Üzletág-átruházás a forgalmi adózásban

Szerző: dr. Rákosa Melinda
Dátum: 2021. június 2.
Címkék: , ,
Rovat:
Mi minősül üzletágnak és hogyan kell az átruházását kezelni a forgalmi adózás rendszerében? Milyen feltételek mellett lehet az átruházás áfamentes és mikor szükségszerűen áfaköteles? Milyen felelősség és meddig terheli az átruházót, valamint az üzletágat megszerző felet az áfafizetési kötelezettség alóli mentesülés esetében? Az Áfa kalauz írása minden kérdést részletesen megválaszol.

Cikkünkben e kérdésekre fókuszálva mutatjuk be az uniós és hatályos magyar szabályozást, valamint a jogalkalmazási gyakorlatot, kitérve a témával kapcsolatos hivatalos hatósági álláspontokra is.

1. Az üzletág-átruházás az uniós jogban

Az üzletág-átruházás – amely ellenérték ellenében, ingyenesen, de apportként is megvalósulhat – alapvetően adóköteles ügyletnek minősül, azonban a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) felhatalmazást ad a tagállamoknak, hogy azt a forgalmi adó hatályán kívüli ügyletként kezeljék. Az erre vonatkozó rendelkezéseket a Héa-irányelv 19. cikkében találjuk, amely szerint a vállalkozás vagyonának egészben vagy részben történő átruházását – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen, akár apportként történő bevitellel – a tagállamok úgy tekinthetik, mintha nem történt volna termékértékesítés, és az átruházás kedvezményezettjét az átruházó jogutódjának tekintik. Megtehetik továbbá azokat az intézkedéseket is, amelyek szükségesek annak elkerüléséhez, hogy a cikk alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

Az üzletág fogalmának és az átruházás kezelésének pontos értelmezéséhez az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) esetjoga járul hozzá. Az EUB az egész vagyon vagy annak egy részének átruházását több ítéletében is az uniós jog önálló, egységesen értelmezendő fogalmaként határozta meg, általános elvi megállapításokat rögzítve.

A C-497/01. sz. Zita Modes és C-444/10. sz. Schriever ügyekben foglaltak szerint az üzletág magában foglalja mind a dologi (eszközök, árukészlet), mind az eszmei javakat és vagyoni értékű jogokat (szerződések, know-how). Csak akkor valósulhat meg az adófizetési kötelezettség alóli kivonás, ha ezek közös értékesítésére és nem külön-külön egyes vagyontárgyak értékesítésére kerül sor (C-497/01. sz. Zita Modes ügy). Ahhoz, hogy az átruházott vagyontárgyak összességét üzletágnak tekinthessük, szükséges, hogy azok elegendőek és alkalmasak legyenek az önálló gazdasági tevékenység folytatására.

Azt, hogy a vagyontárgyak ezen összességébe ingó, illetve ingatlan javaknak is tartozniuk kell-e, a szóban forgó gazdasági tevékenység jellegére tekintettel kell megítélni. Ha valamely gazdasági tevékenység nem igényli különleges vagy a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges, helyhez kötött berendezésekkel felszerelt helyiségek használatát, a vagyonátruházásra ingatlan tulajdonjogának átruházása nélkül is sor kerülhet (C-444/10. sz. Schriever és C-17/18. sz. Mailat ügy).

Az olyan tevékenységeket illetően, melyek lényege ingó és ingatlan javak elválaszthatatlan összességének üzemeltetése, nem lehet szó a Héa-irányelv 19. cikk első bekezdése értelmében vett vagyonátruházásról, ha az átruházás kedvezményezettje nem veszi birtokba a helyiségeket. Különösen abban az esetben, ha az üzlethelyiség a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges, helyhez kötött berendezésekkel van felszerelve (C-17/18. sz. Mailat ügy).

