Trump lett az elnök – mi lesz az adózással?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A világ óriási meglepetésére Trump győzedelmeskedett az elnökválasztáson. Elevenítsük föl adópolitikai ígéreteit és adóbotrányait! Gigantikus adócsökkentésre, a szegények egészségügyi ellátásának (Obamacare) fölszámolására, drasztikusan magasra emelt védővámokra kell számítani a kampányban elhangzottak alapján.Közpolitikai terveivel összhangban áll Trump adófizetési hajlandósága.
Trump számos megdöbbentő közpolitikai elképzelést hangoztatott a kampány során. Kérdés, mennyit gondolt ebből komolyan, s ha komolyan is gondolta, mennyit hagy ebből megvalósítani neki a Kongresszus, ám mindenképp érdemes ezeket az ígéreteket áttekinteni.
Donald Trump szerint adóreformra, adócsökkentésre van szükség mind a jövedelemadózásban, mind a vállalkozások adózásánál. A külföldre (például Kínába, Mexikóba) kihelyezett gazdasági tevékenységet vissza kell kényszeríteni az Egyesült Államokba, aminek a dollár erősödése, munkahelyteremtés lenne a következménye.
Elnöksége első döntéseként az Obamacare néven ismertté vált egészségbiztosítási reform eltörlését nevezte meg.
Trump kiemelte a fejlett oktatás és a tudásszerzés fontosságát a munkaerőpiac erősítésében, az amerikai szellemi tulajdon erősebb védelmét is tervezi, továbbá fontosnak tartja, hogy a nőknek egyenlő bért kell biztosítani (ez eléggé hiteltelen persze a sok szexista megjegyzése mellett).
Az elmúlt 10 évben kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat újratárgyalná, és védővámokat vezetne be a külföldi termékek (például Kínából informatikai termékek) behozatalának megnehezítése céljából.
Az intézkedések együttes hatásaként (szerinte) jelentősen növekedne a munkahelyek száma.
Háromkulcsos, 75 000 dollárig 12%-os, 75 000 dollár és 225 000 dollár között 25%-os, 225 000 dollár fölött 33%-os jövedelemadót javasol, a jelenlegi jövedelemadózás helyett (jelenleg a legfelső kulcs 39,9%), továbbá a gyereknevelés költségeit is le lehetne majd vonni az adóalapból.
Donald Trump nekiment a vagyonosokat kiszolgáló fedezeti alapoknak, vagyis a híres-hírhedt hedge fundoknak is, az alapok menedzsereinek is magasabb adókat javasol (e menedzserek jelenleg megtehetik, hogy tőkejövedelemként könyvelik jövedelmeiket, nem munkajövedelemként).
A vállalati adókat a jelenlegi 35 százalékról 15 százalékosra csökkentené, az örökösödési adót pedig eltörölné.
Trump elképzelése szerint 35%-os adót vetnének ki az árukra minden egyes alkalommal, amikor azok átlépik a határt, ezzel is erősítve a belső munkaerőpiacot, megnehezítve a termelés külföldre áthelyezését.
Trump a legnagyobb adócsökkentést ígérte, melyet „Reagan óta nem látott az ország”.
Trump kampánya során hirdetett gazdaságpolitikájában keverednek a merkantilista és a (neo)liberális gazdaságpolitikai elemek. A Reagenre való hivatkozásnál mintha megfeledkezne arról, hogy az Egyesült Államok államháztartási hiánya akkor szabadult el, amikor Reagen elnök jelentős adócsökkentéseket hajtott végre. Ezt a gazdaságpolitikát az idősebb és az ifjabb Bush is folytatta elnöksége idején, és ennek eredményeként (is) tört ki 2008-ban a világgazdasági válság.
Arról nem nagyon vannak Trumpnak elképzelései, hogy a kieső adóbevételeket hogyan ellensúlyozná. Az a kijelentése, hogy a növekvő foglalkoztatás több jövedelmet jelentene, amit a jövedelemszerzők fogyasztásra fordítanának, szépen hangzik, csak sok ország (köztük az USA múltbeli) példája is mutatja, hogy ez nem szokott megvalósulni.
