A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXIV. rész)

Fordított adózás esetén a tagállamok nem követelhetik meg számla rendelkezésre állását a levonási jog gyakorlásához.

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Fordított adózás: speciális előírások

A fordított adózású ügyletek kapcsán az EUB ítéletei hangsúlyozták, hogy fordított adózás alkalmazásának keretében főszabály szerint semmilyen fizetési kötelezettség nem áll fenn az államkincstár felé. Amikor a fordított adózás rendszerét alkalmazni kell, az irányelvi szabályozás lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adólevonási jog gyakorlásának szabályaira vonatkozó formai követelményeket állapítsanak meg, azonban az érintett tagállam által ily módon meghatározott formai követelmények terjedelme, amely követelményeket az adóalanynak be kell tartania e joga gyakorlásához, nem mehet túl azon a mértéken, amely a fordított adózási eljárás helyes alkalmazásának biztosításához mindenképp szükséges. Fordított adózás esetében azok a dokumentumok, amelyek alapján az adókötelezettség megállapítható, alkalmasak a levonási jog alátámasztására is, ezért nem követelhető meg az adóalanytól, hogy az irányelvi követelményeknek megfelelő számlával rendelkezzen.

A C‑90/02. sz. Bockemühl ügyben Mr. Bockemühl németországi építőipari cége tevékenységébe angol munkásokat vont be, akiket egy „Jaylink Bau Ltd Building Contractors” nevű cég bocsátott rendelkezésére. Az angol munkások által elvégzett munkát az említett társaság neve alatt, angol adószám feltüntetésével számlázták ki Mr. Bockemühl részére.

A számlák munkavégzésről szóltak, holott valójában munkaerő-kölcsönzés valósult meg. A számlákon héa nem szerepelt.

A német adóhatóság ellenőrzést folytatott le, és annak eredményeként úgy ítélte meg, hogy a kiszámlázott szolgáltatásokat valójában nem a kibocsátó nyújtotta, hanem egy másik, ismeretlen vállalkozás. Ezért határozattal megállapította, hogy a szóban forgó adóköteles ügyletek után a héa fizetésére Mr. Bockemühl kötelezett, mint a szolgáltatások igénybevevője.

A nemzeti bíróság részéről kérdésként merült fel, hogy a szolgáltatást igénybevevő, fordított adózás keretében adófizetésre kötelezett személynek az irányelvi előírásoknak megfelelő számlával kell-e rendelkeznie levonási joga gyakorlásához.

Az EUB ítéletében hangsúlyozta, hogy a levonásra vonatkozó jogosultság a héarendszer elválaszthatatlan része, és főszabály szerint nem korlátozható.

Fordított adózási eljárás esetén azon adóalanynak, aki valamely szolgáltatás igénybevevőjeként az e szolgáltatáshoz kapcsolódó héa megfizetésére kötelezett, nem kell az irányelv formai követelményeinek megfelelően kiállított számlával rendelkeznie ahhoz, hogy adólevonási jogát gyakorolhassa, és kizárólag az érintett tagállam által – az irányelv által meghagyott lehetőség keretein belül – meghatározott formai követelményeknek kell eleget tennie, mely követelmények nem mehetnek túl azon a mértéken, amely a fordított adózási eljárás helyes alkalmazásának biztosításához mindenképp szükséges.

Következésképpen, mivel az adóhatóság rendelkezik az annak megállapításához szükséges adatokkal, hogy az adóalany – mint a szóban forgó szolgáltatások címzettje – köteles‑e héát fizetni, az irányelvi rendelkezésekkel ellentétes az olyan szabályozás, amely az említett adóalanynak a szóban forgó adó levonásához való joga tekintetében olyan további feltételeket ír elő, amelyek hatására e jog gyakorlásának lehetősége elenyészik.

A C‑392/09. sz. Uszodaépítő ügyben a magyar szabályozás a fordított adózásra vonatkozó új rendelkezések visszaható hatályú alkalmazása keretében az áfalevonási jog gyakorlásának feltételeként előírta az új áfatörvény hatálybalépését megelőzően teljesített ügyletekre vonatkozó számlák módosítását és önellenőrzéssel módosított adóbevallás benyújtását.

Az EUB kimondta, hogy az a körülmény, miszerint az adóalany az új áfatörvény alkalmazását választotta a régi törvény helyett, önmagában nem befolyásolhatja az előzetesen felszámított héa levonására vonatkozó jogát, amely közvetlenül a héairányelv 167. és 168. cikkéből következik.

Másfelől, ami az adólevonási jog gyakorlásának szabályait illeti, fordított adózási eljárásról lévén szó, a szolgáltatás igénybevevőjeként a héa megfizetésére kötelezett adóalanynak a héairányelv 178. cikk f) pontjában leírtak alapján nem kell a héairányelv formai követelményeinek megfelelően kiállított számlával rendelkeznie ahhoz, hogy adólevonási jogát gyakorolhassa, hanem kizárólag az érintett tagállam által meghatározott formai követelményeknek kell eleget tennie.

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az érintett tagállam által ily módon meghatározott formai követelmények, amelyeket az adóalanynak be kell tartania ahhoz, hogy héalevonási jogát gyakorolhassa, nem mehetnek túl azon a mértéken, amely a fordított adózási eljárás helyes alkalmazásának biztosításához mindenképp szükséges.

Mivel az adóhatóság rendelkezik az annak megállapításához szükséges adatokkal, hogy az adóalany – mint a szóban forgó szolgáltatások címzettje – köteles‑e héát fizetni, a héairányelv 167. és 168. cikkével, illetve a 178. cikkének f) pontjával ellentétes az olyan szabályozás, amely az említett adóalanynak a szóban forgó adó levonásához való joga tekintetében olyan további feltételeket ír elő, amelyek hatására e jog gyakorlásának lehetősége elenyészik, az alapügy tárgyát képező formai követelmények pedig épp ezzel a hatással járnak.

Az EUB ezért kimondta, hogy ellentétes az irányelvi előírásokkal az olyan tagállami jogszabály visszaható hatályú alkalmazása, amely a fordított adózási eljárás keretében az építési munkákhoz kapcsolódó héa levonásának jogát az említett ügyletekre vonatkozó számlák módosításától és önellenőrzéssel módosított adóbevallás benyújtásától teszi függővé annak ellenére, hogy az érintett adóhatóság mindazon információkkal rendelkezik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megállapítsa, az adóalany a szóban forgó ügyletek címzettjeként héa fizetésére kötelezett, és hogy ellenőrizze a levonható adó összegét.