A vagyon egészben vagy részben történő átruházásának fogalmába nem tartozik bele az EUB gyakorlatában egy olyan ügylet, amely által egy kereskedelmi céllal üzemeltetett ingatlan az ezen üzemeltetéshez használt valamennyi berendezéssel és fogyóeszközzel (csak) haszonbérbe adnak, még akkor sem, ha a bérlő ugyanazon név alatt folytatja az üzemeltetést (C-17/18. sz. Mailat ügy).

A C-651/11. sz. X BV ügyben adott értelmezés szerint az üzletág fogalmába beletartozik az üzleti tőke vagy a vállalkozás önálló részének átruházása, amely materiális, és adott esetben immateriális javakat is magában foglal, amelyek együttesen egy vállalkozást vagy egy vállalkozás önálló gazdasági tevékenység folytatására alkalmas részét képezik, azonban nem foglalja magában az eszközök egyszerű értékesítését, mint például az árukészlet értékesítését. Az elegendőség kritériumát illetően ebben az ügyben az EUB arra is rávilágított, hogy a vállalkozás vagyoni eszközeinek tulajdonlásával ellentétben a vállalkozásban meglévő részesedések egyszerű tulajdonban tartása nem elegendő ahhoz, hogy önálló gazdasági tevékenységet folytassanak. A társasági részesedés átruházását csak akkor lehet – a részesedés mértékétől függetlenül – egész vagyon vagy egy része átruházásának tekinteni, ha a részesedés olyan önálló egység részét képezi, amely önálló gazdasági tevékenység folytatására alkalmas, és ha e tevékenységet a részesedés megszerzője végzi.

Az üzletág-átruházás megállapításához továbbá az is szükséges, hogy az átvevő szándéka az átruházott üzleti tőke vagy vállalkozásrész működtetésére, nem pedig az érintett tevékenység azonnali megszüntetésére vagy adott esetben az árukészlet eladására irányuljon (C-497/01. sz. Zita Modes, C-29/08. sz. SKF és C-444/10. sz. Schriever ügyek). A vevő szándékát az ügylet körülményeinek átfogó értékelése során lehet figyelembe venni, feltéve, hogy azt objektív körülmények támasztják alá. Ugyanakkor valamely bérleti szerződés időtartama, vagy rövid idővel történő megszüntetésének lehetősége önmagában nem meghatározó azon következtetés levonása szempontjából, hogy a kedvezményezett szándéka az átruházott vállalkozás egészének vagy egy részének azonnali megszüntetésére irányul (C-444/10. sz. Schriever ügy).

Az európai bírósági ítéletekben megjelenő értelmezés szerint tehát az üzletág három fontos ismérve, hogy:

– Az a vállalkozáson belül egy olyan, szervezeti szempontból is független egység legyen, amely a saját eszközei, készletei, szerződésállománya és munkavállalói révén képes az önálló működésre.

– Ahhoz vagyon kapcsolódjon, amely alatt minden olyan dologi (eszközök, árukészlet), és eszmei javakat, illetve vagyoni értékű jogokat (szerződések, know-how) kell érteni, amely összességében nézve alkalmas arra, hogy egy független gazdasági egységként működjön és tevékenység végzésére alkalmas legyen.

– Az alkalmas legyen önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására.

2. Az üzletág-átruházás a magyar forgalmi adózásban

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) az üzletág tekintetében saját, az európai bírósági ítéletekben meghatározottaknak is megfelelő fogalmat határoz meg. Rendelkezései pedig az átruházás megkönnyítésére irányulnak az értékesítések áfakezelésének egyszerűsítésével. Nem keletkezik ugyanis áfafizetési kötelezettség az átruházáskor akkor, ha a törvényben előírt, a szerző félre és az üzletágra vonatkozó, illetve a megszerzett ingatlannal kapcsolatos törvényi feltételek egyszerre teljesülnek. A jogalkotó ezzel kívánja elkerülni azt, hogy az üzletágat megszerző fél likviditását olyan adó terhelje, amelyet utólag, az előzetesen felszámított áfa levonásával úgyis visszakap.

