Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Megjósolhatatlan, hogy a járulékkedvezmények és a két új adó mekkora bevételkiesést okoz jövőre, így előfordulhat, hogy év közben adóemelésre kényszerül a kormány – mondta az Adó Online-nak Vámosi-Nagy Szabolcs. Az Ernst&Young adószakértője általános áremelkedésre számít a kiskereskedelemben a módosított iparűzési adó nyomán, és úgy véli, év közben módosulhat a kata és a kiva szabályozása. A kata és az áfa viszonya tisztázott, a kiva választásakor pedig legalább három szempontot érdemes mérlegelni – nyilatkozta lapunknak Vámosi-Nagy Szabolcs.
Mit szól a kormány jogalkotási tempójához? Van olyan természetes személy, aki tisztában van a jövő évi adótörvényekkel?
Kezdjük messzebbről. Azzal, hogy a kormány tartani akarja a 3 százalékos hiánycélt, személy szerint egyetértek: függetlenül Brüsszeltől és az IMF-től, saját érdekünk, hogy ne halmozzuk az adósságot. A költségvetés kiadási oldalánál úgy látszik, hogy belekezdtek a nagy pénznyelő rendszerek átalakításába. Ez engem megnyugtat, de felelőtlenség lenne részemről, ha az átalakítás irányait minősíteném. A másik oldalon áll az adóbevételek növelése, ami nem biztos, hogy növekedés lesz: nem tudjuk ugyanis, hogy az adóátalányok – a kata és a kiva – mekkora bevételkiesést okoznak.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint az adócentralizáció mértéke érdemben nem változik.
Néhány tizedszázalékkal nő. De azt nem tudom például, hogyan lehet megbecsülni, hány vállalkozás választja az új adónemeket. Nyilván azok tesznek így, akiknek megéri, és azoknak éri meg, akik így kevesebb adót fizetnek.
Visszatérve a kérdésére: a jogalkotás hektikus, kapkodó, kiérleletlen, megfontolatlan. Az adójogalkotás volt már párszor hasonló az év végén, de talán az idei túltesz mindenen. Hogy példákat mondjak: szerdán azt mondták, lesz közműadó, csütörtökön azt mondták, helyi adó lesz, pénteken azt, hogy központi. A bevezetett adóátalányokról szóló törvényt most fogják harmadszor módosítani, pedig még életbe sem lépett. A jogalkotás szóösszetételből nekem az alkotás kevéssé jut eszembe. A kormány teljes mértékeben kihasználja azt a lehetőséget, hogy 45 napról 30 napra csökkent a pénzügyi stabilitási törvény szerint az adójogszabályok hatályba lépése előtti kötelező kihirdetésének ideje: a legutóbbi salátatörvény a november 30-i Magyar Közlönyben jelent meg. Ma már a közlöny egy folytatásos regény, az szja-t idén 12 törvény módosította – igaz, tavaly 18. Összességében az adónemek száma nőtt, én 63 adónemet számolok már. Minél több az adónem, annál áttekinthetetlenebb a rendszer, viszont például a kata, ami önmagában bonyolítja a rendszert, mert új adó, a kata-alany számára jelentős egyszerűsítés. A kivában nincs egyszerűsítés, ott közteher összevonásról van szó.
Aki ma azt mondja magáról, hogy a teljes adóspektrumot érti és részletekbe menően ismeri, az vagy hazudik, vagy politikus. Tehát ilyen ember nincs, mindenki szakosodik. Az viszont jelzésértékű lehetne a politika számárra, hogy ha már én, mint adószakértő – aki abból élek, hogy más nem ismeri az adórendszert – azt mondom, hogy a bonyolítást és a kapkodást kezdik túlzásba vinni. Ezt persze nemcsak én mondom, hanem az egész szakma.
Elképzelhetőnek tartja, hogy az átalányadókból befolyó kevesebb bevétel miatt év közben adóemelésre lesz szükség?
Persze. Ez bármikor előfordulhat. Vannak olyan típusú adók, amelyeket simán lehet egyik hónapról a másikra emelni. Például a kata is ilyen, ami havi adótétel, de klasszikusan ilyen az áfa, amiben ugyan világbajnokok vagyunk, de lehet tovább emelni a kulcsokat, vagy át lehet sorolni az alacsonyabb kulcsba tartozó termékeket a magasabba. Ha év közben kell bevétel a költségvetésnek, a jövedéki adóval szoktak kuruckodni, idén szeptemberben is volt erre példa. A közműadót is bármikor lehet emelni. Az árakat terhelő adók mindig emelhetők, az éves adókat nem illik év közben mozgatni: általános jogelv, hogy visszamenőleges törvénykezés nincs, csak ha az kedvezőbb az érintettek számára.
