Többeknek jár kedvezmény a szociális hozzájárulási adóból

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésére vonatkozó szabályok nem rendelkeztek a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozó szabályokról. Az általános szabályok miatt az adókedvezményt a munkaerő-kölcsönző cégek nem tudták érvényesíteni. A jogalkotó korrigálta a tévedést. Az Adó szaklap 2012/10. számában megjelent cikk számos példával mutatja be az új szabályozást.

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Adó-tv.) 460. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szervnek, valamint az egyházi fenntartású, közfeladatot ellátó egészségügyi, oktatási, szociális, valamint közgyűjteményi és közművelődési szolgáltatást nyújtó intézménynek nem minősülő kifizető az őt az adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe, amennyiben a munkabérek elvárt emeléséről szóló kormányrendelet szerinti elvárt béremelést – ide nem értve az elvárt béremelésnek akár csak részben is béren kívüli juttatás formájában történő megvalósítását – valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállalója tekintetében végrehajtotta.

Az Adó-tv. 460. §-ának a következőkben ismertetendő (2a)–(2f) bekezdései a munkaerő-kölcsönző munkáltatókra vonatkozó, az elvárt béremeléshez kapcsolódó kedvezményszabályok rendelkezéseivel léptek hatályba.

„(2a) Munkaerő-kölcsönzési tevékenységet jogszerűen folytató munkáltató esetén az (1) bekezdés szerinti feltétel megvalósulását külön kell vizsgálni
a) a vele nem munkaerő-kölcsönzés céljából és
b) a vele munkaerő-kölcsönzés céljából
munkaviszonyban álló munkavállalók tekintetében.

(2b) Ha a (2a) bekezdés a) pontja szerinti munkavállalók tekintetében az (1) bekezdés szerinti feltétel teljesül, e munkavállalókra tekintettel az adókedvezmény igénybe vehető.”

A (2a)–(2b) bekezdés rendelkezése értelmében a munkaerő-kölcsönző cégnek a „saját” munkavállalóira az elvárt béremelés végrehajtásán kívül semmilyen más feltételnek nem kell megvalósulnia az adókedvezmény érvényesítéséhez. Más a helyzet azonban a munkaerő-kölcsönzés érdekében létesített jogviszony esetén.
„(2c) A (2a) bekezdés b) pontja szerinti munkavállalók esetében az adókedvezmény azon munkavállaló tekintetében és azon időszakokra vehető igénybe, amely munkavállaló esetében és amely időszakra a kölcsönbeadó munkáltató a kölcsönvevő munkáltató nyilatkozatával igazolja, hogy a kölcsönvevő az (1) bekezdés szerinti feltételnek – ha az adókedvezmény érvényesítéséhez kapcsolódott feltétel – megfelel és a kölcsönzött munkavállalók tekintetében a kölcsönbeadó a kölcsönvevőnél azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak számára az elvárt béremelés végrehajtását követően megillető munkabért állapítja meg.”

E bekezdés szerint a kölcsönvevő munkáltatónak nyilatkozattételi kötelezettsége van abban a vonatkozásban, hogy a nem kölcsönzött munkavállalói esetében az elvárt béremelést végrehajtotta, és a kölcsönzött munkavállalók esetében a kölcsön adó munkáltató az elvárt béremelés végrehajtása során a kölcsönvevőnél azonos, vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak számára megállapított munkabért vette figyelembe, azaz az elvárt béremelés során erre a szintre rendezte a béreket.

„(2d) Ha a nyilatkozatot tevő kölcsönvevő nem foglalkoztat azonos vagy hasonló munkakörben a (2a) bekezdés b) pontja szerinti munkavállalót, a munkaerő-kölcsönzési tevékenységet jogszerűen folytató munkáltató az adókedvezményt az ilyen kölcsönzött munkavállalók tekintetében csak akkor veheti igénybe, ha az elvárt béremelést végrehajtotta és a kölcsönbeadó munkáltató a (2a) bekezdés a) pontja szerinti munkavállalók tekintetében az (1) bekezdés szerinti feltételt teljesíti.”

A (2d) bekezdés úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kölcsönvevőnél nincs olyan munkakör, amely a munkaerő-kölcsönzés keretében munkát végző munkavállalók munkakörével azonos, vagy ahhoz hasonló, akkor vizsgálni kell, hogy a szerződéses kapcsolatban álló munkáltatók az elvárt béremelést a saját munkavállalóik esetében végrehajtották-e. Ha a munkáltatók eleget tettek az elvárt béremelésnek, akkor a kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók esetében is érvényesíthető az adókedvezmény.

„(2e) Külföldi székhelyű munkaerő-kölcsönzési tevékenységet folytató munkáltató esetében a vele nem munkaerő-kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállaló tekintetében az (1) bekezdés szerinti feltétel teljesülését csak akkor kell vizsgálni, ha a munkaviszony e törvény szerint adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonynak minősül.”

