Új adónem: kulturális adó

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2012. január 1-jétől új közteher, a kulturális adó gyarapítja a korábban létező adónemek sorát. A kulturális adó bevezetésével az Országgyűlés célja az ún. pornográf tartalmú termékek és szolgáltatások jól behatárolt körének speciális adójogi szabályozás hatálya alá vonása volt. Az új adónemből befolyó bevétel a Nemzeti Kulturális Alap forrásait gyarapítja.

Adókötelezettség terheli a törvény 18. számú mellékletében meghatározott pornográf tartalmú termékek első magyarországi értékesítését, a törvény 18. számú melléklete szerinti pornográf tartalmú szolgáltatás, illetve az erotikus (szex) telefonszolgáltatás nyújtását. Az adó tehát kivétel nélkül – csak és kizárólag – a pornográfiával kapcsolatos tevékenységekhez, termékekhez kötődik.

Az egyértelmű jogalkalmazás és jogértelmezés érdekében a törvény az értelmező rendelkezések (468. §) között definiálja, mi minősül a kulturális adó vonatkozásában pornográf tartalomnak. Eszerint ide sorolandó minden olyan tartalom, amelynek elsődleges célja a szexuális ingerkeltés, és amely a nemi aktust vagy egyéb szexuális cselekményeket nyíltan, kendőzetlenül ábrázolja. Szintén az értelmező rendelkezések között szerepel – az adókötelezettség szempontjából releváns – erotikus tartalmú telefonszolgáltatás meghatározása. E meghatározás szerint erotikus tartalmú telefonszolgáltatás az olyan, távbeszélő útján nyújtott szolgáltatás, amelynek elsődleges célja a szexuális ingerkeltés, különösen, amely nemi aktus vagy egyéb szexuális cselekmény hanghatásait közvetíti vagy imitálja.

Az adó alanya az adóköteles tevékenységet folytató személy, szervezet, azaz a pornográf tartalmú termékek első magyarországi értékesítője, illetve a pornográf tartalmú szolgáltatás, illetve az erotikus (szex) telefonszolgáltatás nyújtója.

Az adó alapja az adóköteles termékek első belföldi értékesítéséből és az adóköteles szolgáltatások nyújtásából származó, számviteli törvény szerint elszámolt árbevétel, a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalanyok, azaz a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozó adófizetésre kötelezett egyéni vállalkozó, valamint önálló tevékenységet végző magánszemély, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozók esetében, a bevétel. Az adó mértéke – a kulturális járulék korábbi mértékéhez is igazodva – az adóalap 25 százaléka.

dr. Kiss Zsófia cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/3. számában olvasható.

Forrás: Adó szaklap 2012/3. szám

---