Üzletlezárás jogszerűsége
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az üzletlezárás alapesetében mérlegelni kell az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján lehet eldönteni, hogy az üzletlezárás elrendelése indokolt-e – derül ki egy közelmúltban az Adó- és Ellenőrzési Értesítőben napvilágot látott döntésből. Az adóhatóságnak ezen felül azt is meg kell indokolnia, hogy miért nem minősítette elegendőnek a mulasztási bírság kiszabását, és miért tartotta szükségesnek további szankciós jellegű intézkedés, az üzletlezárás alkalmazását.
A tényállás szerint APEH egy vendéglátó-ipari egységében tavaly februárban ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés napján az üzletben déltől alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottak két munkavállalót, a könyvekben azonban az aznapi munkavégzés ténye nem szerepelt. Az adóhatóság mulasztási bírságot szabott ki, és elrendelte az adóköteles tevékenység célját szolgáló vendéglátóhely 12 nyitvatartási napra történő lezárását. Az adózó
Fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, amit a másodfokú adóhatóság helybenhagyott.
Ezt követően az adózó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Az adóhatósági határozatok üzletbezárásról rendelkező részeinek a hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint ugyanis az APEH a körülmények jogszerű mérlegelése esetén az üzletlezárás szankcióját nem alkalmazhatta volna. A bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatnak az üzlethelyiség lezárására vonatkozó részeit hatályon kívül helyezte, és ebben a kérdésben az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság az üzletlezárás alkalmazásának indokaként a jogszabálysértés tárgyi súlyát, az előírásszerű foglalkoztatáshoz fűződő kiemelt társadalmi érdeket, az adózótól elvárható kellő körültekintés hiányát jelölte meg. E mérlegelési szempontokat a másodfokú határozat indokolása sem változtatta meg, nem is bővítette. A bíróság szerint a jogszabálysértés tárgyi súlyát, valamint az előírásszerű foglalkoztatáshoz fűződő kiemelt társadalmi érdeket a jogalkotó értékelte azzal, hogy a fenti szankciókat megalkotta. A kellő körültekintés minden adózótól elvárható, de annak hiánya nem eredményezhet automatikusan helyiségbezárást. Ebből következően az adóhatóság az adott ügyben a helyiséglezárás elrendelésére okszerű magyarázatot nem adott. A adóhatóság az eset összes, és konkrét körülményeinek feltárása és értékelése alapján hozhat jogszerű döntést abban a kérdésben, hogy e szankciót alkalmazza-e (ha igen, miért, avagy sem).
Az ítélettel szemben az adóhatóság nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósághoz. Álláspontja szerint az adóhatározatokat a bíróság okszerűtlen és megalapozatlan jogi indokolás alapján helyezte hatályon kívül. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. A pernek nem volt tárgya a vitatott szankció jogalapja, illetve az alkalmazott másik szankció, a mulasztási bírság sem. Csupán a helyiséglezárás alkalmazásának jogszerűségéről kellett dönteni.
Az Art. 174. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, illetőleg az adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggesztheti, ha az adózó (a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, (b) igazolatlan eredetű árut forgalmaz, (c) az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogszabályi rendelkezés kapcsán kifejtette, hogy a helyiséglezárás nem objektív, a törvény által kötelezően előírt szankció, annak alkalmazásáról a hatóság mérlegelési jogkörében dönt. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.
A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Tényszerű és nem iratellenes az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy az APEH határozatainak az indokolása nem tartalmazta a perbeli ügy azon figyelembe vett, konkrét tényeinek, adatainak, körülményeinek a megjelölését, illetve mikénti értékelését, amelyek az üzletlezárás alkalmazását megalapozták. A Legfelsőbb Bíróság egyet értett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a konkrét ügy konkrét tényeinek, körülményeinek értékelése nélkül az adóhatározatokban értékelés nélkül megjelöltek (a jogszabálysértés tárgyi súlya, az előírásszerű foglalkoztatáshoz fűződő kiemelt társadalmi érdek, az adózótól elvárható kellő körültekintés hiánya) önmagukban nem szolgáltak magyarázatként a mulasztási bírság mellett a helyiséglezárás szankció alkalmazására. Az adóhatóságnak azt is meg kell indokolnia, hogy miért nem minősítette elegendőnek a mulasztási bírság kiszabását, és az ellenőrzött adózónál miért tartotta szükségesnek további szankciós jellegű intézkedés alkalmazását. Mindezek hiányában a döntése nem lehet jogszerű. (AEÉ 2010/11.)
