Új Európai Uniós szabályok a virtuális és az elektronikusan közvetített események számára

A legfontosabb változás, hogy 2025-től a tervek szerint virtuális események után mostantól abban az országban kell áfát fizetni, amelyikben a fogyasztó/ügyfél lakik vagy telephelye van, szemben az eddigi gyakorlattal, miszerint azon ország szabályai szerint adóztak, ahol a szolgáltatás nyújtója letelepedett.

Mindannyian emlékezünk rá, hogy a koronavírus járvány idején kényszerű okokból, a személyes jelenlét korlátozása, sőt tiltása miatt váltak igazán népszerűvé és gyakorivá a virtuális események, mint pl. az online konferenciák, az élőben közvetített előadások, az on-demand tréningek és élő sportesemények. Ma már ezen széles virtuális kínálat nélkül szinte elképzelhetetlen az életünk (ezeknek egy újabb formája a hibrid kínálat, azaz gyakran tartanak jelenléttel is látogatható eseményeket, amelyek azonban virtuálisan is követhetők).

Ezek a fontos új fejlemények az európai törvényhozók figyelmét sem kerülték el és döntés született ennek az új és egyre szélesebb körre kiterjedő virtuális szolgáltatási formának az európai szintű szabályozásáról.

2025. január 1-től hatályos az EU ÁFA irányelv azon lényeges módosítása, amely az ÁFA befizetés szempontjából új szolgáltatási helyszíni szabályt határoz meg az EU-n belül a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási és hasonló események közvetítése számára. A legfontosabb változás, hogy virtuális események után mostantól abban az országban kell adózni, amelyikben a fogyasztó/ügyfél lakik vagy telephelye van, szemben az eddigi gyakorlattal, miszerint azon ország szabályai szerint adóztak, ahol a szolgáltatás nyújtója letelepedett. Tehát most a szolgáltatás eredete helyett a fogyasztás helyszíne lesz ÁFA-köteles.

A jelenlegi ÁFA-szabályok szerint azokat a kulturális, művészi, sport, tudományos, oktatási vagy szórakoztató eseményeket, amelyek közvetlenül a fogyasztók/ügyfelek számára készülnek, azon a helyszínen kell adóztatni, ahol a szolgáltatás fizikailag megvalósul, függetlenül attól, hogy B2B (Business to Business, azaz vállalatok közötti) vagy B2C (Business to Consumer, azaz a vállalat és a fogyasztó közötti közvetlen) tranzakcióról van szó. Ez persze sok esetben mégis a szolgáltatás országát jelenti, amennyiben a kettő egybeesik.

Másfelől az elektronikus úton közvetített szolgáltatások mind a B2B és a B2C tranzakciók keretében, abban az országban adókötelesek, ahol a fogyasztó lakik vagy telephellyel rendelkezik. A virtuális és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások megkülönböztetése nem könnyű dolog – a döntő és a különbséget meghatározó tényező az, hogy a fogyasztó részére intervenciós lehetőséget (hozzászólás, kérdés stb.), akár minimális mértékben is, biztosító vagy azt kizáró szolgáltatásról van szó. Tehát például az a szolgáltatás, amely során a fogyasztó/hallgató egy tanár előadását követi és lehetősége van kérdéseket feltenni vagy megjegyzéseket az előadáshoz hozzáfűzni, az oktatási szolgáltatásnak tekinthető, ám amennyiben a szolgáltatás egy előre elkészített webinar vagy podkaszt formátumú és nincs mód interakcióra, kérdésfeltevésre, akkor elektronikus úton közvetített szolgáltatásról beszélünk.

Az a változtatás, ami 2025. januárjától hatályos, leginkább a B2C helyzetek számára hoz jelentős változást. Ahol a magánszemélyek szórakoztató jellegű tartalmat szolgáltatnak és ezt a szolgáltatást/eseményt virtuálisan is elérhetővé teszik, a szolgáltatásnyújtás helyszíne az lesz, ahol a fogyasztó él vagy telephellyel rendelkezik vagy a szokásos lakcíme van. A szolgáltatást nyújtónak nem kell regisztrálni és ÁFA bevallást benyújtania különböző EU tagállamokban erre a célra, hanem elegendő az ún. egy-ablakos-ügyintézést (OSS/One-Stop-Shop) választania és abban a tagállamban regisztrálni, ahol a szolgáltatás nyújtó székhelye van és az ÁFA bevallást a többi EU tagállamból a saját országának hatóságán keresztül intézheti. Az OSS/Egy-Ablakos-Ügyintézés eljáráshoz önkéntes alapon lehet bejelentkezni, tehát amennyiben az kedvezőbbnek tűnik, továbbra is van lehetőség arra, hogy a szolgáltató valamennyi országban az ÁFA bevallás benyújtásához külön-külön bejelentkezzen, ahonnan visszatérítésre számíthat.

A B2B vonatkozásában a szórakoztató szolgáltatás vagy esemény közvetítése vagy virtuálisan elérhetővé tétele esetén a szolgáltatás már abban az országban adózik, ahol a fogyasztó/ügyfél székhelye van. Ez tehát azt jelenti, hogy a határon átívelő szolgáltatások esetében, az ÁFA fizetési kötelezettség a fogyasztóra hárul, akinek ezzel számolnia kell és az ott érvényes ÁFA összeget a lakóhelye/székhelye illetékes hatóságának kell fizetnie.

Jóllehet ezek a szabályok csak 2025. január 1-től hatályosak, mégis célszerű az érintetteknek megkezdeni a felkészülést ezen új szabályokhoz történő alkalmazkodásra. A következő lépéseket célszerű megtenni:

• Első lépésként célszerű leltárba venni mindazon tevékenységeket, amelyeket ezek az új szabályok érinthetnek.
• Második lépésként azonosítani kell, hogy milyen új ÁFA bevallási kötelezettségek keletkezhetnek.
• Majd gyűjtsük össze az elérhető információkat az ügyfeleink lakóhelyéről.
• Vizsgáljuk meg, hogy az általunk használt ERP (Enterprise Resource Planning) vállalatirányítási rendszer esetében szükség van-e kiigazításra.

Megjegyzendő, hogy bár az új szabályok kellő mértékben világosnak tűnnek és egyszerű megoldásokat kínálnak, mégis felmerülnek nem egyértelmű esetek, mint például hogyan kezeljük a hibrid szolgáltatásokat (azaz azokat a szolgáltatásokat, amelyek egyszerre jelenlétiek és online is elérhetőek). Ebben azesetben az új szabályozás logikája azt mondja, hogy a fizikai jelenléttel megvalósuló szórakoztató szolgáltatások és események továbbra is abban az országban adókötelesek, amelyikben a szolgáltatás fizikailag megvalósul és nem a fogyasztó országának ÁFA-szabályai irányadóak.
A cikk szerzője Orbók Ilona, a BDO Magyarország ügyvezető igazgatója, tulajdonosa. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.

---