Transzferár dokumentációs kötelezettségek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vállalkozások számára különös jelentőséggel bír annak megítélése, hogy társaságuk mikro-, illetve kisvállalkozásnak minősül-e. Tapasztalataink szerint ez sok problémát jelent a cégek számára, noha e besorolásnak nemcsak a transzferár-nyilvántartás készítése, hanem az innovációs járulék fizetése kapcsán is fontos hatásai vannak.

A vállalkozások számára különös jelentőséggel bír annak megítélése, hogy társaságuk mikro-, illetve kisvállalkozásnak minősül-e. Tapasztalataink szerint ez sok problémát jelent a cégek számára, noha e besorolásnak nemcsak a transzferár-nyilvántartás készítése, hanem az innovációs járulék fizetése kapcsán is fontos hatásai vannak.

Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság a kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyleteiről a jogszabályi előírásoknak megfelelő transzferár-dokumentációt köteles készíteni. Az alábbiakban azt vizsgájuk meg közelebbről, hogy melyek azok a vállalkozások, amelyek legalább középvállalkozásnak minősülnek, és így vonatkozik rájuk a transzferárdokumentáció-készítési kötelezettség.

Ehhez először a kisvállalkozás definíciójából indulunk ki.

Kisvállalkozásnak az a vállalkozás minősül, amelynek

• összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb és
• éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió eurót.

Ebből a meghatározásból következik, hogy amennyiben a foglalkoztatottak létszáma meghaladja az 50 főt, akkor az első feltétel nem teljesül, és így a vállalkozás legalább középvállalkozásnak minősül, függetlenül attól, hogy mekkora az éves nettó árbevétele, vagy a mérlegfőösszege. Amennyiben mind az éves nettó árbevétel, mind a mérlegfőösszeg meghaladja a 10 millió eurót, akkor a kisvállalkozási minősítés második feltétele nem teljesül, és ebben az esetben is legalább középvállalkozásnak kell tekinteni az adott társaságot, a foglalkoztatotti létszámtól függetlenül.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem minősül kkv-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.

A kisvállalkozási státusz vizsgálatakor tekintettel kell lenni az úgynevezett kétéves szabályra is, miszerint ha egy vállalkozás túllépi a fenti küszöbértékeket vagy elmarad azoktól, csak abban az esetben változik a besorolása, ha két egymást követő beszámolási időszakban is megvalósul a határértékeknek való meg nem felelés.

Transzferár-dokumentáció készítési kötelezettség

Kapcsolódó vállalkozási viszony a leggyakrabban akkor áll fenn, amikor egy társaság egy másik társaságban 50 százalékot meghaladó részesedéssel rendelkezik, partnervállalkozásról pedig jellemzően akkor beszélhetünk, ha egy társaság egy másik társaságban 25 és 50 százalék közötti tulajdoni hányaddal rendelkezik. (A részletes szabályok bemutatására, mely sok buktatót tartalmaznak, jelen bejegyzésemben nem tér ki.)

Tapasztalataim alapján az adózók által nagyon gyakran elkövetett hiba, hogy csak a saját társaságuk vonatkozásában vizsgálják a fenti mutatókat és nem veszik figyelembe, hogy az adatokat a konszolidált beszámolóból kiindulva kell meghatározni, és meghatározott szabályok szerint figyelembe kell venni az úgynevezett kapcsolódó és partnervállalkozások létszám-, nettó árbevétel- és mérlegfőösszeg-adatait is.

Meg kell említenem azt is, hogy a bevezetőben vázolt transzferár-nyilvántartás készítési, illetve innovációsjárulék-fizetési kötelezettségen túl egy társság besorolásának jelentősége lehet még többek között a pályázati lehetőségek megítélése és egyes adókedvezmények alkalmazhatósága tekintetében is.

A bejegyzés szerzője Hegedűs Sándor, az RSM DTM Hungary Zrt. Adóüzletág vezetője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.

---