Engedményezés a gyakorlatban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egyre gyakrabban fordul elő az üzleti életben, hogy a nehezebben behajtható tartozásokat a hitelezők egy másik cégre engedményezik. Az adóst ilyenkor egy számára teljesen ismeretlen vállalkozás keresi meg a kintlévőség megfizetése érdekében. Az Adó szaklap 2010/14. számában megjelent cikk az engedményezéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tekinti a hitelező és az adós szempontjából.
Az engedményezés lényege abban foglalható össze a törvényi szabályozás alapján, hogy a jogosult bizonyos követelését vagy követeléseit egy külön szerződéssel, nevezetesen az engedményezési szerződéssel másra ruházza át. Az engedményezés következtében megváltozik a jogosult (hitelező) személye, hiszen az engedményes az eredeti jogosult (engedményező) helyére lép. Az alapkövetelés egyebekben azonban változatlan formában fennmarad.
Az engedményezés tehát az engedményező(eredeti jogosult) és az engedményes (új jogosult) között fennállójogviszony. A kötelezett (adós) helyzetét alapvetően nem érinti, éppen ezért a hozzájárulására sincs szükség ilyen típusú szerződés megkötéséhez. Ugyanezen okból fakad, hogy az engedményezésnek nem érvényességi feltétele a kötelezett értesítése sem – mutat rá a Polgári törvénykönyvhöz fűzött kommentár –, annak ellenére, hogy az értesítés megtörténtének, illetve elmaradásának speciális következményei vannak.
A jelenleg hatályos törvény kifejezetten nem rendelkezik róla, a bírói gyakorlat ugyanakkor elismeri a jövőbeli követelések engedményezését (ezt szokták sok esetben faktorálásnak tekinteni), illetve a követelések részleges engedményezését, valamint a tömeges engedményezését is. Ezt mondja ki az alábbi bírósági döntés is: érvényesen engedményezhető a jövőben lejáró követelés is, feltéve, hogy a követelés keletkezése nem bizonytalan, a fizetési kötelezettség módját, az elszámolás rendjét a felek körülhatárolják (BDT2008. 1905.).
Az engedményezési szerződésre speciális alakot, formát nem ír elő a törvény. Ebből következően nemcsak írásban, hanem szóban vagy ráutaló magatartással is érvényesen megköthető. Az engedményezés azonban a speciális szabályaira tekintettel jellemzően írásban jön létre. A megállapodásban pontosan rögzíteni kell, hogy milyen követelésre, milyen terjedelemben vonatkozik az engedményezés. Nem lehet ugyanakkor engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Ilyen például a haszonélvezeti jog, amely átruházásának, engedményezésének a tilalmát maga a Ptk. mondja ki.
Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogbólés kezességből eredőjogok is. A főkövetelés engedményezésével tehát a szerződéses biztosítékok, így a kezesség és a zálogjog is átszáll az engedményesre. Ez azt jelenti, hogy az engedményes felléphet a kezessel szemben is, illetve érvényesítheti a zálogjogból eredő jogosultságokat is.
Az értesítés következményei
Az engedményezésről a kötelezettet (adóst) értesíteni kell. Ahogy arra fentebb már utaltunk, az értesítés ugyanakkor nem az engedményezési szerződés érvényességének, kizárólag a kötelezettel szembeni hatályosulásának feltétele. Ez azt jelenti, hogy az értesítés megtörténtéig az adós jogosult az engedményezőnek, azaz az eredeti jogosultnak (hitelezőnek) teljesíteni. Addig ugyanis, amíg az értesítésre nem kerül sor, az engedményezés a kötelezettel (adóssal) szemben nem hatályos.
Más a helyzet az értesítés megtörténtét követően. Ilyenkor azonban annak is különös jelentősége van, hogy az értesítés kitől, melyik féltől származik. Ha a kötelezettet az engedményező (eredeti jogosult) értesíti, akkor az értesítés megtörténte után már csak az új jogosultnak (engedményesnek) teljesíthet. Az engedményestől (új jogosulttól) származó értesítés esetén ellenben a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének az igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki vele szemben engedményesként fellépett.
