Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egész évben fennálló munkaviszony esetén is előfordul, hogy a felek elszámolják magukat, és a munkavállalónak a tárgyévben járó szabadságnál több vagy kevesebb szabadság kerül kiadásra. A munkaviszony megszüntetésekor, megszűnésekor azonban még gyakrabban találkozhatunk ezzel, mivel ilyenkor a munkaviszony megszűnése időpontjáig időarányosan járó szabadsággal kell elszámolni. Mi a teendő, ha eddig a munkavállaló több szabadságot vett igénybe, mint amennyi járna?
Az egyszerűbb, és a törvény által is egyértelműen szabályozott eset, amikor a munkavállaló a munkaviszonya megszűnése évében kevesebb szabadságot vett igénybe, mint amire a munkaviszonya megszűnéséig időarányosan jogosult. A Munka Törvénykönyve ugyanis ilyen esetben a munkavállalót időarányosan megillető, de ki nem adott szabadság pénzbeli megváltását írja elő. Más esetben a szabadság pénzbeli megváltására nem is kerülhet sor. Ez a szabály ugyanakkor nem vonatkozik az apák pótszabadságára, amelyről, ha az nem került kiadásra, a munkavállaló kérésére a munkáltató igazolást köteles kiállítani.
Konferencia ajánló |
|---|
|
2016.03.10. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése; a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei Dr. Lőrincz György előadása a Danubius Zrt. Hotel Hungaria City Centerben Részletek és jelentkezés >>> |
A törvény által kifejezetten nem szabályozott, így bonyolultabb eset, ha a munkavállaló a naptári évben munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe, mint ami időarányosan járna. A 2012. június 30-ig hatályos Munka Törvénykönyve ilyen esetben arról rendelkezett, hogy a munkavállaló a különbözetet köteles visszafizetni, kivéve, ha a munkaviszony a munkavállaló halála vagy nyugdíjazása, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, valamint ha a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be. Ilyen rendelkezés azonban a 2012. július 1-jétől hatályos Munka Törvénykönyvében nem szerepel, amelyet többen úgy értelmeznek, hogy kifejezett jogalap hiányában a munkáltató nem követelheti vissza a túlvett szabadságot a munkavállalótól. Továbbá ezen álláspont szerint túlvett szabadság esetén jogalap nélkül kifizetett munkabérről sem lehet szó, mivel a szabadság, igénybevétele időpontjában, szabályosan, megfelelő jogalappal került kiadásra.
Álláspontunk szerint a Munka Törvénykönyvének két olyan szakasza is van, amely szűk körben, a feltételek megvalósulása esetén megteremti a jogalapot a túlvett szabadság munkáltatói visszakövetelésére. Egyrészt a túlvett szabadságra járó díjazás jogalap nélkül felvett munkabér, amely hatvan napon belül visszakövetelhető a munkavállalótól. Ha azonban a többlet szabadságra járó díjazást 60 napnál korábban fizette ki a munkáltató, a visszakövetelésre csak akkor van lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Ez azonban nem valósul meg, hiszen a szabadság kiadásakor még egyik körülmény sem állt fenn, a munkavállaló akkor a szabadságot még jogszerűen vette igénybe, és a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony megszüntetésekor, megszűnésekor vált alaptalanná.
A Munka Törvénykönyvének egy másik rendelkezése szerint, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatni kell a munkavállalót. Ha a munkáltató kevesebb munkabért fizetett, akkor a különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg kell kifizetni. A többletkifizetés pedig az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonható a munkavállaló munkabéréből.
Ennek megfelelően tehát, ha a munkavállaló a tárgyhónapban szabadságot vett igénybe, de ezt követően a munkaviszonya megszüntetésre kerül, és az elszámolás során kiderül, hogy az időarányosan járó szabadságnál több került kiadásra, akkor a munkáltató az utolsó havi munkabér elszámolását módosíthatja, és a munkavállaló munkabéréből a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint, azaz a munkavállaló hozzájárulása nélkül, a levonásmentes munkabérrészre tekintet nélkül, levonhatja. Ugyanakkor a túlvett szabadság ilyen módon történő érvényesítésére csak az előző hónapban igénybevett többletszabadság esetén van lehetőség.
Mivel a munkaviszony végén a munkáltatók számtalanszor találkoznak a túlvett szabadság problémájával, a helyzet megnyugtató rendezéséhez a törvény módosítására lenne szükség, amely világosan megadná a felhatalmazást a többlet napokra járó díjazás visszavonására.
