Bár a munkavállalók többsége evidenciaként kezeli, a jutalom osztása főszabályként nem kötelező, azonban, ha a munkáltató mégis a kifizetés mellett dönt, akkor figyelemmel kell lennie az egyenlő bánásmód követelményére is.
A diszkriminációmentes foglalkoztatás nemcsak „fejben dől el”. Azzal, ha egy vezető önmagáról úgy gondolkodik, hogy nem rasszista, nem homofób, tiszteli az idősebbeket és így tovább, még nem pipálhatja ki az egyenlő bánásmód követelményének való megfelelést. Annak betartása sok esetben pénzkérdés.
A részfoglalkoztatás számos fejtörést okoz a gyakorlatban. A fő dilemma, hogy a részmunkaidős dolgozót pontosan milyen vonatkozásban kell a teljes munkaidőstől eltérően, és milyenben vele azonosan kezelni.
Mikor lép közbe a munkajog, ha a munkavállaló mindig a rövidebbet húzza a munkahelyen? Meddig kell tűrni, ha mindig nekem jut a legrosszabb műszakrend, a leglassabb számítógép és/vagy a legutálatosabb feladat?