2.1. Az üzletág fogalma

Az Áfa tv. alkalmazásában üzletág a vállalkozás olyan működő egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására (Áfa tv. 259. § 25/A. Pont).

Hangsúlyozni kell, hogy elsődleges és alapvető jelentősége a konkrét ügyleteknél a fogalmi megfeleltetésnek van, mert az adott üzletág-átruházás kizárólag abban az esetben mentesülhet az adófizetési kötelezettség alól egyáltalán (feltételezve a többi törvényi követelmény teljesülését is), ha az átruházás tárgyát képező „egység” megfelel az üzletág egyébként rugalmasan megfogalmazott definíciójának. Ebből az is következik, hogy a gyakorlatban a legtöbb kérdés ebben a körben, vagyis a megítélés tekintetében merül fel, amelyeket mindenkor ügyletről ügyletre, az összes konkrét körülmény és részlet ismeretében lehet megválaszolni. A már felmerült példák alapján találhatunk olyan támpontokat, amelyek a megítélést általánosságban is segítik.

A törvényi definícióból – pontosabban a „vállalkozásnak olyan működő egysége” megfogalmazásból – a hivatalos hatósági álláspont szerint az következik, hogy üzletág-átruházásról akkor beszélhetünk, ha az adott vállalkozásnak olyan részét (vagyonrészét) ruházzák át, mely olyan vagyonelemeket tartalmaz, amik együttesen kezelve önmagukban véve is lehetővé teszik az átadás tárgyát képező vagyonrész önálló működését. Adott vagyontömegnek az Áfa tv. fogalomhasználata szerinti üzletágként történő megítélése szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy az átruházó fél az átadás keretében minden olyan vagyonelemet az üzletágat megszerző fél rendelkezésére bocsát-e, amellyel az az átruházó által folytatott tevékenységet, illetve annak minden fázisát maradéktalanul elláthatja. Vagyonelem forgalmi adózási szempontból bármi lehet, például ingatlan, berendezés, eszköz, készlet, szerződéses pozíció, jog, követelés, engedély, szellemi alkotás, know-how, üzleti titok, technológia, adatbázis, munkavállaló stb.

Ki kell emelni azt is, hogy az üzletágként történő megítélés szempontjából azon körülmény, hogy az átruházónak a szóban forgó üzletágon kívül nincs más üzletága, illetve az a tény, hogy a tevékenységet az üzletágat megszerző fél a saját munkavállalóival kívánja ellátni (mert például maga is rendelkezik az ahhoz szükséges munkaerővel), nem bír relevanciával. Az alkalmazotti állomány átvétele, a munkajogi jogutódlás nem előírása a vonatkozó szabályozásnak.

Nem változtat az üzletágként történő minősítésen az a körülmény sem, ha az üzletág működtetéséhez – a felek megítélése és szerződésben rögzített rendelkezése szerint – nem szükséges vagyonelemek nem kerülnek átadásra. Mint például az átadó pénztárában vagy bankszámláin lévő pénzeszközök, az átruházási szerződés hatálybalépését megelőzően teljesített termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal kapcsolatos követelések, vagy akár az átruházó által felvett kölcsönök. A saját gazdálkodást folytató vállalkozás szabadon dönthet arról, hogy az átvett tevékenységet milyen forrásból finanszírozza.

A gyakorlatban az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására való alkalmasságot nem befolyásolja az sem, hogy bizonyos támogató szerepet betöltő funkciók (például pénzügyi, kontrolling, tervezési, számviteli, marketing területek stb.) átadásra kerülnek-e. Az üzletág fogalma ugyanis a gazdasági tevékenységre koncentrál, annak nem feltétele, hogy valamennyi adminisztratív feladatellátás is átadásra kerüljön, illetve ezek a funkciók az átadást követően az átvevő által is megszervezhetők. Különösen akkor, ha maga az átvevő is rendelkezik – például több üzletág működtetése miatt – ezekkel a funkciókkal, amelyet az átruházást követően, racionális gazdasági indokai alapján, központosítani kíván.

