Vagyonosodási vizsgálatok tapasztalatai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adóellenőrzés szaklap 2009/3-4. száma a vagyonosodási vizsgálatok módszereivel és tapasztalataival foglalkozik. A lap jogeseteken keresztül is bemutatja, mi keltheti fel az adóellenőrök érdeklődését és miért szabnak ki bírságot. A jogeseteket Bertalan Rudolf tette közzé a lapban, ezekből válogattunk.

300 millió forint tagi kölcsön minimálbérből

Az adózó egyszemélyi tulajdonosa két építőanyag-kereskedelmi kft-nek, és többségi tulajdonosa egy vendéglátó kft-nek. A vizsgált időszakban adóbevallásában minimálbért és évente 3 millió forint osztalékot vallott. Továbbá két bankszámlájáról nyilatkozott, melyeken lévő egyenlegeket, pénzösszegeket a revízió figyelembe vett.
A kapcsolódó vizsgálatok során a revízió megállapította, hogy az egyik építőanyag kereskedelmi kft-nek az adózó 2002-2006. évig összesen 227,2 millió forint tagi kölcsönt folyó¬sított, a másik építőipari kft-nek pedig a 2001-2006. között további 88,2 millió forint tagi betétet bocsátott rendelkezésére. Megállapították, hogy az évről évre növekvő, összesen 315,4 millió forint tagi betétnek nincs meg az adózott jövedelemből levezethető forrása.
Az adózó – mint az egyszemélyi tulajdonos – döntése alapján 2004-ben 75,5 millió forintot, 2005-ben 75,7 millió forintot, 2006-ban 65 millió forintot a tagi kölcsönökből véglegesen a társaság rendelkezésére bocsátott, amit a cége a rendkívüli bevételek között vett figyelembe. Ezen kívül adózó a vizsgált időszak 2002-2004. éveiben különböző helyrajzi számon szereplő külterü¬leti ingatlanokat szerzett, részben vétel, részben ajándékozás útján. Külterületi ingatlan vásárlására és az illeték megfizetésére összesen 10,5 millió forintot fordított.
Az adózó nyilatkozata és a revízió felhívására becsatolt iratok alapján a korábbiakban említetteken túl gyermekeinek nagy összegű kölcsönöket nyújtott. Az adózó a fentiek forrásaként a vizsgált időszakot megelőzően felhalmozódott megtakarításaira hivatkozott, összesen 230-240 millió forint összegben, melyet semmilyen bizonyítékkal nem tudott alátámasztani, és azt a pénzintézetet sem nevezte meg, ahol a jelzett megtakarításokat elhelyezte. Az eljáró adóhatóság a megjelölt fedezetet nem fogadta el, mivel az semmilyen módon nem nyert bizonyítást, ezért az adózó terhére a vizsgált időszakra összesen 82,2 millió forint adókülönbözetet állapított meg.

A balatoni valutázás és a vagyonosodás

A magánszemély vizsgálatát két kft. részére összesen közel 49,8 milliós tagi kölcsön nyújtása miatt indították el a revizorok. Az adózónál további kiadásokat, így ingatlan- és személygépjármű-vásárlásokat is feltártak. A gépjárműveket az adózó hitelből finanszírozta.
A befizetett tagi kölcsönök, illetve egyéb kiadásai forrásaként kárpótlási jegyek értékesítését, tőzsdei ügyleteket, szerencsejáték nyereményt, és több, nagyobb összegű kölcsönfelvételt sorolt fel nyilatkozatában. Továbbá bizonylatokkal nem alátámasztott, egyéb jövedelemforrásokat is megjelölt, melyek szerint a kilencvenes évek elején külföldről behozott árukkal üzletelt, és valutát váltott a Balatonon, ahol londinerként dolgozott. Egy társasággal kötött szerződés szerint kárpótlási jegyek értékesítéséből 98 milliós jövedelme származott 1994-ben, illetve 2000-ben édesanyjától 20 millió forintot, 2003-ban pedig egy magánszemélytől 30 milliós kölcsönt kapott. További bevételi forrásként nevezte meg a Szerencsejáték Rt. által kifizetett 5 milliós nyereményét, valamint különböző részvények értékesítéséből realizált 10 milliós bevételét. Az adózó játéktermekben szerzett nyereményt is megjelölt bevételként.
Az adózó a Szerencsejáték Rt.-től származó 5 milliós nyereményét a társaság igazolásával, a magánszemélytől származó kölcsönt pedig szerződéssel igazolta, a vizsgálat azokat bevételként elfogadta.
A nyilatkozat szerint a kárpótlási jegyek értékesítéséből származó jövedelmet, illetve az édesanyjától kapott kölcsön összegét otthon széfben tartotta adózó. Ezen bevételeiről, illetve a nyerőautomatákból származó nyereményének összegéről semmilyen bizonylatot nem mutatott be a vizsgálat részére.
Mivel az adózó a kiadásainak fedezetét nem tudta teljes egészében hitelt érdemlően igazolni, a vizsgálat megállapította, hogy a kiadások nem álltak arányban a bevételek összegével. Ennek következtében az ellenőrzés az adózó adóalapját becslési eljárással állapította meg, melynek eredményeként az adózó terhére összesen 28 milliós adókülönbözet keletkezett.