Fehéredik jövőre a gazdaság?
Igen. A gazdaság fehérítése irányába tett mindegyik lépéssel egyetértek. Ilyen például a készpénzfizetés korlátozása és a fordított adózás kiterjesztése a sertéságazatra. Utóbbit nagyon okos dolognak tartom – gondoljon csak a három, most csődbe ment húsüzemre. Ezek a cégek azt állítják, hogy a feketekereskedelem és a mögöttük húzódó áfacsalás áldozatai. A pénztárgépek összekötése a NAV-val is helyes, az ugyan kérdés számomra, hogy mikor és hogy valósul meg; a törvényi felhatalmazást és kormányhatározatot ismerjük, de kell még egy nemzetgazdasági minisztériumi rendelet, amely tisztázza a határidőket és azt, hogy ki fizeti az átállást. Fontos lépés még az áfa pénzforgalmi szemléletű fizetése 125 millió forintig – ez is tisztítja a gazdaságot és csökkenti a körbetartozást. Ezek közé a lépések közé sorolom a kata bevezetését is, mert az adózónak az átalányadózás miatt az értékhatár eléréséig mindegy, hogy mennyi bevételt vall be. Az áfa összesítő jelentés bevezetése is ebbe a sorba tartozik.
Nagyon helyes, hogy a feketegazdaság fehérítése irányba jelentős lépéseket tesz a kormány. A magyar adórendszer legnagyobb baja a hatalmas méretű feketegazdaság: már a GDP negyedéről beszélünk, ami már nyilván nemcsak adóigazgatási, hanem társadalmi kérdés. Ezt kell lejjebb szorítani, mert a 40 százalék körüli adócentralizáció az EU átlagához mérve nem, de a régióban kicsit magas. Ugyanakkor ha körbenéz Európában, látja, hogy mindenki adót emel. A válság az válság, annak viselni kell a terheit. Akkor kezelik jól a krízist, ha azt mindenki megérzi – a szociális szempontok figyelembe vételével.
Magyarországon a legjobban keresők az egykulcsos adó miatt pont nem érzik meg.
Nem. Szociális okokból az egykulcsos adónak soha nem voltam és nem is leszek a híve. Számomra tanulság, hogy tőlünk nyugatra csak Izlandon van egykulcsos szja, a régiónkban pedig azok az országok, amelyek lelkesen bevezették, most térnek le róla, mint például Szlovákia és Csehország. Az adópolitika a gazdaságpolitika eszköze és nem fordítva, de ahogy látom, most Magyarországon ez az egy lecövekelt pont van. Ezzel együtt ismétlem: válságban az a költségvetési filozófia, hogy az alrendszerekből kivonjuk a pénzeket és adót emelünk, helyes.
Segíti a válság leküzdését az adórendszer?
A gazdaság élénkítésének semmilyen módját nem látom, kivéve az átalányadókat, bár ezeket a GDP szerény hányadát adó mikro- és kisvállalkozások választhatják. A fogyasztás jövőre nem bővül, a költségvetésben tervezett növekedés bizonytalan – a kormány például az idei évre eltalálta a 1,5 százalékot, csak fordított előjellel – igaz, hogy még csak az első három negyedév statisztikái ismertek.
Az adórendszer több gazdaságpolitikai hatását nem ismerjük. Például levitték a társasági adót, ami önmagában igen befektető-vonzó intézkedés. Ezzel szemben hektikus a jogalkotás, és azt láthatjuk, hogy ahol van némi, vagy az átlagosnál nagyobb nyereség, oda rögtön „benyúl” az állam egy különadóval. Ez a kiszámíthatatlanság a piac résztvevői számára kifejezetten taszító.
A kormány szerint ennek nagyjából vége: kialakult az adórendszer. Tényleg kialakult?
Szerintem nem. Abban az értelemben kialakult adórendszerről nem beszélhetünk, hogy egy évvel ezelőtt például a kormány sem tudta, hogy közműadót fog bevezetni. Az adórendszer folyamatos mozgásban van, mint ahogy a gazdaság is. Válságban ez különösen igaz, ilyenkor a változás intenzitása, terjedelme a kérdéses. Abban az értelemben viszont beszélhetünk kialakult adórendszerről, hogy a félszuperbruttó kivezetésével az egykulcsos adó tényleg egykulcsos lesz, és a kieső bevételeket a fogyasztást terhelő adókból szedik be. Ide sorolom az ágazati adókat, amelyek pusztán adótechnikai értelemben rendkívül ügyesek. De hogy ebből miként lesz gazdasági fellendülés, azt nem tudom.