Ugyanígy kell megítélni az olyan szerződések (például szoftverhasználati, rezsi és internethasználati szerződések) átruházásának hiányát is, amelyeket az üzletágat átadó a szerződéses konstrukcióból adódóan átadni nem tud, de amelyeket az átvevő gond nélkül önállóan is megköthet a továbbműködtetés érdekében.

A tartósság követelménye értelemszerűen nem teljesül egy puszta készletátadásban, illetve egy rövid időre kötött szerződés – önmagában álló – átadásakor sem.

Nem felel meg az üzletág fogalmának az az eset sem, amikor bár a szerződés alapján átadásra kerülnek az üzletág üzemeltetéséhez szükséges kulcs munkavállalók, eszközök és a szerződésállomány nagy része, ellenben egy, az üzemeltetéshez elengedhetetlenül szükséges szerződés közvetlenül nem, hanem ahelyett az e szerződés szerinti feladatokat a szerződés kötelezettje az üzletágat átadó közvetítésével látja el a továbbiakban, immár az üzletágat megszerző fél részére. A hivatalos értelmezés szerint ugyanis az a feltétel, hogy az átruházásnak tartalmaznia kell minden, a működtetéshez szükséges vagyont, így a szerződéseket is, azt jelenti, hogy e létfontosságú szerződésnek is az üzletágat megszerzőhöz kell kerülnie (vagyis a szerződéssel neki magának és nem közvetítő útján kell rendelkeznie).

Az üzletágként történő adóhatósági minősítést és annak bíróság általi megítélését is vizsgálta a Kúria a Kfv.V.35.293/2016/12. számú ítéletében, amelyben foglalt tényállás szerint egy gazdasági társaság megállapodást kötött egy másik kft.-vel, hogy a kft. által létrehozott, működtetett és tulajdonolt, fogfehérítési termékek értékesítésére irányuló franchise jogokat, illetve kötelezettségeket, a szükséges tárgyi eszközökkel és immateriális javakkal egyetemben megszerezze. Az ügyletet a gazdasági társaság és a kft. adókötelesként kezelte, a gazdasági társaság a részére előzetesen felszámított áfát bevallásában levonásba helyezte és annak kiutalását kérte. Az adóhatósági megállapítás szerint azonban az ügyben – az adózó álláspontjával ellentétben – az Áfa tv. hatálya alá nem tartozó, az adó alól mentesített és annak feltételeit teljesítő üzletág-átruházás történt, amelyből következően a gazdasági társaság az áfát is tartalmazó számla befogására, illetve áfalevonási jog gyakorlására nem volt jogosult. Az adóhatóság az ügyben – az üzletágként való minősítés körében – azt vizsgálta (mint a megállapítását megalapozó elsődleges körülményt), hogy az átruházott eszközök, egyéb javak és szerződések a maguk komplexitásában megfeleltek egy önállóan folytatható üzletág alapfeltételének. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés megkötésével az adózó a franchiseba adói tevékenység valamennyi feltételéhez hozzájutott (mintaüzlet berendezése, a tevékenység és a franchise-hálózat működtetésének kézikönyve, franchise-szerződések, marketing jogok, készletek). Értékelte az adózó képviselőjének nyilatkozatát is, amely szerint a képviselő a tevékenységet felmérte, nyereséges üzleti lehetőséget látott benne, ezért döntött a tevékenység továbbviteléről. Továbbá azon tényeket, hogy a képviselő a személyi állomány egy részének átvétele mellett az üzlethelyiséget is tovább bérelte, az ügyfélkört a változásról tájékoztatta. Mindez az adóhatóság szerint egyértelműen azt igazolta, hogy az adózó folytatni kívánta az átruházó által megkezdett gazdasági tevékenységet, az adózó önállóan is működő vállalkozás folytatására alkalmas egységet vásárolt meg a hozzátartozó vagyonelemekkel együtt: nem csak a továbbértékesíthető készletet, hanem a tevékenységhez tartozó tárgyi eszközöket, immateriális javakat és élő szerződésállományt is. Az ügyben az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződést az adóhatósággal egyező módon üzletág-átruházásnak minősítette, amellyel végül a Kúria is egyetértett, ebben a részében ezért a felülvizsgálati kérelemben foglalt kifogásokat elutasította. (A felülvizsgálati eljárásban a fogalmi minősítést követően, azaz második lépcsőben került sor az átruházás kapcsán a törvényi feltételek teljesülésének vizsgálatára, erre a későbbiekben térünk ki részletesen.)

