Versenytilalmi megállapodás: csak ellenérték fejében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap 2011/8. számában dr. Horváth István cikke sorra veszi, hogy milyen eszközökkel biztosítható a munkavállalóval szemben a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek érvényesülése. Összeférhetetlen helyzetet szülhet a munkavállaló gazdasági aktivitása, ha például munkáltatójával hasonló profilú bt.-ben tagként tevékenykedik. Előfordulhat, hogy csak a munkaerejét adja el fennálló munkaviszonya mellett, ha másodállást létesít. A munkaviszony megszűnését követő tevékenységet is lehet korlátozni, ehhez azonban a munkáltató fizet, alkut követően – a részletes, és a bírói gyakorlatot is bemutató írásból az utóbbi, versenytilalmi megállapodásokra vonatkozó szabályokat emeljük ki.

Az Mt. 3. § (6) bekezdése értelmében a munkaviszony megszűnését követően a munkáltatói jogos gazdasági érdekének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség a munkavállalót csak ilyen tartalmú, megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján és legfeljebb három évig terhelheti.

E megállapodásra – melyet a gyakorlat a versenytilalmi jelzővel illet – a polgári jog szabályai az irányadók. Megállapodás alapján a munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetésétől való tartózkodásra irányuló kötelezettség úgy is előírható, hogy a munkavállalót előzetes bejelentési kötelezettség terheli egy újabb jogviszonyában vele szerződő félről. (BH2005. 31.).

A versenytilalmi megállapodás életbe lépése esetében a megszüntetés jogcíme indifferens. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése sem zárja ki a versenytilalmi megállapodás fennmaradását (BH2010. 20.). A tilalom nem eredményezhet olyan mérvű korlátozást, amely nem az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését, hanem az adott tevékenységnél széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását jelenti (BH2001. 84.).

Versenytilalmi szabályokat a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény is megfogalmaz. E szerint tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, felhasználni, illetve jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni.

A törvény az üzleti titok védelme szempontjából a munkaviszonyt bizalmi viszonynak minősíti, amelynek keretében a munkavállaló a munkáltató tevékenységét befolyásoló alapvető információk birtokába jut, tehát ezek védelme nemcsak a munkaviszony fennállása alatt, hanem azt követően is szükséges lehet.

Kötbér kikötése szerződésszegés esetére

E megállapodás hasznosságát munkáltatói optikán keresztül szemlélve hasznos, ha kötbért kötnek ki. A Ptk. 246. §-a szerint a kötelezett (a volt munkavállaló) meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát – többek között – arra az esetre, ha nem vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). Kötbért csak írásban lehet a versenytilalmi megállapodásban érvényesen kikötni. Kötbér után kamat kikötése semmis.

A feleknek a szerződésben kifejezetten meg kell jelölniük, milyen szerződésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani. A versenytilalmi megállapodás esetén a kötbér arra az esetre köthető ki, ha az eltávozott munkavállaló megszegi a megállapodást – mert például az annak hatálya alá tartozó céggel munkaviszonyt létesít. Ennek munkáltatói előnye, hogy nem kell bizonyítani, a másik fél szerződésszegése milyen, forintban kifejezhető összegű kárral járt. Önmagában a szerződésszegés ténye kiváltja a kötbérfizetési kötelezettséget. A kötbér átalány-kártérítésként szolgáljon szerződésszegés esetén.

A kötbérkikötés csak akkor érvényes, ha azt a versenytilalmi megállapodásban írásba foglalják, tehát a szóban vagy a ráutaló magatartással történt megállapodás érvénytelen, és ezért a kötbér nem követelhető. A kötbérigényről a Ptk. általános szabálya alapján le lehet mondani.

A versenytilalom ellenértéke – hogyan és mennyit?

A megállapodás érvényességi feltétele a munkavállaló magatartásának korlátozásához képest megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes, a munkavállaló megélhetését, a szabad piaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. Miután a megállapodás – még akkor is, ha sokszor a munkaszerződés keretei között rendezik – a polgári jog hatálya alá tartozik, az Mt. nem rendezheti a munkavállalónak fizetendő ellenérték mértékét. A bírói gyakorlat – az ellenértéket általában a munkaviszony megszűnésekor irányadó éves bruttó átlagkereset felében határozza meg annyi évre, ahány évre a versenytilalom szól.

Lehetséges az ellenérték havi összegekben való teljesítése, ennek azonban az előbbiek figyelembevételével is megfelelő mértékűnek kell lennie. Megítélésünk szerint jogellenes az a megoldás, ha az ellenértéket a volt munkáltató csak akkor fizeti meg, ha a munkavállaló a megállapodás időbeli hatálya alatt jelzi: a „tilalmi listán” szereplő munkaadótól kapott állásajánlatot.

A megállapodás utólag egyoldalúan nem szüntethető meg

A versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy – a mentesítése érdekében – bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre (BH2001. 339.). Az érintett ügy tényállása szerint a munkavállaló kötelezettséget vállalt arra, hogy a munkaviszonyának megszüntetésétől számított egy évig nem folytat a munkáltató tevékenységi körébe eső vagy ahhoz hasonló tevékenységet. Ugyanakkor munkaviszonya viszonylag rövid időn belül, a próbaidő elteltét követően nem sokkal közölt felmondása alapján megszűnt. Ekkor a munkáltató felmentette az elhelyezkedési tilalom alól azzal, hogy ilyen módon hat havi átlagkeresetét nem áll módjában kifizetni.

A munkáltató eljárása jogellenes volt, a versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat ugyanis nem teszi lehetővé, hogy bármelyik fél, így esetünkben a munkáltató utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre mentesítése érdekében. Erre csak külön törvényes rendelkezés alapján lenne lehetőség, ilyent azonban az Mt. nem határoz meg. A megállapodás kereteit megszabó jogszabály utólagos versenytilalom megállapítását csak a felek megállapodása alapján teszi lehetővé, amelynek tartalma egyfelől a megállapodásban körülhatárolható versenytilalom, másfelől az annak fejében járó megfelelő, általában a megszűnéskori kereset felét elérő ellenérték. Az ennek megfelelő megállapodás tehát a feleket kötötte, és annak egyoldalú megszüntetésére nem volt lehetőség.

Horváth István cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2011/8. számában olvasható.

Forrás: Adó szaklap 2011/8. szám

---