Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tanácsadói munkánk során többször találkozunk azzal, hogy a vámképviselők nem az áfatörvény előírásainak megfelelően állítják ki a vámszolgáltatásokról szóló számlákat a külföldön letelepedett, és Magyarországon csupán áfaregisztrációval rendelkező adóalanyoknak, amelyek belföldön léptetik be az Európai Unió vámterületére a harmadik országból behozott árukat és itt helyezik azokat szabad forgalomba. Még jobban zavarja a tisztánlátást, ha az áfaregisztrált adóalany ráadásul a belföldön történő értékesítés céljából hozza be az árut. A vámképviselők gyakran nem megfelelően definiálják a tranzakciót és a vámkezelésben érintett magyar adószáma miatt belföldi társaságként azonosítják be a vevőt, melynek következtében sok esetben az áfaregisztrált adóalany helytelenül, a magyar adószámára szóló, belföldi előzetesen felszámított áfát tartalmazó számlát fogad be a vámképviselőtől. A szabálytalanul felszámított áfa levonásba történő helyezésére nyilván az áfaregisztrált adóalanyok esetében sincs mód.
A letelepedettség szempontjából kétféle társaság lehet a vámképviselő ügyfele:
Tehát az utóbbi, azaz „áfaregisztrált” cégek felé történő számlázás az, amely problémát szokott okozni a magyar vámképviselőknek, mivel a vevő belföldi telephelyének a hiányában a vámképviselő által kiállított, szolgáltatásnyújtásról szóló számla – a teljesítésihely-szabályok miatt – áfát semmiképpen nem tartalmazhat és a vevő magyar adószáma sem tüntethető fel rajta.
A vámképviseleti szolgáltatások („import vámeljárás”) számlázása során az Áfa-törvény 93. § (2) bekezdése az irányadó, melynek értelmében a vámeljáráshoz kapcsolódó szolgáltatások adómentes szolgáltatásként kezelendőek, ha ezen szolgáltatásokat (mellékszolgáltatásokat) közvetlenül az importáló részére nyújtották és az értékük hitelt érdemlően beépült az importált áru adóalapjába.
Ezen szolgáltatások közé tartozik a vámügynök által nyújtott vámképviseleti szolgáltatás. A vámképviseleti szolgáltatás ellenértéke akkor számítható be az importált áru adóalapjába, ha a képviselet díja egyértelműen és közvetlenül kapcsolódik a szóban forgó áruimporthoz, és a díj összege, illetve az importált áru után fizetendő áfa összege ismert. Alapvető alátámasztó dokumentuma a vámhatározat.
Amennyiben fennállnak az adómentesség feltételei, a vámképviseleti szolgáltatást tehát áfa felszámítása nélkül kell kiszámlázni a Magyarországon letelepedett társaságok részére. A Magyarországon le nem telepedett áfaregisztráltak részére pedig az Áfa-törvény szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó teljesítésihely-szabályai alapján a vámképviseleti szolgáltatásról kiállított számlát a külföldi társaság legközvetlenebbül érintett telephelyéhez kapcsolódó közösségi adószámára kell kiállítani a közösségi fordított adózás szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy az adóalany magyar adószáma semmiképpen nem lehet érintett a számlázással, hiszen Magyarországon az áfaregisztrált adóalany nem rendelkezik áfaszempontú állandó telephellyel.
A vámképviselő számláján szerepelhetnek továbbá a vámképviseleti szolgáltatásokhoz kapcsolódó szolgáltatások is, melyeknek helyes áfakezeléséről sem szabad megfeledkeznünk. Amennyiben a szolgáltatások szorosan kapcsolódnak a vámképviseleti szolgáltatáshoz mint főszolgáltatáshoz, akkor a vele azonos adójogi sorsot viselnek. Ilyen lehet például a kezesség díja. A vámképviseleti szolgáltatáshoz hasonlóan az ilyen kapcsolódó szolgáltatások díját szintén áfa felszámítása nélkül a közösségi fordított adózás szabályai szerint kell kiszámlázni a külföldi vállalkozás közösségi adószámára.
Végül, a vámeljárás során felmerülhetnek az áfakörön kívüli költségátterhelések is, amikor is nem szükséges kiállítani a számlát, az átterhelt költséget egy számviteli bizonylattal elegendő dokumentálni.
Összefoglalva, az előzőekben említett számlázási eljárás abban az esetben alkalmazandó, amennyiben a vámképviselő egy ún. áfaregisztrált társaság felé állítja ki a számláit. Az erre figyelmeztető egyik jel, ha a vevő egy, a Közösségen belüli címet ad meg számlázási címként. Ebben az esetben javasolt lekérdezést végezni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján elérhető adóalanyok adatbázisából, amelyből megállapítható, hogy a vevőnek nincs bejelentett magyarországi telephelye. Erről tanúskodik az 51-gyel végződő magyar adószáma is.
Ekkor az Áfa-törvény 37. § és 140. §-a értelmében a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely lesz, ahol az adóalany vevő gazdasági céllal letelepedett, és – főszabály szerint – ő minősül az adó megfizetésére kötelezettnek is. Mivel az áfaregisztrált vevő nem egy Magyarországon letelepedett társaság, a teljesítés helye a legközvetlenebbül érintett telephelye lesz, és a számlákat a közösségi fordított adózás alkalmazásával kell kiállítani a vevő közösségi adószámának a feltüntetése mellett.
A cikk szerzője Molnár-Buti Ágnes, a VGD Hungary áfa-compliance vezetője, okleveles közgazdász.