2.2. Az üzletág-átruházás kezelése

Az Áfa tv. 17. § (4) bekezdése szerint nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, azaz nem keletkezik adófizetési kötelezettség az adóalany általi üzletág-átruházás esetében, feltéve, hogy az az Áfa tv. 18. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott, egyébként konjunktív feltételrendszernek megfelelve történik, és a szerző az üzletágat a további működtetés céljából szerzi meg.

Az áfa alóli mentesítés biztosítása tehát különös szabállyal, speciális jogtechnikai módon megoldott, amelyet a „joghatás be nem állása” útján biztosít a törvény. Abból kell kiindulni, hogy az üzletág-értékesítés fő szabályként az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet, amely esetében azonban – meghatározott feltételek teljesülése esetén – nem keletkezik adófizetési kötelezettség azért, mert a különös szabály szerinti esetekben úgy teljesül, mintha nem valósulna meg az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet.

Minthogy pedig alapesetben az Áfa tv. hatálya alá tartozik, a különös szabály alkalmazhatóságának hiányában (azaz az adómentesség feltételrendszerének teljesülése hiányában) haladéktalan adófizetési kötelezettség áll be [Áfa tv. 18. § (3) bekezdés].

3. Az üzletág-átruházás adómentességének feltételei

Az adófizetési kötelezettség alóli mentesülésnek törvény által meghatározott feltételei vannak, amelyeknek egyidejűleg kell teljesülnie:

Feltétel Áfa tv.
1. A szerző félnek belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie. 18. § (1) bekezdés a) pont
2. A szerző félnek kötelezettséget kell arra vállalnia, hogy a szerzéshez és a szerzett vagyonhoz fűződő, az Áfa tv.-ben szabályozott jogok és kötelezettségek a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik. 18. § (1) bekezdés b) pont
3. A szerző félnek sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, az Áfa tv.-ben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az előző pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas. 18. § (1) bekezdés c) pont
4. A szerző az üzletágat a további működtetés céljából kell, hogy megszerezze. 17. § (4) bekezdés
5. Az üzletág keretében folytatott gazdasági tevékenység kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás lehet. 18. § (1a) bekezdés a) pont
6. Ha a szerzett vagyon olyan ingatlant tartalmaz, amelyre vonatkozóan az átruházó adóalany általános forgalmi adókötelezettséget választott, vagy amelynek értékesítése adóköteles lenne, akkor további feltétel az is, hogy az üzletágat megszerző félnek adókötelezettséget kell választania. 18. § (1a) bekezdés b) pont

Az üzletágat megszerző félre eső első három előírásnak a szerzés időpontjától, illetve azt követően kell érvényesnek lenniük. Ha egy feltétel a szerzéskor fennáll, de később megváltozik (ami jellemzően leginkább az első vagy a harmadik feltétel tekintetében történhet meg akár a szerző fél döntése alapján, de akár más okból), akkor az adófizetési kötelezettséget pótlólag teljesíteni szükséges.

3.1. A szerző féllel kapcsolatos feltételek

3.1.1. Belföldi adóalanyiság

Az üzletág-átruházás keretében szerző félnek már a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie [Áfa tv. 18. § (1) bekezdés a) pont]. Adóalanynak az a jogképes személy vagy szervezet minősül az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerint, amely saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.