Mit jelent az, hogy rendkívül ügyesek?
Azt például, hogy akinek feketejövedelme van, az is fizeti jó részüket – van bankszámlája, átutal, vesz fel készpénzt, köt biztosítást. Tehát széles körre terített, egy főre viszonylag kevés terhet jelentő, és teljesen ellenőrizhető adókról van szó. Ráadásul a beszedésük rendkívül olcsó: ez fontos, mert sokan elfelejtik, hogy a beszedés költségeit is adóbevételből fizetjük.
Az más kérdés, hogy több lépés számomra nem áll össze. Miként lehet például rezsit csökkenteni úgy, hogy az energetikai szektort különadóztatják? A pénzintézetek pluszadóztatása érzelmileg indokolható, de az tovább szűkíti a hitelkínálatot, következésképp nem tudom, mitől indul meg a növekedés.
Miniszterelnök úr válaszolt mindkét kérdésre: a bankok eddig sem hiteleztek, tehát mindegy, mennyire adóztatjuk őket, a közszolgáltatások terén pedig nincs helye a profitnak. Általánosságban kérdem: tanácsadóként mit lát, a különadókkal sújtott szektorok cégei mihez kezdenek?
Például a helyi iparűzési adó új rendszere sok nagy cég árrését egy az egyben elviszi; azokról a nagy cégekről van szó, amelyek nagy tömegű áruval és kis árréssel dolgoztak. Ők nyilván árat fognak emelni, tehát a kiskereskedelemben széles körű áremelésekre számítok.
Van mód az élőmunkát terhelő adók további csökkentésére?
Úgy látom, hogy érdemi adócsökkentés lesz jövőre ezen a területen. Nem általánosan csökkentik a szociális hozzájárulási adót (szocho) – tudomásom szerint 1 százalékpontos csökkentés itt 70 milliárd forintos kiesést jelent – , hanem e helyett érdemi adókedvezményt adnak a munkaerőpiacon veszélyeztetett helyzetben lévők foglalkoztatóinak. Már tudjuk, hogy jövőre 98 ezer forint lesz a minimálbér, de a szocho-kedvezmények tipikusan bruttó 100 ezer forintos fizetésig járnak, és a 2011-es bevallási statisztika szerint 1,5 millió ember – az adózók egyharmada – minimálbért vagy annál kevesebbet keresett. Ezekkel az adatokkal együtt mérhető fel igazán a kedvezmények súlya. Úgy szoktam mondani, hogy csak a képzett középkorú férfi nem kap kedvezményt – a képzetlenek, a kritikus korcsoportban lévők, és az anyasági támogatásból visszatérők kapnak.
Már ha fel akarják őket venni egyáltalán.
Nem. A kedvezmények jó része azokra is igénybe vehető január 1-től, akik már dolgoznak. Végre a munkahelyvédelmi akcióterv elnevezés is helyes, ugyanis adóval nem lehet munkahelyet teremteni. Ha nincs kereslet, nem vesznek fel új munkaerőt a cégek; hektikus piaci viszonyok között viszont inkább megtartják a régit, hogy fellendüléskor ne kelljen új embereket betanítani.
Mit szól a katához és a kivához?
A két új adózási forma adószakmai szempontból nagyon izgalmas. Jártam jó néhány előadáson, mindig ezekről kérdeztek, és persze volt olyan kérdés, amire nem tudtuk a választ. De ez egy új törvénynél mindig előfordul. Hadd védjem meg a jogalkotókat: lehetetlen pontosan kitalálni, mit hoz az élet. Ezért el tudom képzelni, hogy év közben még kisebb módosításokon átesik a két adónem, mert ha egy kiskapuról kiderül, hogy kiskapu, akkor a kerítést percek alatt lebontják mellőle, és azt meg kell akadályozni.
Hogy látja, sikerült az új adójogszabályokat minden más jogszabályba beágyazni?
Igen. Nem ismerek érdemi lyukat a szabályozásban.
Mennyire vonzó a kata?
A tételes adó tényleg jó. Például a nyugdíj és a munkaviszony mellett vállalkozók 25 ezres adótétele is nagyon kedvező. Tartottam például előadást az ügyvédi kamarában, ahol kiderült, hogy az összes nyugdíjas ügyvéd a katát választja.
Az 50 ezer forintos átalány is nagyon méltányos.
