Bejelentkezés Hírlevél

Tőkekivonási adókat érintő, az EU Bíróság által hozott jogesetek (2. rész)


Adó
2020. június 4. dr. Veress Júlia
, , ,

Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A tőkekivonási adók az állam szuverenitását jelentik, azáltal, hogy adókat vetnek ki a területükön felmerülő értéknövekedések után. A tőkekivonási adókat alkalmazó országok igazi szándéka az, hogy megvédjék az adóalapjukat és megakadályozzák az adózatlan jövedelmek kimentését. A tőkekivonási adó csak a kivándorló személyeket és eszközeiket érinti. A tőkekivonási adó nem kerül megfizetésére azon személyek és eszközök után, melyek a származási országot nem hagyják el. A kivándorló személyek és társaságok az illetőségük megváltozása okán kerülnek megadóztatásra, amikor az állandó telephelyet, eszközt áthelyezik a másik országba. Azon belföldi társaságok, melyek esetében nem kerül sor telephely, eszközáthelyezésre ott nem merül fel tőkekivonási adó.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18. cikkében[1] említettek szerint azok a személyek, akik úgy döntenek, hogy kivándorolnak és megváltoztatják tartózkodási helyüket azáltal, hogy tartózkodási helyüket vagy külföldi vagyonukat áthelyezik, kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek azokkal szemben, akik nem költöznek. A tőkekivonási adók megfizetése azért is jelenthet problémát, mert nem realizált tőkenyereség után kell megfizetni az adót, pl. olyan módon kell adót fizetni, hogy az adófizető adott esetben még nem realizált bevételt az adott eszközből. Az EU Bíróság a tőkekivonási adókat igazolhatóvá tette, de nem minden alkalommal tartotta azt arányosnak a kitűzött céllal. A tőkekivonási adók kivetésének hátterében egyik oldalként ott van a tőkejövedelem adóelkerülésének megszüntetése, másik oldalról viszont az arányosság biztosítása. A következőkben néhány a témát érintő EU bírósági jogesetet mutatunk be. 

A tagállamoknak jogukban áll megadóztatni azt a tőkenyereséget, mely akkor keletkezett, amikor a szóban forgó eszközök a területükön voltak, valamint a nyereség adóztatásának biztosítása céljából annak tényleges realizálásá…


Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom vagy funkció csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával.
A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, válasszon előfizetést a Wolters Kluwer Hungary Kft. webáruházában.

Kapcsolódó cikkek

2020. május 28.

Tőkekivonási adókat érintő, az EU Bíróság által hozott jogesetek (1. rész)

Az adóelkerülés szabályainak egységesítése az Európai Unió fő célja, mely tekintetében számos az adóelkerülést érintő intézkedés, rendelkezés is született. Tőkekivonási adókra vonatkozó rendelkezést a belső piac működését közvetlenül érintő adóelkerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, a Tanács 2016/1164 irányelv is tartalmaz, melynek Preambuluma (10) szerint a tőkekivonási adók azt hivatottak biztosítani, hogy amennyiben egy adózó valamely állam adójogrendszeréből azon kívülre helyezi eszközeit vagy adóügyi illetőségét, a szóban forgó állam megadóztathassa a területén keletkezett tőkenyereségek gazdasági értéket még akkor is, ha a tőkekivonás időpontjában még nem realizálták az említett nyereséget.

Ezért meg kell határozni azokat a konkrét eseteket, amelyekben az adózók a tőkekivonási adóra vonatkozó szabályok hatálya alá tartoznak és adózni kötelesek az áthelyezett eszközeik tekintetében keletkezett, nem realizált tőkenyereségük után.

Hasznos továbbá tisztázni, hogy nem tartozik a tőkekivonás megadóztatására vonatkozó tervezett szabály hatálya alá az eszközök – többek között pénzeszközök – anyavállala…