E feltétel teljesítéséhez a belföldi adószám megléte elégséges, belföldi letelepedettség azonban nem törvényi kívánalom (fontos szempont ez olyan üzletágak esetében, amelyek működtetése nem helyhez kötött, hanem bárhonnan megvalósulhat).

A megfogalmazásból következően adómentesen értékesíthető az üzletág az átadás időpontjában még adószámmal nem rendelkező vállalkozás számára is akkor, ha az átadás közvetlen következményeként (az ügylet részeként) az átvevő vállalkozás adóalanyként Magyarországon bejelentkezik.

A szerzést követően a feltétel tekintetében beálló változás esetében azonban (például, ha a szerző fél adószámát az adóhatóság törli) az adófizetési kötelezettséget pótlólag teljesíteni kell.

3.1.2. A szerző fél kötelezettségvállalása

További feltétel, hogy az üzletágat megszerző fél kötelezettséget vállaljon arra, hogy a szerzéshez és a szerzett vagyonhoz fűződő, az Áfa tv.-ben szabályozott jogok és kötelezettségek – az egyetemleges felelősségre vonatkozó szabályokban említett eltéréssel – a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik [Áfa tv. 18. § (1) bekezdés b) pont].

Minthogy az Áfa tv. a kötelezettségvállalás meghatározott módjára, illetve annak formai követelményeire nem tartalmaz előírásokat, felmerül a kérdés, hogy az kifejezett, illetve egy-, vagy kétoldalú jognyilatkozatban kell, hogy megtestesüljön, valamint az üzletág-átruházási szerződés részét képezze, avagy külön dokumentum legyen.

A kötelezettségvállalás módja, ezen belül annak kifejezett vagy formális volta legfőbb bírói vizsgálat tárgyát is képezte a Kúria már említett Kfv.V.35.293/2016/12. számú ítéletében. Az ügyben a gazdasági társaság egyik fő érve – az üzletágként való minősítés vitatása mellett, amelyet már ismertettünk – az adóhatósági megállapítással szemben az volt, hogy az adómentesség egyik feltétele, jelesül a szerző félként történő kötelezettségvállalás nem történt meg, amely egyébként a saját választása volt. Érvelése szerint az Áfa tv. 18. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel (a jogutódi minőség) igenis adózói választás, függetlenül attól, hogy egyébként üzletágat vásárol. Az üzletág értékesítése kizárólag akkor nem adóköteles, ha az Áfa tv. 18. § (1)–(2) bekezdései szerinti valamennyi feltétel teljesül, amelyhez hozzátartozik az (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségvállalás is, amit azonban nem tett meg, mivel nem kívánt a kft. jogutódjaként eljárni a szerzett vagyonhoz fűződő, az Áfa tv.-ben foglalt jogok és kötelezettségek tekintetében. Ha jogszabály erejénél fogva következne be a kötelezettségvállalás, akkor annak kifejezett előírása nem volna szükséges a törvényben. Az Áfa tv. előírása azonban nem egy technikai következmény, hanem egy kógens követelmény.

