Versenytilalmi megállapodás a munkaviszony megszűnése esetére

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 16 éve hatályos Munka törvénykönyve vezette be a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a védelmében a versenytilalmi megállapodást, amely a munkaviszony megszűnése után korlátozza a dolgozó elhelyezkedési és vállalkozási lehetőségeit. A törvény igen röviden rendelkezik erről, érdemes ezért peres aktákat fellapozni, hogy például megtudjuk, milyen összegű ellenérték jár a munkavállalónak, illetve, hogy mennyi időre lehet az adott összegért korlátozni a munkavállalót szakmája gyakorlásában. Az Adó Tb-Kalauz 2008/8. számában megjelent cikk részletes áttekintést ad a kérdést illetően.

A munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme az együttműködési kötelezettség speciális formája. A munkavállaló – jogszabályi engedély hiányában – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Ez a kötelezettség a munkaviszony fennállása alatt a törvény erejénél fogva terheli a munkavállalót, a munkaviszony megszűnését követően ellenben csak külön megállapodás alapján, legfeljebb három évig állhat fenn ez a kötelezettség.

A versenytilalmi megállapodás
A versenytilalmi megállapodás olyan polgári jogi szerződés, amelynek alapján a munkavállaló, megfelelő ellenérték fejében, a munkaviszony megszűnése utáni időtartamra is kötelezettséget vállal arra, hogy nem tanúsít olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Ez a kötelezettség legfeljebb három évig állhat fenn.

A versenytilalmi megállapodás megtilthatja például a konkurens cégnél való elhelyezkedést vagy a munkáltatóéval megegyező gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás indítását, de ügyelni kell arra, hogy jelentős mértékben és indokolatlanul ne veszélyeztesse az újbóli elhelyezkedési esélyeket. A szerződést célszerű írásba foglalni – tanácsolja a szerző -, és pontosan meghatározni, hogy a tilalom milyen tevékenységi körre vagy milyen földrajzi területre terjed ki, illetve mennyi ideig áll fenn. A megállapodás tartalmának általános korlátja, hogy nem járhat a piaci verseny indokolatlan korlátozásával. A szerződés utólag, indokolt esetben közös megegyezéssel módosítható, elállásra azonban csak addig kerülhet sor, amíg a munkavállaló a teljesítést nem kezdte meg (azaz amíg nem szűnt meg a munkaviszonya). A versenytilalmi megállapodásra tehát a Munka Törvénykönyvén túl a polgári jog szabályai is irányadóak, de a szerződésből eredő jogvita elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.

Az ellenérték – mennyi a megfelelő?
A törvény rögzíti, hogy a kötelezettségvállalásra csak megfelelő ellenérték fejében kerülhet sor. Az ellenérték akár a munkaviszony megszűnésekor, akár a munkaviszony fennállása alatt is esedékes lehet, és részletekben is folyósítható. A személyi alapbérbe azonban csak akkor lehet beépíteni, ha a munkaszerződés pontosan rögzíti, hogy az alapbér mekkora hányada szolgál a versenytilalmi megállapodás ellentételezésére. Az ellenérték nagyságrendjében a felek szabadon állapodnak meg, de az összegnek igazodnia kell ahhoz, hogy a tilalom milyen mértékben nehezíti meg a volt munkavállaló megélhetését, álláskeresését, illetve, hogy milyen időtartamra szól. A bírói gyakorlat megfelelő ellenértéknek tekinti, ha a munkavállaló a megszűnéskori éves bruttó átlagkeresete felét kapja a megállapodás tartalma alatt évente.

Dr. Horvát István cikke a fentieken túl részletesen foglalkozik a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a védelmével munkaviszony fennállása alatt. A versenytilalmi megállapodás kapcsán számos jogesetet ismertet. Olyan kérdéseket boncolgat, hogy miként lehet a megállapodást jogszerűen megszüntetni, milyen következményekkel jár, ha hiányzik a megállapodásból az ellenszolgáltatás, vagy a versenytilalmi megállapodás és a jó erkölcs viszonya, illetve, hogy kiköthető-e előzetes bejelentési kötelezettség.

---