Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunk előző részében azt vizsgáltuk meg, milyen feltételek fennállása esetén keletkezik / nem keletkezik jövedelemadó telephely. A második részben abból adunk ízelítőt, hogy milyen nemzetközi fejlemények történtek ebben a kérdéskörben, illetve kitérünk a magyar sajátosságokra is.
Nemzetközi fejlemények
Digitális gazdaság adózása – Pillar I
A jövedelemadó telephellyel kapcsolatos, előző cikkünkben részletezett szabályok alapvetően a 20. század végéről, 21. század elejéről származnak, és az akkori gazdasági környezetnek megfelelően jellemzően a vállalkozások fizikai jelenlétéhez kötik a telephely keletkezését és így az adózást. A digitális gazdaság azóta történt nagyarányú elterjedésével ez a koncepció már elavult, hiszen azt a lehetőséget nem kezeli, hogy egy vállalkozás bármilyen fizikai jelenlét nélkül gazdasági tevékenységet képes végezni egy másik államban. Emiatt a gazdaságnak egyre nagyobb szelete olyan, melyek adózására nincsenek konkrét szabályok.
Többek között ennek e helyzetnek a kezelését tűzte ki célul az OECD 2014-ben. A BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) intézkedéscsomag 1 akcióterve ugyanis a digitális gazdaság egyre szélesebb körű elterjedéséből eredő adózási kihívásokra adott válaszokat tartalmazza.
Konkrét lépésként az OECD digitális gazdaság adózásáról szóló javaslatának első pillére (úgynevezett Pillar I) említhető, amely a digitális üzleti modellek jövedelmének megadóztatását tenné lehetővé a fogyasztás országában. Ennek lényege nagyon leegyszerűsítve az lenne, hogy a multinacionális vállalatoknak nemcsak azokban az országokban keletkezne adókötelezettsége, ahol a központjuk működik, hanem azokban az országokban is adózniuk kellene, amelyekben a piacaik találhatóak, tehát ahol a termékeik vagy szolgáltatásaik fogyasztása történik, Ezen elv mentén egy képlettel kerülne kiszámításra az egyes országokban adózó jövedelmek aránya.
Konkrét jogalkotás azonban még nem történt az említett célokkal kapcsolatban, így a vállalkozások továbbra is elsősorban azokban az államokban adókötelesek, azaz ott keletkezik jövedelemadó telephelyük, ahol az előző cikkünkben részletezett, megfelelő fizikai jelenléttel bírnak.
Hirdetés
Töltse le ingyenesen „A 2022. évi őszi adóváltozások” című 3 részes összefoglaló írást!Szerezzen első kézből, a Pénzügyminisztérium szakembereitől információt a 2023. január 1-jén életbe lépett adóváltozásokkal kapcsolatban.Regisztráljon, és azonnal érkezik az anyag első része! |
Multilaterális Egyezmény (MLI)
Szintén a BEPS egyik, mégpedig a 15. akciótervének eredménye egy többoldalú (multilaterális) instrumentum kidolgozása a kétoldalú egyezmények gyors és hatékony módosítására. Ez a 2017-ben aláírt, 2018-tól hatályos Multilaterális Egyezmény (Multilateral Instrument, MLI), amely egy jogi aktussal az összes aláíró ország kettős adózásról szóló egyezményét – függően a vállalt követelményektől – módosítja, arra vonatkozóan is tartalmaz szigorításokat, hogy milyen esetben nem keletkezik telephely.
A függő ügynök koncepciót például a következők szerint módosítja:
A raktározási tevékenységgel kapcsolatban pedig az a szigorítás került be az MLI-ba, hogy az már nem minden esetben esik a kivételek alá. Ha a raktározás nem előkészítő vagy kisegítő jellegű, hanem a vállalkozás főtevékenysége, akkor az MLI alapján telephelyet keletkeztet. Raktározás esetében tehát a telephely létrejöttét a vállalkozás tevékenységétől függően mérlegelni kell.
A Covid-19 és az orosz-ukrán háború hatása
A Covid-19 a gazdaság minden területén otthagyta ujjlenyomatát, ez alól nem kivétel a jövedelemadózás sem. Az online vásárlások nagyfokú elterjedése következtében a digitális gazdaság korábban nem várt mértékben terjedt el, felerősítve az ezzel kapcsolatos – többek között a fentiekben említett – adózási kérdések jelentőségét.
Emellett a távolról, jellemzően otthonról történő munkavégzés nagyfokú elterjedése szintén feladta a leckét a szakértőknek. Központi kérdéssé vált ugyanis, hogy a munkavállaló saját lakása lehet-e külföldi vállalkozás adózási telephelye.
Az OECD 2017-es kommentárja szerint a munkavállaló más tagállamban lévő lakását jellemzően nem lehet telephelynek kezelni, arra tekintettel, hogy a külföldi munkavállalónak nincs hozzáférése a munkavállaló lakásához. Ugyanakkor, ha az otthoni munkavégzésre azért kerül sor, mert a munkáltató elvárása az otthonról történő munkavégzés (például abból kifolyólag, hogy az adott országban nincs a külföldi cégnek irodája) és az otthoni munkavégzés állandó, akkor adózási szempontból mégis a külföldi cég telephelyének kell tekinteni a munkavállaló lakását (ha csak nincs valamilyen alkalmazható mentesség).