A gazdasági társaság ezen érvelése az ügyben sikeres volt, a Kúria azzal egyetértő módon hozta meg döntését az ügyben, hangsúlyozva, hogy az üzletág-átruházás csak akkor nem tartozik az Áfa tv. hatálya alá, ha az (egyebek mellett) a 18. § (1)–(2) bekezdésekben meghatározott feltételeknek egyidejűleg megfelel. Az Áfa tv. 18. § (1) bekezdés a)–c) pontokban foglaltaknak egyidejűleg kell teljesülnie. Az Áfa tv. 18. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha az (1)–(2) bekezdések szerinti feltételek bármelyike nem teljesül, akkor a termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz fűződő joghatás haladéktalanul beáll. A konkrét ügyben pedig nem nyert bizonyítást a gazdasági társaság kötelezettségvállalása, azt az adóhatóság sem igazolta. A gazdasági társaság folyamatosan csak azt adta elő, hogy a kötelezettségvállalást a saját akaratából nem teljesítette, amely állítását a kft.-vel kötött megállapodásuk igazolt, abban az ügyletüket az Áfa tv. hatálya alá tartozóként jelölték meg, mert az ellenértéket áfával együttes értékben határozták meg. A Kúria szerint ténykérdés, hogy kötelezettségvállalás nem történt, amelyből az is következik, hogy a gazdasági társaság az áfát tartalmazó számlát jogszerűen fogadta be. Az egyetemleges felelősség törvényi szabálya pedig, amely a szerzésig való felelősséget rendezi, nincs hatással arra, hogy a gazdasági társaság a szerzéstől nem vállalt kötelezettséget.

Az ítéleti tényállás és érvelés alapján az a tanulság vonható le, hogy a kötelezettségvállalásnak kifejezettnek kell lennie, az ügylet és ügyletkötés körülményei, valamint a felek szándékára vonatkozó értékelés nem alapozza meg az adómentességet.

A szakma képviselőinek többsége mindenképp a kétoldalú megállapodást javasolja, amely legjobb, ha az átruházási megállapodás részét képezi, de létrejöhet külön dokumentumként is. A megállapodás különösen fontos lehet az átruházó és a szerző fél között az utóbbi oldaláról az utólagosan (a szerzést követően, de a szerzést megelőző időszakra) megállapított fizetési kötelezettségek, azaz a historikus áfakötelezettségek átruházói garanciavállalása okán is, figyelemmel a később részletezett egyetemleges felelősség szabályaira.

A gyakorlatban az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladat a szerzéshez és a szerzett vagyonhoz fűződő forgalmi adózással kapcsolatos jogok és kötelezettségek körének a pontos meghatározása. Kiváltképp, hogy épp a kötelezettségvállalás következménye az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés. Jelentése szerint, áfamentes üzletág-átruházás esetén a szerző fél elévülési időn belül, a szerzéstől kezdődően – azaz a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) – az üzletág-átruházáshoz kötődően keletkező áfafizetési kötelezettség tekintetében jogutód lesz. Jó gyakorlati példa az üzletág-átruházás keretében szerzett vagyonhoz fűződő forgalmi adózással kapcsolatos kötelezettségre az Áfa tv. 135. § szerinti utólagos korrekció elvégzésére vonatkozó előírás.

Figyelmet érdemel az is, hogy ezen feltétel kizárólag akkor teljesíthető, ha az adókötelezettség jogutódként terheli (terhelheti) a szerző felet, és nem őt magát.

Fontos körülmény az is, hogy kizárólag az áfa (és nem valamennyi adónem), illetve csakis az üzletág-átruházás keretében az üzletágat átvevő által szerzett (tulajdonába került) vagyon, vagyontárgyak tekintetében érvényes előírásról van szó.

És végül, bár a gyakorlatban nem gyakran fordul(hat) elő, de meg kell említeni, hogy a kötelezettségvállalás visszavonása az adófizetési kötelezettség pótlólagos teljesítésének következményével jár.

3.1.3. Az összeegyeztethetetlen áfa jogállás hiánya

A szerző félre vonatkozó utolsó konjunktív feltétel, hogy sem a szerzéskor, sem azt követően nem lehet olyan, az Áfa tv.-ben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az előző pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas [Áfa tv. 18. § (1) bekezdés c) pont]. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem alkalmazható az adómentességi szabály, ha a szerző fél egész jogállása adólevonásra nem jogosító. Például, ha a szerzéskor vagy azt követően alanyi adómentes státusszal bír.

Nem tekintjük azonban kizáró körülménynek, ha az üzletágat megszerző fél tárgyi mentes tevékenységet végez, mivel ez nem a jogállását befolyásolja, hanem csak a tevékenységi körét határozza meg. Arra is fel kell hívni azonban a figyelmet, hogy a szerző fél tárgyi mentes tevékenységére hivatkozással nem adható át az üzletág áfakötelezettség nélkül.

