Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében nem tagadható meg a levonási jog például önmagában arra tekintettel, hogy az adóalany nem ellenőrizte, eleget tett-e a számlakibocsátó a hatóságokkal szembeni kötelezettségeinek.
Joggal való visszaélés, adócsalás (folyt.)
Adócsalás (folyt.)
Az adóalanytól elvárható intézkedések (folyt.)
A cikksorozat IV. és XI. részeiben már említett C-324/11. sz. Tóth ügyben a nemzeti bíróság részéről kérdésként merült fel, hogy az a tény, hogy az adóalany nem ellenőrizte, hogy
tekinthető‑e olyan objektív körülménynek, amely miatt a számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett, hogy héa kijátszására irányuló ügyletben vett részt.
Az EUB szerint ez nem róható fel a számlabefogadó mulasztásaként, erre hivatkozva nem tagadható meg a levonási jog.
Ha az adóhatóság konkrét bizonyítékokkal szolgál a csalás fennállásáról, sem a héairányelvvel, sem pedig az adósemlegesség elvével nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság az adott ügyben szereplő összes körülmény átfogó vizsgálata során ellenőrzi, hogy a számlakibocsátó maga teljesítette‑e a szóban forgó ügyletet. Mindazonáltal az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben csak akkor utasítható el a levonási jog, ha az adóhatóság objektív körülmények alapján megállapítja, hogy a számla címzettje tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.
A C–444/12. sz. Hardimpex ügyben az adóhatóság elutasította a Hardimpex felé a legjelentősebb beszállítója, a Cryp‑Tech Kft. által kibocsátott számlákban feltüntetett héa levonásához való jogot arra hivatkozva, hogy a szóban forgó számlák tartalmilag hiteltelenek voltak. Korábban elvégzett ellenőrzések adatai alapján ugyanis a számlákon szerepeltetett termékek igazolatlan eredetűek voltak, mivel az értékesítő beszállítója az importáláshoz kapcsolódó bevallási és adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, a beszállító szintén belföldi beszállítója pedig a bejelentett székhelyén gazdasági tevékenységet nem végzett.
Az adóhatóság az említett héalevonási jog elutasítása kapcsán arra a körülményre is hivatkozott, hogy a Hardimpex az érintett termékek beszerzésekor nem járt el kellő körültekintéssel, mivel nem vizsgálta, hogy az értékesítési láncban előtte szereplő gazdasági társaságok
A nemzeti bíróság kérdései arra vonatkoztak, hogy megtagadható-e az adóalanytól a levonási jog arra hivatkozva, hogy
anélkül hogy e hatóság jogilag megkövetelt módon bizonyítaná, hogy az adóalany tudott, vagy tudnia kellett volna e szabálytalanságról.
Az EUB szerint azon érv kapcsán, hogy az adóalany nem járt el kellő körültekintéssel, az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy természetesen, ha szabálytalanságra utaló jelek merülnek fel, a körültekintő gazdasági szereplő az ügy körülményeitől függően köteles lehet arra, hogy a megbízhatóságáról való meggyőződés érdekében tájékozódjon azon másik gazdasági szereplő felől, amelytől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni.
Az adóhatóság ugyanakkor általános jelleggel nem követelheti meg a héalevonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban közreműködő gazdasági szereplők szintjén nem történt szabálytalanság, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója rendelkezik‑e a szóban forgó termékekkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban okiratokkal rendelkezzen.
Ebből következően annak a nemzeti bíróságnak, amelynek arról kell döntenie, hogy a konkrét esetben az adóköteles ügylet létrejött‑e, és amely előtt az adóhatóság különösen a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságokra hivatkozik, ügyelnie kell arra, hogy a bizonyítékok értékelése ne eredményezze azt, hogy értelmét veszti az EUB ítélkezési gyakorlata, a számla címzettjét pedig közvetett módon arra kötelezi, hogy szerződéses partnerénél olyan ellenőrzést végezzen, amely főszabály szerint nem is a feladata.
A tárgyi esetben nem nyert bizonyítást, hogy a Hardimpex tudott vagy tudnia kellett volna az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplők által elkövetett szabálytalanságokról, és önmagában az a körülmény, hogy a Hardimpex nem győződött meg a beszállítója által kibocsátott számlán szereplő termékek eredetéről, az EUB álláspontja szerint nem tekinthető olyan indoknak, amely alapján megtagadható a héalevonás.