A külföldi székhelyű kölcsönző munkáltató esetében azt a feltételt, hogy a „saját” munkavállalóira végrehajtotta-e azt elvárt béremelést a (2e) szakasz értelmében csak abban az esetben kell vizsgálni, ha ez a jogviszony adófizetési kötelezettséget megalapozó jogviszony. Tehát, ha a nem kölcsönzés céljából létesített munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóira nincs szociális adófizetési kötelezettség, akkor az elvárt béremelés teljesítését sem kell vizsgálni. A szabályozás ebben az esetben nem arra vonatkozik, amikor az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony alapján munkaerő-kölcsönzés keretében kölcsönbe adott munkavállalóval fennálló jogviszonyra tekintettel fizetendő adó alanya a kölcsönbe adó kifizető.

„(2f) A (2a) bekezdés b) pontja szerinti munkavállalók esetében az adókedvezmény azon munkavállaló tekintetében és azon időszakokra is igénybe vehető, amely munkavállaló esetében, és amely időszakra a kölcsönbeadó munkáltató a kölcsönzött munkavállalóra nézve az elvárt béremelést végrehajtotta, tekintet nélkül arra, hogy a kölcsönvevő az (1) bekezdés szerinti feltételnek – ha az adókedvezmény érvényesítéséhez esetében kapcsolódott feltétel – megfelel-e.”

A (2f) bekezdés alapján abban az esetben, ha a kölcsönvevő nem teszi meg nyilatkozatát, a kölcsönadó munkáltató a munkaerő-kölcsönzés keretében alkalmazott munkavállalóra akkor is érvényesítheti az adókedvezményt, ha a kölcsönzött munkavállalóknál végrehajtotta az elvárt béremelést, függetlenül attól, hogy a kölcsönvevő teljesítette-e az elvárt béremelést vagy sem.

Az Adó-tv. 460. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészült ki:
„(5a) Ha a kifizetőt terhelő adó alapja a munkavállaló kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbér, a részkedvezmény alapja – az (5) bekezdéstől eltérően – a kifizetővel munkaviszonyban álló munkavállalót az adó-megállapítási időszakra megillető, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér.”

Új rendelkezés, hogy, ha a kifizetőt terhelő adó alapja a munkavállaló kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbér, a részkedvezmény alapja – az előzőektől eltérően – a kifizetővel munkaviszonyban álló munkavállalót az adó-megállapítási időszakra megillető, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér. Ez azt jelenti, hogy a részkedvezmény alapja ebben az esetben is az adó-megállapítási időszakra a munkavállalót megillető bruttó munkabér, nem pedig egy korábbi egyéves időszakban elért átlagolt kereset.

A kedvezmény mértéke

A szociális hozzájárulási adó terhére érvényesíthető részkedvezmény mértéke nem változott.

A kedvezmény mértéke 2012. évre havonta
a) a kedvezményalap 21,5 százaléka, de legfeljebb 16125 forint, ha a részkedvezmény-alap nem haladja meg a 75 ezer forintot;
ab) az a) alpont szerint meghatározott összegnek a 75 ezer forint feletti kedvezményalap 14 százalékát meghaladó része, ha a kedvezményalap meghaladja a 75 ezer forintot.

Főszabály szerint az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónap egészében fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön – a részkedvezmény alapját és mértékét figyelembe véve – kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg.
Az Adó-tv. 460. §-a új (6a) és (6b) bekezdésekkel egészült ki, amelyek a naptári hónap részidőszakában foglalkoztatott munkavállalók kedvezményének számítási szabályát tartalmazzák.

„(6a) A (4)–(6) bekezdéstől eltérően, ha a munkavállaló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonya nem áll fenn az adott hónap egészében, meg kell határozni azt az összeget, amely a munkavállalót teljes havi munkaviszony esetén megilletné (a továbbiakban: teljes havi jövedelem). Az igénybe vehető részkedvezményt úgy kell meghatározni, hogy az e bekezdés szerinti teljes havi jövedelemre a (6) bekezdés szerint kiszámított összeget meg kell szorozni a kifizetőnél a munkavállalóval fennálló jogviszonyára tekintettel keletkező adott havi adóalap és a teljes havi jövedelem hányadosával.”

Példa A havi munkabér 150ezer forint. A kedvezmény összege 75ezer forint figyelembevételével 16125 forint. A 75ezer forintot meghaladó jövedelemre 10500 forint, az érvényesíthető kedvezmény 5625 forint. Ha a munkavállaló csak 10 napig áll jogviszonyban, erre az időtartamra 50ezer forint a bruttó munkabér összege. A 50000/150000 forinttal=0,33. A részkedvezmény összege: 5625 × 0,33=1856 forint.

Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a foglalkoztatás munkaerő-kölcsönzés keretében történik, és az adó-megállapítási időszakban több kölcsönzésre kerül sor. Ekkor az egyes kölcsönzésnél külön kell megállapítani a részkedvezményre való jogosultságot. A megállapított részkedvezmények összegei alkotják az adott hónapban érvényesíthető kedvezmény összegét.

Matlné Kisari Erika cikkében további példákkal illusztrálva ismerteti az új jogszabályt. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/10. számában olvasható. Az Adó szaklap 2012/10. száma a Complex Kiadó webshopjában önállóan is megvásárolható.

---