Az uzsorakölcsön és a vagyonosodás

A magánszemélynél bejelentésre indult a vizsgálat. Az adózó, az általa nyújtott kölcsönt igénybe vevő magánszemélyekkel aláíratott egy ingatlanvételi jogról szóló szerződést, valamint egy nyilatkozatot arról, hogy az adós az ingatlan vételárát átvette. A vételi jogot az adózó a földhivatalnál bejegyeztette, majd nemfizetés esetén az ingatlan vételáráról szóló nyilatkozat birtokában élt is azzal.
A vizsgálat a pénzintézetektől kapott bankszámlaforgalmi adatok alapján megállapította, hogy az adózó bankszámlájára többször teljesítettek más magánszemélyek befizetést/jóváírást. Az adózó az érintett magánszemélyek azonosító adatait nem adta meg, a befizetések jogcímeiről nem nyilatkozott. Az eljáró adóellenőrök az érintett pénzintézettől kérték meg a befizetéseket teljesítő személyek azonosító adatait. Az ügyletekben érintett, revízió által nyilatkozattételre felszólított magánszemélyek írásbeli nyilatkozatukban rögzítették, hogy a hivatkozott ügyletek az adózó által nyújtott kölcsön törlesztő részletei, mely kölcsönök fedezete a tulajdonukban lévő ingatlan volt.
Az adózó a vizsgált időszakban több alkalommal szerzett vételi jogot ingatlanok felett. A revízió feltárta, hogy az adózó a vé¬teli jogról szóló szerződés aláírásának napján adta át a kölcsön összegét, majd a kölcsön nem törlesztése esetén bejegyeztette tulajdonjogát az érintett ingatlan felett, melynek forgalmi értéke jelentősen meghaladta a kölcsön összegét. A revízió a rendelkezésére álló adatok alapján több kölcsönvevő személyt is meghallgatott. A kölcsönt felvevők nyilatkoztukban elmondták, hogy a 3-6 hónap futamidőre kértek 800 ezer – 1 millió forint közötti kölcsönt, amelyre az adózó általában 50 százalékos nagyságrendben számította fel a kamatot. Ha a kölcsönt nem tudta törleszteni, az adózó a szerződés alapján bejegyeztette tulajdonjogát az ingatlanra. Ezután, mivel adózó tulajdonába került az ingatlan, bérleti díjat kért annak használatáért a kölcsönt felvevőtől, azaz a korábbi tulajdonostól.
A vizsgálat során több magánszemély is jelezte, hogy az adóhatósági vizsgálat hatására az adózó kezdeményezte az ingatlanok tulajdonjoga eredeti állapotának visszaállítását, s lehetőséget adott a kölcsönök törlesztőrészleteinek mérséklésére. A vizsgálat az adózó terhére 45 millió forint adózatlan forráshiányt tárt fel, melynek adóvonzata közel 18 millió forint.

Az eladott menyasszonynak ára van

A magyarországi szokásoktól eltérően, előfordulnak olyan esetek is, amelyek utólagosan is hitelt érdemlően bizonyíthatók.
Az adózó ellenőrzésére több nagy értékű ingatlan és egy nagy összegű életbiztosítás megkötése miatt került sor. A vizsgált időszak 2001-2005. volt. A magánszemély a revízió által feltárt 10 millió forint nagyságú forráshiánnyal összefüggésben nyilatkozott, és elmondta, hogy lánya esküvője után a mohamedán vallású veje – aki hazájában vállalkozó – 10 millió forintot fizetett a lányáért, a szülőföldjén széles körűen elfogadott szokásjog alapján. Az adózó állításának alátámasztására átadta a revízió részére a veje jövedelméről szóló – az illetékes ország adóhatósága által kiadott és hitelesen lefordított az ország ottani magyarországi nagykövetsége által ellenjegyzett – igazolást. A revízió megbizonyosodott a benyújtott dokumentumok hitelességéről, így a vizsgálat nem állapított meg adókülönbözetet az adózó terhére.

Bertalan Rudolf cikke további érdekes jogesetekkel teljes terjedelemben az Adóellenőrzés szaklap 2009/3-4. számában olvasható.

---