Trump adóbotrányai
Donald Trump folyamatosan visszautasította, hogy nyilvánosságra hozza adóbevallásait, holott ez Richard Nixon 1972-es elnökjelöltsége óta íratlan szabály, és valamennyi elnökjelölt meg is tette. Sejteni lehetett, hogy erre jó oka van.
A New York Times által nyilvánosságra hozott ügy szerint Trump 1995-ben 916 millió dolláros (jelenlegi árfolyamon több mint 250 milliárd forintos) veszteséget jelzett az adóhivatalnak (három Atlantic City-beli kaszinót döntött be, továbbá egy légitársaság-befektetésén és egy hotelen bukott hatalmasat). Trumpnak ezek az akciói kisbefektetők tömegeit, és nagyjából egész Atlantic Cityt is a csőd szélére juttatták, ő maga pedig erre hivatkozva 18 éven keresztül nem fizetett (évente 50 millió dollárnyi) szövetségi jövedelemadót.
A The New York Times állítólag ismeretlen forrásból kapta meg a háromoldalas, Trump 1995-ös adóbevallásának látszó dokumentumot. A borítékból kiderült, hogy New York városban adták postára, és feladóként a republikánus elnökjelölt vállalatbirodalmának a Trump Toronyban lévő központját jelölték meg. Ilyen jelenséggel Magyarországon is találkozhattunk már többször, amikor a kényes információkat tartalmazó levelet, CD-t stb. feladó nélkül megtalálták az újságírók, politikusok a postaládában, vagy csak egyszerűen befújta a szél azokat az ablakon.
Nem az a kérdés, hogy mindezt megtehette-e az amerikai törvények szerint (valószínűleg igen). Sokkal fontosabb az, hogy mennyire lehet megbízni egy vagyonos emberben, aki az adószabályokban biztosított lehetőségre hivatkozva (trükkök százaival?) elkerülte az adózást, miközben számos üzlettársa ebbe tönkrement.
Trump ezzel kapcsolatos védekezéseivel, nyilatkozataival, közleményeivel sem szerzett magának népszerűséget:
- „Ki tudtam használni ennek az országnak az adótörvényeit, így ástam ki a vállalkozásomat az ingatlanpiac gödréből akkor, amikor nagyon kevesek voltak képesek erre.”
- „Valamennyi, valaha indult elnökjelöltnél jobban ismerem összetett adótörvényeinket, s én vagyok az egyedüli, aki ezeket rendbe tudja tenni.”
- „Briliáns módon igazodok el a komplikált adótörvényekben, jobban, mint bárki más. Jogosan használtam fel az adórendszert saját és cégem javára.”
- Több száz millió dollárnyi vagyonadókat, fogyasztási és forgalmi adókat, ingatlanadókat, városi adókat, szövetségi állami adókat, foglalkoztatási adókat és szövetségi adókat fizetett be.
- Donald Trump jobban ismeri az adórendszert, mint bármely más elnökjelölt, ezért tudja, hogyan kell megjavítani.
És jogos lehet a Hillary Clinton által megfogalmazott kérdés is: milyen zseniális üzletember az, aki egyetlen esztendőben egymilliárd dollárt veszít?
Egy másik adóbotrány is színesíti Trump egyéniségét, jellemét.
A Washington Post cikksorozatot közölt arról, hogy Trump jótékonysági alapítványához beérkezett összegekből finanszíroznak a Donald Trump üzleti tevékenységével összefüggő jogi pereket. Az alapítványnál egyéb hiányosságot is találtak, több államban „elfelejtette” magát regisztráltatni. Emiatt vizsgálatot is indítottak az alapítványnál. Trump kampánycsapata szerint politikai motivációjú döntésről van szó, mert a főállamügyész demokrata párti. (Ilyen típusú érvelésekkel hazai közéletünkben is találkozhatunk.)
