Transzferárazás 2020 – Fair vagy nem fair?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A transzferárazásról sokaknak a multinacionális vállalatcsoportok juthatnak eszébe, pedig a kapcsolódó kötelezettségek nagyon sok magyar kis és közepes vállalatot is érintenek. Nem tehetjük félre a vonatkozó rendelkezéseket, például, ha egy közös tulajdonos befolyása alatt álló társaságok között bármilyen ügylet megvalósul…

Ahogy egyre több tapasztalat áll rendelkezésre a 2018 óta bevezetett új transzferár dokumentációs kötelezettségekkel kapcsolatban, érdemes egy rövid helyzetértékelést végezni. Az alábbiakban erre figyelemmel áttekintjük, hogy milyen kérdéseket vet fel a gyakorlatban az új szabályozás, illetve hogy a hazai és a nemzetközi tendenciák alapján milyen további fejlődési lehetőségek vannak ezen a területen annak érdekében is, hogy revíziós megállapítások, így bírságok nélkül zárulhassanak a vonatkozó ellenőrzéseink.

Az új transzferár dokumentációs kötelezettségek közül kiemelkedik a Fődokumentum (vagy Master File), tekintettel arra, hogy ez – bár nem minden előzmény nélküli, ha a korábbi, választható EU Master File-ra gondolunk – teljesen új kötelezettségként jelent meg a hazai vállalkozások számára. A Fődokumentum a teljes vállalatcsoport bemutatását követeli meg, tehát minden kapcsolt vállalkozásnak meg kell jelennie benne, függetlenül attól, hogy a magyar vállalatnak volt-e vele bármilyen ügylete az adóévben, vagy sem. A hazai, vagy hazai központtal rendelkező vállalatcsoportok esetében ez a kötelezettség – különösen az elkészítése első évében – jelentős adminisztratív többletterhet jelent. Ez a hazai központú vállalatcsoportok részére az információk elérhetőségét tekintve nem okozhat problémát, legfeljebb az információk megfelelő időben való rendelkezésre állása kérdéses, hiszen ezeknek a vállalatcsoportoknak a Fődokumentumot is a társaságiadó-bevallás benyújtását megelőzően szükséges elkészíteniük, ami az információk külföldi leányvállalatoktól történő beszerzését sürgőssé teszi. A külföldi tulajdonban lévő hazai vállalatok esetében a Fődokumentumok nagyon vegyes képet mutatnak. Az optimális helyzet az, amikor a végső anyavállalat is kötelezett Fődokumentum készítésre – feltéve, hogy erre a megfelelő határidőben kell sort kerítenie – és ezt a dokumentációt át is adja a hazai leányvállalat részére az itthon is elfogadott angol, német, vagy francia nyelven. Nehezíti a helyzetet, ha ilyen kötelezettség az anyavállalat oldalán, akár a vállalatcsoport mérete alapján történő mentesítés, akár a Master File készítési kötelezettség teljes hiánya miatt nem merül fel. Ez ugyanis a magyar vállalatot nem mentesíti a kötelezettségtől, hogy határidőre rendelkezzen egy, az adóévre vonatkozó Fődokumentummal. Ha az anyavállalat hajlandó ilyenkor a Fődokumentumot a magyar leányvállalat érdekében is elkészíteni, vagy legalább információt szolgáltatni a teljes Csoportról a magyar leányvállalat részére, akkor a Fődokumentum még betöltheti szerepét, és megfelelő elemzések készítésére, következtetések levonására és fontos összefüggések feltárására ad lehetőséget. Felmerülnek azonban olyan esetek is, ahol a magyar leányvállalat olyan marginális szerepet tölt be a Csoporton belül, hogy a központ nem szívesen osztja meg vele azokat az információkat, amelyek a Fődokumentum kitöltéséhez szükségesek. Úgy látjuk, hasznos lenne, ha ezekre az esetekre is gondolva további útmutatást kapnának a magyar leányvállalatok arra vonatkozóan, hogy hasonló esetben pontosan mi várható el tőlük, ezért vonatkozó szakmai előadásunkban ezt a kérdést is körüljárjuk.

Ami a lokális transzferár dokumentációt illeti, ott a kibővített funkcionális elemzések elkészítése okozza a legtöbb kihívást a hazai központú cégcsoportok és a külföldi tulajdonban lévő hazai leányvállalatok számára is. Ez rendszerint megköveteli a pénzügyekért, adózásért felelős szakembereken kívül immár az operatív területek vezetőinek részvételét is. Az első évben ez – a Fődokumentumhoz hasonlóan – jelentős többletterhet jelent az adózóknak. Ugyanakkor e tekintetben is igaz, hogy – kevésbé gyakran módosuló funkcionális és kockázati profil esetében – ennek frissítése már várhatóan nem fog jelentős időigénnyel járni. Mindazonáltal tény, hogy a bővebb információtartalom frissítése önmagában is többletfeladatot jelent a korábbi évekhez képest.

További kiemelt pont az üzleti átszervezések kötelező dokumentációs elemként történő megjelenése. Az üzleti átszervezés tág fogalomnak tekinthető; nem minden esetben egyszerű eldönteni, hogy mely üzleti esemény tartozik egyértelműen ebbe a körbe. Annak megítélése, hogy az átszervezés milyen hatást gyakorolt az adózóra, szintén több üzleti funkció szoros együttműködése alapján ítélhető csak meg, sőt egyes esetekben akkor is csak egy hosszabb időszakra történő visszatekintéssel.

A kibővült transzferár dokumentációs kötelezettséget illetően, összegzésképpen a következőket állapíthatjuk meg:

• A transzferár dokumentáció elkészítése egyre inkább igényli a szakértelmet, a megfelelő mélységű tapasztalatot a transzferárazáshoz kapcsolódó kérdésekben és a szakirodalom, illetve az ellenőrzési gyakorlat minél behatóbb ismeretét. Az elkészítés során egyidejűleg kell mérlegelni a rendelkezésre álló információkat, az elvárható adattartalmat, valamint a dokumentáció és az elemzés végső célját.
• A transzferár dokumentáció egyre kevésbé kezelhető egy egyszerűen kitölthető „sablonként”. Az elvárások, az adóellenőrzés támogatása érdekében előírt kötelező tartalom egyszerre igényel holisztikus, és ugyanakkor a működésre irányuló egyedi megközelítést a teljes vállalatcsoport, az adózó működése, valamint a kapcsolt vállalkozási ügyletek vizsgálatát illetően, figyelembe véve azt is, hogy érzékeny üzleti információk jelenhetnek meg a dokumentációkban.

A cikk további részében a várható, vagy remélt lépések olvashat részletesen.

A cikk szerzői, Pásztor László (KONDOR-TP) és Dr. Kondor Bence Barnabás (KONDOR-Holding) a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatói.