Van-e az adócsalóknak védőszentje?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bármily álságosnak is tűnik a címben megfogalmazott kérdés, egyáltalán nem az! Igen van olyan szent, akit erre a korunkban nem kifejezetten dicső piedesztálra emelhetünk. Szerencsére, bár több keresztény egyház is szentként tiszteli e személyt, de nem az adófizetés elmulasztása miatt, hanem egyéb okoknál fogva.

Korábban már foglalkoztunk az adózók védőszentjével, és megállapítottuk, hogy Lady Godiva, az ezer évvel ezelőtt élt jótékony szépség rászolgálhatott erre a címre. Most foglalkozzunk a másik oldallal, az adócsalással!

Az európai mitológiák történetében ki kell emelnünk a görög és a római mitológiát, mert a történelmi eseményekkel együtt ezek rendkívül fontos szerepet játszottak Európa fejlődésében, abban, hogy a világkultúrának ezek ma is meghatározó alapjai. (Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy más európai kultúráknak, vagy Európán kívülieknek ne lett volna meghatározó szerepe.)

Szent Mamasz ábrázolása két görögkeleti ikonon

 

A görög és a római vallás is a többistenhiten alapult. Volt egy főisten – Zeusz/Jupiter – és sok más istenség, sőt félistenek is voltak. A főisten egyfajta családfői szerepet töltött be, az istenek pedig egy-egy „területért” voltak felelősek. Volt istene a tengernek, a kovácsoknak, a szerelemnek, a vadászatnak stb. Az istenek nem voltak sem jók, sem rosszak, sokszor nagyon is emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket, szerettek, féltékenykedtek, gyilkoltak, loptak, paráználkodtak, és e tulajdonságoktól a főistenek sem voltak mentek. Így a pozitív emberi tulajdonságok mellett a kevésbé szerethető tulajdonságoknak is voltak isteneik, így a háborúnak, az iszákosságnak, az útonállásnak vagy a tolvajlásnak.

Például az útonállás és a tolvajlás istene a görög mitológiában Hermész volt (római megfelelője Mercurius), aki emellett „felelős” volt még az utazókért, a kereskedőkért, az irodalomért, az ékesszólásért, valamint a hossz- és súlymértékekért is.

Az adózás nem más, mint az uralkodó, az állam felé teljesítendő kötelezettség, amelyet a hatalom birtokosai írtak elő (parancsokkal, törvényekkel stb.). Ilyen módon e kötelezettségek elmulasztása, megtagadása tulajdonképpen az uralkodótól, az államtól való lopást is jelenti (ez manapság még inkább igaz, az adócsaló a társadalom többi tagját rövidíti meg, illetve az elcsalt adó miatt a többieknek kell többet fizetniük). Ha a görög és római mitológiában keresnénk az adócsalók istenét, Hermész/Mercurius joggal rászolgálna a tisztségre.

Európában és a mediterrán térségben a görög/római hitvilágot az I-IV. századokban szép lassan felváltotta a zsidó gyökereken alapuló kereszténység. Először tiltott volt, később megtűrtté vált, majd egyenrangúsítását követően államvallássá vált. A keresztény Európában a többi vallás vált megtűrtté vagy tiltottá. Az egyistenhiten alapuló vallásokban már nem lehetett kiosztani a szerepeket, az egy és mindenható isten a felelős mindenért. A keresztény egyházakban (ahol ezt elfogadják) a szentek töltik be azt a szerepet, mint a többistenhiten alapuló vallásokban a kisebb istenségek. A szentek (általában) korábban élt emberek voltak, akiket életük cselekedetei, csodatételeik, vértanúságuk alapján avatnak a keresztény egyházak szentekké (sic! azért beszélek keresztény egyházakról, mert az egyházszakadások, a reformáció stb. miatt ma már sok ilyen egyház létezik, többségük saját szentekkel rendelkezik, de vannak a szentek között „közösek” is, így például Szent István királyunk szentje a római katolikus egyháznak (1083 óta) és a görögkeleti egyháznak is (2000 óta)).

Szent Mamasz elítélése és halála (faliszőnyeg 1520-ból, Louvre)

 

Azt persze ne várjuk el, hogy a keresztény egyházakban az adócsalásnak védőszentje legyen, mivel Jézus példabeszéde – Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Mát. 22.21) – arra utasítja a híveket, hogy az állam felé teljesíteni kell a kötelezettségeket.

Mamasz élete

Caesareai Szent Mamasz (Mamas, Mammas, Mammet) (görög: Μάμας, Μάμαντος; francia: Mammès; olaszul: Mamante; spanyolul: Mamés; portugálul: São Mamede) 259-ben született a mai Törökország területén lévő paflagóniai Gangrában (ma Çankırı), amely a Közép-Törökországi Kappadókiától valamivel északabbra helyezkedik el.

Mamasz szüleit, Theodotust és az állapotos Rufinát keresztény hite miatt bebörtönözték. Apja már nem érte meg a gyermek születését, de édesanyja is meghalt a börtönben végbement szülés után. Mindkettejüket kivégezték keresztény hitük miatt. A Rómái Birodalomban a keresztény vallás ebben az időszakban (és még jó ideig) üldözött vallás volt.

Mamasz sorsa ezt követően szerencsésebben alakult, egy caesareai (Kappadókia, ma Kayseri) Ammia nevű gyermektelen gazdag özvegyasszony nevelte föl keresztény szellemben. A gyermek ötéves koráig néma volt, első szava a ,,mamma” volt, így nevezték el Mamasznak. Ammia a fiú 15 éves korában meghalt.

