A hosszabb ideje fennálló munkaviszonyok megszűnésekor, illetve megszüntetésekor gyakorta felmerül a kérdés, hogy az érintett munkavállaló jogosult-e végkielégítésre. A felek között fennálló jogviszony vége azonban nem teremt automatikusan jogosultságot erre a juttatásra, még akkor sem, ha már évek óta az adott cégnél dolgozik a munkavállaló. Bizonyos jogszabályi feltételeknek ugyanis teljesülniük kell ahhoz, hogy a végkielégítés megillesse a dolgozót.
A végkielégítésre való jogosultság függ a munkaviszony megszüntetése módjától, továbbá a felmondás indokától, illetve a munkaviszonyban töltött idő tartamától. Ha a munkaviszony felmondási idő nélkül azonnali hatállyal szűnik meg, végkielégítés nem jár – a Kúria eseti döntése.
A munkavállaló az ekho szerinti adózási módra jogosító tevékenységet végez. A munkavállaló jogviszonyát a munkáltató felmondással megszünteti és a felmondásra tekintettel végkielégítést fizet neki. Kérdés, hogy a végkielégítés után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik vagy arra is alkalmazható az ekho.
Amennyiben megállapításra kerül, hogy a munkáltató köztulajdonban áll, akkor az általa létesített munkaviszonyokra néhány eltérő rendelkezést kell alkalmazni. Ezek az eltérések korlátozzák a felek szerződési szabadságát, megállapodásaik tartalmát annak érdekében, hogy megóvásra kerüljön a köztulajdonban álló vagyon, csökkenthető legyen az azzal való visszaélések száma.
Cikkünkben összegyűjtjük, milyen megszüntetési és megszűnési módok esetén illeti meg a távozó munkavállalót a végkielégítés. Minden esetben feltételezzük, hogy a munkavállaló a kellő időtartamban (a törvény szerint: minimum 3 év) az adott munkáltatónál dolgozott. A végkielégítés összegét befolyásoló tényezőkkel valamint a jogszerző idők számítási módjával most nem foglalkozunk részletesen.
Cikkünkben összegyűjtjük, milyen megszüntetési és megszűnési módok esetén illeti meg a távozó munkavállalót a végkielégítés. Minden esetben feltételezzük, hogy a munkavállaló a kellő időtartamban (a törvény szerint: minimum 3 év) az adott munkáltatónál dolgozott. A végkielégítés összegét befolyásoló tényezőkkel valamint a jogszerző idők számítási módjával most nem foglalkozunk részletesen.
Szakmai videósorozatunk következő részében Bíróné Zeller Judit arról beszél, hogy miként és mikor kell céltartalékot képezni végkielégítésekre.
Cikkünkben az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard kevésbé ismert munkaviszony megszűnése utáni juttatások értelmezésével és számviteli kezelésével foglalkozó témáját vázoljuk fel.
A végkielégítés egy olyan juttatás, amely a munkavállaló javára jár meghatározott esetekben, méghozzá általában a munkáltatónál töltött idő „meghálálásaként”. Az alábbiakban áttekintjük a jogosultsági feltételeket.
Aki nyugdíjba vonul, még felveheti a végkielégítését – ez egy gyakori félreértés a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban. Ahogy a munkaviszony sem szűnik meg önmagában a nyugdíjjogosulttá válással, úgy nem automatikus az sem, hogy ilyenkor a munkavállaló végkielégítésre lenne jogosult.