3.2. Az üzletággal kapcsolatos feltételek

Az üzletág működését érintően két feltételt határoz meg a jogalkotó. Egyrészt, az üzletágat a szerző félnek azért kell megszereznie, hogy azt tovább működtesse. Másrészt, az üzletág keretében folytatott gazdasági tevékenység csakis és kizárólag adóköteles (adólevonási joggal járó) tevékenység lehet.

Gyakorlati kérdésként merül fel, hogy az Áfa tv. 121. § a) pontja szerinti, területi hatályon kívül eső ügylet alapot teremt-e az Áfa tv. 17. § (4) bekezdésében foglalt – az adó alóli mentességgel járó üzletág-átruházásra vonatkozó – szabály alkalmazására. Minthogy az üzletág keretében folytatott tevékenység ugyanis kizárólag adólevonásra jogosító tevékenység lehet. E kérdés tekintetében a hivatalos hatósági álláspont az, hogy ezek az ügyletek a mentességre alapot teremtenek, tekintve, hogy az Áfa tv. 121. § a) pontja alapján az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adólevonásra jogosító termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősülne.

3.3. A megszerzett ingatlannal kapcsolatos feltétel

Ha az adott üzletág olyan ingatlant vagy ingatlanrészt is tartalmaz, amely az üzletág-átruházás időpontjában újnak minősül [az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) alpontja hatálya alá tartozna], vagy amely vonatkozásában az Áfa tv. 88. § szerinti adófizetési kötelezettséget választott, akkor az üzletág-átruházás – mintegy törvényi többletfeltételként – csakis abban az esetben mentesülhet az adófizetési kötelezettség alól, ha az üzletágat megszerző fél is élt az adókötelessé tétel jogával. Az üzletágat megszerző adóalanynak ezen választásáról legkésőbb azon a napon kell bejelentést tennie az állami adóhatóságnak, amelyen a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás beállna, ha az Áfa tv. 17. § (4) bekezdése nem lenne alkalmazható. [Áfa tv. 18. § (1a) bekezdés b) pont.]

dr. Rákosa Melinda írásából, amely az Áfa-kalauzban jelent meg, olvashat az átruházó és a szerző fél egyetemleges felelősségéről, az üzletág-átruházás adózási vonzatairól, és a bizonylatolásról is.


Kapcsolódó cikkek:


Ismerje meg a kiva minden részletét (3.)
2021. június 23.

Sorozatunkban a lehető legrészletesebben mutatjuk be a kisvállalati adót. A harmadik részben a kisvállalati adó és a helyi adók kapcsolatáról szólunk.

Évek óta blokkolják a multik adatszolgáltatását az unióban
2021. június 22.

Már több mint 5 éve elfogadta az Európai Bizottság azt a javaslatot, amely alapján az EU-ban működő, 750 millió eurónál nagyobb éves árbevétellel rendelkező multinacionális cégek számára adatszolgáltatást írnának elő, de többek között Magyarország és Németország is blokkolja a javaslatot.

4,6 milliárdnyi áfacsalás állt a mobilbiznisz hátterében
2021. június 22.

Költségvetési csalás alapos gyanúja miatt letartóztatott négy férfit a Pécsi Járásbíróság, akik úgy tudtak versenyképes árat ajánlani a piacon, hogy a fiktív számlákra épülő hálózatuk révén 4,6 milliárdnyi áfát nyeltek el.

Tárgyi eszközök az áfában (IX. rész)
2021. június 22.

A tárgyi eszközökhöz az általános forgalmi adó rendszerében számos speciális rendelkezés kapcsolódik. Cikksorozatunk ezekről nyújt áttekintést; most arról írunk, miként kell kezelni a tárgyi eszközöket egyéb, különös adózási módoknál.