Tőkekivonási adókat érintő, az EU Bíróság által hozott jogesetek (2. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A tőkekivonási adók az állam szuverenitását jelentik, azáltal, hogy adókat vetnek ki a területükön felmerülő értéknövekedések után. A tőkekivonási adókat alkalmazó országok igazi szándéka az, hogy megvédjék az adóalapjukat és megakadályozzák az adózatlan jövedelmek kimentését. A tőkekivonási adó csak a kivándorló személyeket és eszközeiket érinti. A tőkekivonási adó nem kerül megfizetésére azon személyek és eszközök után, melyek a származási országot nem hagyják el. A kivándorló személyek és társaságok az illetőségük megváltozása okán kerülnek megadóztatásra, amikor az állandó telephelyet, eszközt áthelyezik a másik országba. Azon belföldi társaságok, melyek esetében nem kerül sor telephely, eszközáthelyezésre ott nem merül fel tőkekivonási adó.

Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom vagy funkció csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával.
A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, válasszon előfizetést a Wolters Kluwer Hungary Kft. webáruházában.



Kapcsolódó cikkek

2020. május 28.

Tőkekivonási adókat érintő, az EU Bíróság által hozott jogesetek (1. rész)

Amennyiben valamely eszközt egy társaság áthelyez az eddigi országából egy másik tagállamba vagy harmadik országba, akkor az eszköz piaci értéke alapján adót köteles fizetni abban az államban, ahonnan az eszközt kivonják. Arra a kérdésre, hogy az ezen exit adó megfizetésére az adózó halasztást kaphat-e, s hogyan, az EU Bíróság ítéletei adják meg a választ. A következőkben a tőkekivonási adók (exit tax) vonatkozásában felmerült néhány ítéletet mutatok be, több cikkben.