A COVID-19 járvány ideje alatti helyzet tömegessé válása és a speciális körülmények miatt a fenti szabály pontosítása vált szükségessé, ezért e kérdéskörben 2020 áprilisában megjelent egy OECD iránymutatás, majd 2021 januárjában annak frissítése, amely a következő rendezőelveket irányozta elő.
Ha a kialakult helyzet egyértelműen a Covid-19 következménye és átmeneti, akkor nem keletkezik telephely, még akkor sem, ha a szabályokból ez is következne. Ennek fő oka, hogy a munkaadó nem rendelkezik a munkavállaló otthonával. Ugyanakkor, ha az otthonról történő munkavégzés a Covid-19 miatti veszélyhelyzet és korlátozások elmúltával is állandó marad, akkor emiatt a külföldi vállalkozásnak telephelye keletkezhet az otthon dolgozó munkavállaló otthonában még akkor is, ha a külföldi munkáltató nem rendelkezik azzal. Az otthonról történő munkavégzés, mint körülmény tehát csak akkor hagyható figyelmen kívül a telephely keletkezése szempontjából, ha az közvetlenül összefügg a hatósági tiltásokkal vagy az érintett vállalkozás ezekre épülő belső szabályzatával. Az iránymutatás alapján ugyanezen elvek mentén kell megítélni a vállalkozás nevében az otthonában szerződést kötő ügynök esetét is a telephely keletkezése szempontjából.
Fontos körülmény azonban, hogy az említett iránymutatást az OECD titkársága adta ki, nem a tagállamok megegyezése alapján született, ezért a kötőereje kevésbé erős. Szintén érdekes, hogy a magyar adóhatóság nem adott ki útmutatót ebben a témában. Mindezekre tekintettel az egyedi körülményeket mindig vizsgálni kell az ilyen jellegű telephely kérdéseknél és bizonytalanság esetén érdemes hatósági állásfoglalást kérni akár utólag is, hiszen az elévülési időn belül akár évek múlva is érdemes/szükséges lehet ezt a kérdéskört vizsgálni.
Telephely társasági adó szempontból
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) alapvetően az OECD modellegyezménnyel és a korábbiakban részletezettekkel összhangban határozza meg a telephely fogalmát a 4. § 33. pontjában.
Amit a magyar telephely fogalommal kapcsolatban kiemelnénk, hogy egyrészt kifejezetten említi, hogy a telephely létrejön függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja azt, másrészt 2021-től kiegészült néhány szigorítással.
Szolgáltatási telephely
Egyrészt bevezetésre került a szolgáltatási telephely (az angol terminológiában: service PE) szabály, aminek azokban az esetekben van jelentősége, amikor a külföldi vállalkozás természetes személy alkalmazottai vagy megbízottjai úgy nyújtanak szolgáltatást Magyarországon, hogy az nem kapcsolódik jól elhatárolható fizikai helyhez és a szolgáltatást nyújtóknak nincs jogosultságuk sem arra, hogy eljárhatnak, szerződést köthetnek a vállalkozás nevében. Ilyen esetekben ezen a Tao tv. 4. § 33. h) pontban szereplő szabály alapján a fenti körülmények ellenére is keletkezhet telephely.
Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az érintett állammal Magyarországnak vagy nincs egyezménye, vagy a vonatkozó egyezmény kifejezetten rendelkezik a szolgáltatási telephely létrejöttéről. Az ilyen egyezmények viszonylag ritkák, inkább olyan távolabbi országokkal kötött, jellemzően új egyezményekről van szó, mint például az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral, vagy Szaúd-Arábiával kötött egyezmények.
A szolgáltatás miatti telephely keletkezéséhez további alapvető feltétel, hogy a Magyarország területén végzett szolgáltatásnyújtás időtartamának egybefüggően vagy megszakításokkal bármely 12 hónapos időszakban meg kell haladnia a 183 napot. Az időtartam számításánál az összefüggő és a kapcsolódó szolgáltatásokat együttesen kell figyelembe venni.
Adóztatási jog
A másik a Tao tv. 4. § 33. j) pontban szerepló szintén 2021. január 1-től hatályos szabály pedig arról rendelkezik, hogy a külföldi személyt minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha a tevékenysége megfelel az adóügyi illetősége szerinti állam és Magyarország által a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, nemzetközi szerződés telephely fogalmának. E szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarország minden esetben élni kíván az adóztatás lehetőségével, amikor az egyezmény ide allokálja az adózást. A szabály alkalmazhatósága azonban igen szűk körben fordul elő.
MLI
Az MLI-al kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy Magyarország aláírta ugyan, de a minimum sztenderdeket választotta. Emiatt felmerülhet, hogy az olyan értelmezési kérdésekben, amik e körön kívül esnek, figyelemmel kell-e lenni az MLI-ban foglaltakra vagy sem annak vizsgálatakor, hogy keletkezik-e Magyarországon telephely. Összességében azonban az állapítható meg, hogy jelenleg a kétoldalú egyezmények hatályos szövege még viszonylag nagy biztonsággal alkalmazható.
A cikk szerzője, Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus Consulting Group igazgatója.
