Túlóra, avagy a rendkívüli munkavégzés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jogszabályi megfogalmazás a köznyelv szóhasználata gyakran eltér egymástól. Ennek egyik ékes példája a rendkívüli munkavégzés esete. Ha később érünk haza, vagy berendeltek hétvégére munkára, azt mondjuk: túlórázunk. A Munka Törvénykönyve ellenben a rendkívüli munkavégzés fogalmát használja. A munkaidő-hosszabbítás kérdését boncolgatja az Adó Tb-Kalauz 2008/11. számában megjelent cikk.

Az extra órákat a munkajogi szabályozás 50, illetve 100 százalékos pótlékokkal honorálja. Ellenben, ha a felek túllépik a túlóra, azaz a rendkívüli munkavégzés 200 vagy 300 órás keretét, szóba kerül a színlelt szerződés. Ezt egy esetben úgy próbálták kikerülni a dolgozók, hogy betéti társaságot hoztak létre és így szerződtek a munkáltatójukkal a munkaköri feladataik ellátására. A bírói gyakorlat értelmében ellenben a rendkívüli munkavégzés elrendelésére, a munkaidő beosztására vonatkozó szabályok betartása alól a munkáltató nem mentesülhet polgári jogi szerződésben vállalt kötelezettségre hivatkozással (EBH2006. 1443.).

Mikor beszélhetünk a munkaidő meghosszabbításáról?
A Munka Törvénykönyve (Mt.) a rendkívüli munkavégzés négy esetét különbözteti meg. Rendkívüli munkavégzésének minősül eszerint a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés (pl. amikor a reggel 8 órás munkakezdés helyett 6-tól rendelik el a munkavégzést, vagy a beosztott munkaidőn túl kell dolgozni),a munkaidőkereten felüli munkavégzés (pl. egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén napi átlagban 8 órán felüli munkavégzést rendelnek el),az ügyelet alatti munkavégzés (pl. a munkáltató telephelyén elrendelt ügyelet ideje alatt üzemzavart kell elhárítani), valamint a készenlét alatt elrendelt munkavégzés (a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig, ha pedig több helyen kell munkát végezni, akkor az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig terjedő időtartam).

A kereskedelemben kötelezően elvégzendő befejező munkák ellátásáért ellenérték (túlmunkadíj) illeti meg a munkavállalót, amennyiben azokat csak a rendes munkaidején túl tudja elvégezni. Az, hogy a kereskedelemben általános a nyitvatartási időn kívüli munkavégzés, a munka díjazásának a kötelezettségét nem érinti. (BH1998.509.)

A munkaidő nem azonos a munkahelyi jelentés időtartamával –olvasható a Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében. Önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás túlmunkavégzés megállapítására nem szolgálhat (EBH1999. 53.) Ha azonban a munkavállaló a többletmunkaidőben ellenőrzötten és igazoltan végez túlóraengedély nélkül munkát, megalapozottan igényelheti annak a törvényben meghatározott díjazását (BH1997. 500.)

Nem minősül rendkívüli munkavégzésnek ugyanakkor, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza. Ha például sztrájk miatt nem dolgozik a munkavállaló, de a kieső napját a munkáltatóval történő megállapodás szerint a szombati pihenőnapján ledolgozza, akkor nem lesz keresetvesztesége, havi munkabére pedig a rendes munkaidőben végzett munkájáért illeti meg.

Dr. Horváth István cikke részletesen foglalkozik a rendkívüli munkavégzés elrendelésével, az éves felső határ felemeléséről szóló megállapodás tartalmával, a részmunkaidő és a túlmunka kapcsolatával, a rendkívüli munkavégzés díjazásának és a munkaidő nyilvántartásának a kérdéskörével.

---