Mamasz érett fiatalemberként a kereszténység tanításával foglalkozott, emiatt viszont örökségét elkobozták és adófizetésre kötelezték. Ezt Mamasz megtagadta, amiért letartóztatták. Mamaszt hite megtagadására akarták kényszeríteni, majd megkínozták, mert erre nem volt hajlandó. A különféle kínzások után tengerbe fojtásra ítélték. A tenger felé menet, útközben kísérői Isten angyalának megjelenésétől megijedtek, elfutottak, az angyal pedig elvezette az ifjút egy puszta helyre, ahol nyugodtan élhetett az imádságnak. A pusztában vadállatok keresték fel, megfejte őket, tejükből sajtot készített, ami számára felesleges volt azt szétosztotta a rászorulók között. A mezőn élő állatoknak prédikált, egy oroszlán is vele volt társaként.

Híre elterjedt a környéken és eljutott Caesareába is, a helytartó varázslónak tartotta és katonákat küldött elfogására. Mamasz a helytartó kihallgatásán bátran viselkedett. A helytartó arra ítélte, hogy feszítsék ki testét és szaggassák vaskarmokkal, ám Mamasz ezekből semmit nem érzett, mert mennyei erőt és segítséget kapott. Aztán tüzes kemencébe dobták, oroszlánokat engedtek rá az arénában, de mind ezek közt is sértetlen maradt, a vadállatokat megszelídítette szavaival. Végül megkövezésre ítélték. A kövezés közben gyomrába egy háromágú szigonyt döftek, Mamasz vérezve egy színház mellé vonszolta magát, majd lelkét az angyalok a mennybe vitték. Földi maradványait vértanúsága helyén temették el, később sok csoda és gyógyulás történt ott. Mindez 275-ben, Aurelianus császár uralkodása idején történt.

Szent Mamasz halála (freskórészlet)

 

Mamasz történetét a források különbözőképpen mesélik el, itt egy olyan változatot mutattam be, amely elég sok közös jegyet tartalmaz ezekkel.

Szent Mamasz

A keresztény egyház vértanúságáért, csodatételeiért Mamaszt szentté avatta, ő lett a szoptatós csecsemőknek, a törött csontúaknak és a sérvet kapottaknak a védőszentje.

Ünnepnapja a római katolikusoknál augusztus 17-e, Spanyolországban augusztus 7-e, az ortodox vallásúaknál szeptember 2-a (egyes keresztény vallásokban, illetve egyes területeken ezektől eltérő ünnepnapjai is vannak).

Mamasz hagyományos ábrázolása szerint egy oroszlánon lovagol, jobb kezében egy bottal, bal kezében egy báránnyal.

Mamasz és az adózás

A ciprusi hagyomány szerint Mamasz egy szerzetes volt, aki Morphou közelében egy barlangban élt. Egy alkalommal a hatóság letartóztatta, mert megtagadta az adófizetést. Amikor a bíróság elé vezették, útjukba került egy oroszlán, mely egy bárányt üldözött. Mamasz puszta szavával megállította az oroszlánt, magához hívta, majd a hátára ült, és így lovagolt be a bíróság elé, kezében a báránnyal. Amikor a bíró ezt a szokatlant eseményt látta, szabadon engedte őt, és egész életére felmentette az adófizetés alól.

Mamasz a bírónak adta a bárányt ajándékul, és az adófizetők (adót nem fizetők, tehát az adócsalók) és az állatok védőszentje lett.

Így lett a legenda szerint Mamasz az adófizetők, de inkább az adócsalók védőszentje! Ezt az idegenvezetők szívesen hangsúlyozzák, de – természetesen – az egyházak ezen a címen nem nevesítették Mamaszt védőszentként.

Szent Mamasz temploma Cipruson

 

Cipruson, Limassoltól északra Agios Mamas város viseli a szent nevét.

Szent Mamasz tisztelete

Mamasz kultuszának központja először Caesarea volt, majd a 8. századtól Langres-be (Franciaország) helyeződött át, amikor földi maradványait (itt a források különböznek abban, hogy testének mely részei kerültek Langresba: a feje, egy ujja esetleg több testrésze is, bár az eltelt évszázadok miatt ezek csak bizonytalan eredetű csontok lehettek) a városba szállították. A langres-i Szent Mamasz-katedrálist az ő tiszteletére emelték, Mamasz lett az egyházmegye fő védőszentje.

Ezen kívül több országban is emeltek Szent Mamasznak templomot, neveztek el róla településeket, így Cipruson, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Libanonban, hogy csak néhányat említsünk.

Tisztelete ma is él ezeken a helyeken, sőt érdemes megemlíteni, hogy a spanyol futballcsapat, az Atlétic Bilbao 2013-ban átadott új stadionját Szent Mamaszról nevezték el, és a csapat tagjait oroszlánoknak becézik (most már tudjuk milyen okból).

San Mames stadion, Bilbao

 

Olaszország egyes területein, így például a Milánó közelében fekvő Brianza San Mameteben a szoptatós anyák, akik újszülöttjeik számára elegendő mennyiségű tejet remélnek, sajátos szertartással kérik a szent segítségét: kenyeret és sajtot visznek a templom oltárára, majd a templomot elhagyva az ételt felajánlják az első személynek, akivel összetalálkoznak.

Irodalom:

• A nap szentje: Szent Mamász vértanú (http://www.parochia.hu/1oldalelemek/Szentek_elete/szept2.htm)
• Birelli, Antonio: San Mama di Cesarea di Cappadocia Pastore, martire (http://www.santiebeati.it/dettaglio/66475)
• Lucas Cleophas – September 2nd – Saint Mamas (http://www.lucascleophas.nl/?p=4418)
• St. Mamas of Caesarea (http://www.catholic.org/saints/saint.php?saint_id=4436)

 

---