Ahogy a szerződés megkötését, úgy a kötelezett értesítését sem köti a törvény külön alakszerűségi feltételhez, ezért szóban, írásban, személyesen vagy akár megbízott útján is történhet – mutat rá a kommentár. Függetlenül azonban attól, hogy melyik féltől és milyen formában származik az értesítés, annak hitelt érdemlőnek kell lennie. Nem ritka ezért, hogy a felek, azaz az engedményező és az engedményes közös nyilatkozattal (okirattal) értesítik a kötelezettet.
Az értesítés másik igen fontos következménye, hogy az elévülést megszakítja. Az engedményezés ugyanis a követeléssel való rendelkezésnek minősül, ezért az elévülés megszakadását eredményezi, ha erről maga az adós is értesül.
Kifogások, ellenkövetelések
A törvény előírása értelmében a kötelezett (adós) az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Tehát csak olyan kifogást lehet érvényesíteni és olyan követelést lehet beszámítani, amelynek jogalapja az engedményezésről szóló értesítése időpontjában már fennállt. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy maga az engedményezési szerződés mikor köttetett.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a kötelezett nem érvényesíthet olyan kifogást, ami nem a közte és az engedményező között, hanem az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyból ered. Nem hivatkozhat ezért arra, hogy az a szerződés, amelyre figyelemmel az engedményezésre sor került, érvénytelen – emeli ki a Polgári törvénykönyvhöz fűzött kommentár. Az engedményezési szerződés semmisségi okra visszavezethető érvénytelenségére azonban a kötelezett is hivatkozhat, más vonatkozásban azonban az engedményezési szerződést érintő kifogásolási joga nincs.
Engedményezett követelés a felszámolási eljárásban
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény értelmében a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynél a felszámolás kezdő időpontját – vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését – követően nem került sor engedményezésre.
Felelősség az engedményezésért
Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett (adós) szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel, kivéve, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre, illetve, ha a felelősségét egyébként kizárta. Visszterhes, ellenérték fejében történő engedményezés esetén tehát az engedményezőt kezesi felelősség terheli a kötelezett szolgáltatásáért, mégpedig az egyszerű (sortartó) kezesre vonatkozó helytállási szabályoknak megfelelően.
Fontos kiemelni azonban, hogy az engedményező kezesi felelőssége nem az átruházott (engedményezett) követelés értékéhez igazodik, hanem az engedményezésért fizetett, teljesített ellenértéknek az erejéig áll fenn. Magyarul az engedményezőt a neki teljesített ellenérték erejéig terheli kezesi felelősség akkor, ha az adós az engedményesnek nem teljesített. Mindezekből következik, hogy az ingyenesen engedményező esetében a kezesi felelősség fel sem merül.
Törvényi engedmény
Bizonyos esetekben jogszabály vagy hatósági rendelkezés rendelkezik a követelés átszállásáról, azaz az engedményezésről. Törvényi engedményről van szó például akkor, amikor a zálogjog a megtérítési igény erejéig arra a személyre száll át, aki a kötelezett helyett teljesített, vagy amikor a követelés, valamint az azt biztosító jogok és a végrehajtási jog kezesre száll át, ha az adós helyett teljesített. Ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő. A kommentár szerint fő szabályként nem érvényesül például törvényi engedményezés esetén az értesítési kötelezettség sem tekintettel arra, hogy a követelés átszállásának és a kötelezettel (adóssal) szembeni joghatás beállásának időpontját maga a jogszabály határozza meg.
A cikk teljes terjedelemben és számos jogesetből vett példákkal illusztrálva az Adó szaklap 2010/14. számában olvasható.
Forrás: Adó szaklap 2010/14. szám
