapott tagi hitelek növekményének 50%-val, ráadásul a növekményt az adott évi napi átlagos állomány és az előző adóév utolsó napján érvényes állomány különbözetének alapulvételével kell kiszámítani.

Továbbá az adóalap módosító tételek helyes kiszámítása sok esetben bonyolult, amely még akkor is okozhat nehézséget, ha egyébként nem új szabályról van szó. Az idei adóbevallások készítése, felülvizsgálata és könyvvizsgálata során szerzett tapasztalataink során a legnagyobb hibalehetőségeket még mindig pl. az értékvesztés – a behajthatatlan, illetve elengedett követelések kezelése, az alultőkésítettség kiszámítása, valamint az adományok-támogatások kapcsán jelentkező módosító tételek okozzák.

Számvitelileg például értékvesztést számolunk el a készletekre, a részesedésekre és a követelésekre is. Főszabály szerint a részesedések értékvesztése számvitelileg és adójogilag is elismert ráfordítás, azaz értékével nem kell adóalapot növelni. Nem lehet azonban elismerni a ráfordítást, ha először a társaság tőkearányának helyreállítására, illetve veszteségének pótlására történt a tőke emelés, majd erre vonatkozóan számolták el az értékvesztést.

Ugyancsak nem igényel adóalap növelést a készletekre elszámolt értékvesztés, ha az az iparágban szokásos szintnek megfelel. A követelésekre (pl. vevőkövetelések) elszámolt értékvesztést azonban bár számvitelileg kötelező elszámolni, de adójogilag nem, vagy csak bizonyos feltételek mentén érvényesíthetők.

Ha egy követelés behajthatatlanná válik, csak abban az esetben lehet az adóalapban is érvényesíteni, ha az adózó rendelkezésére állnak a jogszabály által előírt alátámasztó dokumentumok. Ha pedig egy behajthatatlannak nem minősülő ki nem egyenlített követelést elengednek, az elengedést végzőnek abban az esetben kell adóalapját megemelni, ha a kedvezményezett egy nem magánszemély kapcsolt vállalkozása.

A támogatások hatását is érdemes nagy gonddal megvizsgálni. Támogatások alatt visszafizetési kötelezettség nélkül, vagy ingyenesen adott pénzbeli vagy természetbeli támogatásokat értünk (a közhasznú szervezeteknek adottat nem ideértve), idetartoznak a juttatások, a véglegesen átadott pénzeszközök, a térítés nélkül átadott eszközök, az átvállalt kötelezettségek, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások (melyeket a ráfordításként elszámolt áfával növelt értéken kell figyelembe venni). Ha a juttatást külföldi személy kapja vagy belföldi kedvezményezett esetében nincs meg a nyilatkozat, illetve évzárást követően a beszámoló annak igazolására, hogy az eredmény e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva sem lenne negatív; akkor a támogatás értéke nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordításnak minősül, azaz a társasági adó alapot növeli.

Csökkenti az adóalapot a közhasznú szervezetnek adott támogatás 20%-a, a Magyar Kármentő vagy a Nemzeti Kulturális Alapnak nyújtott támogatás esetén a támogatás 50%-a. Ráadásul, ha mindez utóbbi tartós adományozási szerződés keretében történik, akkor a támogatás további 20%-át lehet figyelembe venni adóalap-csökkentő tételként. De az összes figyelembe vett csökkentés együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény összegét érheti el.

Ugyanakkor adóalap növelési büntetés lép életbe, ha az adózó az adóévben a tartós adományozásról szóló szerződésben vállaltakat azért nem teljesítette, mert a támogatott felet törölték a közhasznúsági nyilvántartásból vagy jogutód nélkül megszűnt. Kétszeres összeggel kell az adóalapot megemelnie az adózónak, ha bármely más ok miatt nem teljesített a szerződésnek megfelelően.

2014. június 24.: SZÁMVITEL A GYAKORLATBAN

Több ponton módosult a számviteli törvény, az új szabályok a 2014. évi üzleti évtől kötelezően alkalmazandók. Szakmai képzésünk keretében felkészülhet a változásokra, megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót, értesülhet arról is, hogy hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás során. Jöjjön el 2014. június 24-én szakmai konferenciánkra! Tegye fel kérdését szakértő előadónkank, Saxné dr. Andor Ágnesnek! Helyszín: Wolters Kluwer Kft. Előadóterme, 1117 Budapest Prielle Kornélia u. 21-35. Bővebb információk és jelentkezés itt

További nehézségek merülnek fel a gyakorlatban az adókedvezményeknél, ahol különösen összetett szabályokat kell alkalmazni, melyet tovább bonyolít, hogy sokszor Európai Uniós háttér szabályokat is kell nézni (pl. fejlesztési adókedvezmény), vagy az adózó döntésétől is függ az igénybe vétel (pl. látványcsapatsport-, előadóművészet- vagy filmtámogatások).

Azonban a társasági adó törvény adóoptimalizációs lehetőségeket is rejt magában, melyet elsősorban a jogszabály adta választási lehetőségek, adóalap-kedvezmények biztosítanak. Hogy csak a legegyszerűbbet említsük, a társasági adó szerinti értékcsökkenés nagyfokú rugalmassága lehetőséget biztosít arra, hogy a számvitelben alkalmazott értékcsökkenést az adózók lassítsák vagy akár gyorsítsák a társasági adó alap meghatározása során.

A jogszabály alapján ugyanis a társasági adó törvény szerinti kulcsoknál alacsonyabb leírás is választható, ha a számvitelben ténylegesen alacsonyabb kulcsot vesznek figyelembe. Az értékcsökkenés ekként való lassítása akkor lehet ésszerű, ha a társaság egyébként veszteséges és ezáltal az adóalany választ a jövőbeni korlátozásokba ütköző veszteségelhatárolás (50%-os felhasználási korlát) és a korlátozásoktól mentes értékcsökkenési leírás között.

Gyorsítható az adózás szerinti értékcsökkenés másrészt az úgy nevezett fejlesztési tartalékképzéssel, amely az adóévi adózás előtti nyereség 50%-a lehet, de legfeljebb adóévenként 500 millió Ft. A fejlesztési tartalékot lekötése adóévét követő 4 adóévben megvalósított beruházásra kell felhasználni, ahol mintegy előrehozott értékcsökkentésként szolgál, mert a tartalékból fedezett eszközre annak összegéig társasági adó szerinti értékcsökkenés már nem számolható el. Nem használható fel a tartalék apport, térítés nélkül átvett eszközre, illetve olyan tárgyi eszközre, amelyre nem számolható el vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést. Az időkorlát tekintetében ráadásul a válság miatt a 2008-ban kimutatott fejlesztési tartalék feloldására 6 adóév áll rendelkezésre. Jogosulatlan felhasználás esetén, illetve határidő után a lekötés adóévében érvényes adót (a magasabb adókulcs szerint) + késedelmi pótlékot (a mindenkori jegybanki alapkamat duplája) kell megfizetni.

Az adóbevallásról írt valamennyi cikkünket itt olvashatja.

A bejegyzés szerzője a LeitnerLeitner Magyarország szakértője. Az Adózásról érthetően blog az Adó Online szakmai partnere.

 

---