Igen, de ott már vannak korlátok. Ha például 3 millió forint az éves bevétel, nem biztos, hogy érdemes vállalni. Ha 5 millió forint folyik be, de abból 2 millió anyagköltség, akkor sem. Tetszik az is, hogy az evánál elkövetett hibát most nem ismétlik meg, tehát nem lehet majd katásnak kiszervezni a dolgozókat.
A kata és az áfa viszonya tisztázott?
Teljesen. A hatmilliós bevételi limit áfa nélkül értendő. Azt nem akarják megérteni a könyvelők se, hogy az alanyi mentesség választása a katától független kérdés. Ezzel együtt az alanyi mentesség határát nem véletlenül emelték 6 millió forintra, fő szabályként azt érdemes választani. De a katás vállalkozás maradhat áfa-alany, csak akkor elvész az adminisztrációs előny: nemcsak bevételi nyilvántartást, hanem áfa-nyilvántartást is kell vezetnie. A választás itt is helyzetfüggő, van akinek érdemes áfaalanynak maradnia.
Külön izgalmas számomra, hogy a könyvelőkben érzek egy kis félelmet, mert egy sima katásnak, aki alanyi mentességet is választ, tényleg nem kell könyvelő. Ha alkalmazottja van, kell, ha áfa-alany, akkor is. Az egyéni vállalkozók kétharmadának viszont se alkalmazottja, se segítő családtagja nincs.
A kiváról pedig annyit, hogy az ügyvédi irodám is áttér az új adónemre, mert az kifejezetten jó nekünk: mi igazi bért vallunk be, nem minimálbéreket, a személyi jellegű kiadások után itt 16 százalékos az adó a mostani 28,5 százalék helyett.
| ADÓNAP 2013 |
|---|
|
Ha Önnek kérdései vannak, további részleteket szeretne tudni akár az új adók alkalmazásáról, akár a munkahelyvédelmi terv adókedvezményeiről vagy a pénzforgalmi áfáról, netán a számlázási szabályok változásairól vagy a decemberben elfogadott pontosításokról – jöjjön el 2013. január 9-én Adónapunkra! A konferencia témái és előadóink:
Az előadásokon való részvétel a könyvvizsgálói kamara tagjainak 4 kreditpontot ér. Időpont és helyszín: 2013. január 9. Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
Mindenkinek, aki legfeljebb 25 embert foglalkoztat legálisan, javasolja az új adónemet?
A vállalkozások több mint 80 százaléka belefér a kivába. Azt nem mondom, hogy javaslom, mert mindenkinek le kell ülnie számolni. A kivában az élőmunka költsége 28,5 helyett 16 százalék, viszont a nyereség 10 helyett 16 százalékkal adózik – ezek arányát kell megvizsgálni. Meg persze ha van anyagköltség, annak a hatását is. Ezen túl azt is meg kell nézni, hogy melyik cég hogyan zár, mert az áttérőknek először megszűnő bevallást kell beadniuk, így például az előző években bent tartott eredménytartalékot osztalékként kell kezelni – igaz, hogy 3 évre elosztható az osztalékadó fizetése. December 20-ig egyébként is ideiglenes mérleget kell csinálnia mindenkinek, mert a társasági adóban és a hipában is feltöltési kötelezettség van – érdemes ezzel együtt dönteni az áttérésről.
Lát esélyt arra, hogy Magyarországon csökkenjen a felső áfakulcs?
Mindannyiunk tisztánlátását zavarja, hogy nem tudni, meddig tart a válság. Ennek ismerete nélkül nem lehet jósolni. Ha kijövünk a válságból, akkor két dolgot kell nézni. Azt, hogy az áfának van-e teljesítmény-visszatartó hatása – szerintem nincs. Fogyasztás-visszatartó hatása lehet ugyan, de még mindig magas az államadósság, és azt csak adóbevételből lehet mérsékelni. A túlzott áfa két dologban hátrányos: a határ mentén visszafogja a fogyasztást, és bátorítja az adócsalást. Az a kérdés, hogy e negatív jelenségek mikor szorítják annyira a kormányt, hogy áfacsökkentésről dönt. Bevétel szempontjából ugyanakkor az áfa a legnagyobb adónem, évente 2800 milliárd forintot jelent.
Tehát az önmagában nem baj, hogy Európában itt a legmagasabb az áfakulcs?
Ez önmagában nem jelent semmit. Kétségkívül az adócsalás számára vonzó a terep: minél magasabb az adótétel, annál nagyobb a kísértés.
