Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A nyereségnek az értékteremtés helyén történő adóztatása érdekében a közelmúltban újabb jelentős változás történt a transzferárak szabályozásában. Az OECD 2020. február 11-én kiadta a cégcsoporton belüli pénzügyi ügyletek transzferárazására vonatkozó végleges iránymutatását. Mindez az érintett vállalatok felé további követelményeket támaszt a jövőbeli adóhatósági ellenőrzésekre való felkészülésben.
Az adóharmonizáció hiánya miatt az elmúlt időszakban egyes multinacionális vállalatcsoportok agresszív nyereségátcsoportosítást hajtottak végre azokba a tagvállalataikba, amelyek számukra kedvezőbb adózási környezetben működtek. Ezt a folyamatot elsősorban a transzferárakkal való kisebb-nagyobb visszaélésekkel tudták igazán hatékonyan megvalósítani.
A transzferár egy olyan elszámolóár, amelyen egy vállalkozás árukat vagy immateriális javakat ad át, illetve szolgáltatást nyújt kapcsolt – vagyis vállalatcsoporton belüli – vállalkozásoknak. Alapvető jelentőséget az ad neki, hogy ha nem reálisan határozzák meg, vagyis lényegesen eltér a szokásos piaci ártól, amit független felek alkalmaznának egymás között, visszaélésekre is alapot adhat, hiszen lényegesen befolyásolhatja az érintett vállalkozás nyereségességét.
Az elmúlt években az OECD az agresszív adótervezés ellen dolgozta ki több lépcsőben az úgynevezett BEPS-akciótervet (Base Erosion and Profit Shifting), melynek keretében 2020. február 11-én közzétette a cégcsoporton belüli pénzügyi tranzakciók transzferárazására vonatkozó végleges iránymutatását is. Az új iránymutatás jelentősége abban rejlik, hogy ez az első olyan kiegészítése az OECD Transzferár Irányelveknek, amely konkrétumokkal szabályozza a cégcsoporton belüli pénzügyi ügyleteket. Mindez minden olyan magyar vagy nemzetközi cégcsoportot érint, ahol a csoporttagok valamilyen pénzügyi tranzakciót (mint például: kölcsön, cash-pool, garancia, hedge ügyletek, treasury ügyletek, captive biztosítás stb.) kötöttek vagy a jövőben terveznek megkötni.
„Úgy gondoljuk, hogy azoknak az adózóknak, akik csoporton belül pénzügyi ügyleteket bonyolítanak, a jövőben kiemelten fel kell készülniük a fokozott adóhatósági ellenőrzésekre – magyarázza Orbók Ilona, a BDO Magyarország adópartnere. – Az immár konkrét előírások fényében ugyanis jelentősen nőhet az adókockázatuk, amelyet főként a szabályozásnak megfelelő háttérdokumentumok kialakításával, a jogszabályban előírt nyilvántartások és elemzések elkészítésével tudnak csökkenteni.”
A hangsúly a pénzügyi struktúrán belül a kockázatkezelésre illetve a gazdaságilag megfelelő indoklásra kerül. Az új iránymutatás egyértelmű standardokat határoz meg az adózók számára és világos útmutatást nyújt (eszközt ad) az adóhatóságok részére a pénzügyi tranzakciók transzferárainak fokozottabb és részletesebb ellenőrzéséhez, szankcionálásához. Például egy hitelügylet kapcsán több és mélyrehatóbb elemzést kell készíteni, ahol a hitelminősítési folyamatot (önálló vagy csoportra vonatkozó hitelminősítés alkalmazása, maximálisan felvehető kölcsön összeg elemzése, stb.) is szabályozzák az előírások.
