Teljesítés hiányában történő számlakibocsátás miatt felmerülő áfakötelezettség elévülése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mikortól indul az elévülési idő? A teljesítés tényleges megvalósulásának hiányára hivatkozva a megfizetett adó valamilyen módon visszaigényelhető-e? Az Adó szaklap szakértőjének válasza.

Egy belföldi áfaalany társaság, amely az áfakötelezettségét havi gyakorisággal teljesíti, 2016 decemberében számlát bocsátott ki a belföldi áfaalany vevője részére, amelyben a teljesítés időpontjaként 2016. áprilisi időpontot jelölt meg. A társaság a fenti ügylet kapcsán az áfabevallási kötelezettségének utólagosan, a 2016. április havi áfabevallása önellenőrzése útján tett eleget, illetve az áfát is utólagosan fizette meg. Ugyanakkor a teljesítés ténylegesen nem valósult meg. A társaság azonban ezt csak 2022-ben észlelte, tekintettel arra, hogy a vevő által a teljesítés meghiúsulása okán a kibocsátást követően pár hónappal visszaküldött számla könyvelési és nyilvántartás-vezetési hibák folytán csak az idei évben került a látókörébe. A társaság a fenti számlát nem érvénytelenítette.

Kérdésként merül fel, hogy a fenti ügylet esetében az elévülési időt a számlán szereplő 2016. április havi teljesítési időponttól vagy a számla kibocsátásának 2016. december havi időpontjától kell számítani. Ennek függvényében a teljesítés tényleges megvalósulásának hiányára hivatkozva a megfizetett adó valamilyen módon visszaigényelhető-e?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) bekezdésében foglalt főszabály alapján az adófizetési kötelezettség az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulásával, azaz a teljesítéssel keletkezik, ugyanakkor az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése szerinti különös szabály kimondja, hogy az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha a teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik, kivéve, ha a számlán szolgáltatásnyújtóként vagy termékértékesítőként szereplő adóalany kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, és egyidejűleg a számlát érvényteleníti, valamint erről értesíti a számlán termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt.

Hirdetés

Töltse le ingyenesen „A 2022. évi őszi adóváltozások” című 3 részes összefoglaló írást!Szerezzen első kézből, a Pénzügyminisztérium szakembereitől információt a 2023. január 1-jén életbe lépett adóváltozásokkal kapcsolatban.Regisztráljon, és azonnal érkezik az anyag első része!

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 202. § (1) bekezdése az adómegállapításhoz való jog elévüléséről úgy rendelkezik, hogy az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

A társaság a tényleges teljesítés hiánya ellenére számlát bocsátott ki a vevőnek, ugyanakkor a számlát nem érvénytelenítette, valamint nem bizonyította, hogy teljesítés nem történt és erről a vevőt nem értesítette, vagyis a társaság esetében az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek maradéktalanul fennállnak. Ezért az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése alapján az áfatörvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy a számlával bizonylatolt ügylet tényállásszerűen megvalósult, illetve teljesült és a társaság részére adófizetési kötelezettséget keletkeztetett.

Önmagában azon tény alapján, hogy ilyen esetben az adófizetési kötelezettséget magának a számlának a kibocsátása keletkezteti, az Áfa tv. 55. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásában nem tekinthető úgy, hogy az ügylet áfatörvény szerinti teljesítési időpontja azonos lenne a számla kibocsátásának az időpontjával.

A fentiekre tekintettel a társaságnak a számlával bizonylatolt ügylet kapcsán az áfabevallási kötelezettségét a számlán szereplő, 2016. áprilisi teljesítési időponttal érintett adómegállapítási időszakra, azaz a 2016. áprilisára benyújtandó áfabevallásában kellett teljesítenie (ahogyan azt a társaság a 2016. április havi áfabevallása önellenőrzése útján meg is tette). Az Art. 202. § (1) bekezdése alkalmazásában a 2016-os év minősül annak az évnek, amelyben az Art. 202. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően „az adóról bevallást […] kellett volna tenni” – mivel a 2016. április havi adómegállapítási időszakra vonatkozó áfabevallás határideje 2016. május 20-a volt –, és így az ötéves elévülési határidőt a 2016-os év utolsó napjától kell számítani. Az előzőekből következően a kérdéses számla, illetve a ténylegesen nem teljesített ügylet esetében az elévülési határidő 2021. december 31-ével lejárt, illetve az elévülés miatt a társaság által fizetett áfa visszatérítése fel sem merülhet.

Általánosságban elmondható, hogy az áfatörvény eltérő rendelkezése hiányában a teljesítés megvalósulása ellenére történő számlakibocsátás okán megfizetett és bevallott áfa visszaigénylésére utólagosan csak akkor nyílik lehetőségük az áfaalanyoknak, ha a számlákat érvénytelenítik és önellenőrzik azokat az áfabevallásaikat, amelyekben a teljesítettnek tekintendő ügyletekre vonatkozóan adatokat szerepeltettek. (2022. szeptember 25.)

Hivatkozott jogszabályhelyek:

– Áfa tv. 55. § (1)–(2) bekezdés

– Art. 202. § (1) bekezdés

---