Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Másképp látta az ügyet a Kúria, mint a másodfokú bíróság. A Kúria szerint ha a munkáltató csak alternatívaként ajánlja fel a közös megegyezést az azonnali hatályú felmondás mellett, akkor az nem tekinthető a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezésnek. Jogeset.
Az elsőfokú bíróság által megállapított – a felülvizsgálati eljárásra is irányadó – tényállás szerint a felperes 1999. november 1-jétől állt az alperes alkalmazásában vagyonőri munkakörben – olvasható a jogeset a Kúria honlapján. Az alperes a felperes meghallgatta, s kiderült, hogy a vagyonőr az ellenőrzést nem minden esetben végezte szabályszerűen. Az ügyvezető közölte, hogy ez kimeríti az azonnali hatályú felmondás lehetőségét az ügy súlyára tekintettel, de választási lehetőségként felajánlotta a közös megegyezéses jogviszony megszüntetést. A felperes az elé tárt nyilatkozatot és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közös megegyezést áttanulmányozta, az alperes felajánlása ellenére elvinni nem kívánta, azt a helyszínen aláírta. A megbeszélés hangneme is nyugodt volt, az kulturált módon zajlott.
A felperes határidőn belül az alpereshez címzett levelében a közös megegyezést és az általa aláírt nyilatkozatot megtámadta, amelyet a munkáltató eredménytelennek tekintett. A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 12 havi átlagkereset és ennek kamata megfizetésére perköltség viselés mellett. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.840.604 forintot és ennek kamatát végkielégítés címén. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
|
Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu:
|
 |
Az alperes felülvizsgálati kérelme a Kúria ítélete szerint az alábbiak szerint megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2014. január 9-én olyan nyilatkozatot tett, amely szerint „a munkakörömből adódó kötelezettségszegést elismerem, szabálytalan anyagkiszállításhoz segédkeztem, ezért kérem a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését”. Ezt követően 2014. január 9-én a felek – a felperes választásának megfelelően – közös megegyezést írtak alá, amelynek 2. pontja szerint „a felek kijelentik, hogy a fentieken kívül egymással szemben nincs bérjellegű (felmondási időre jutó jövedelem, végkielégítés, elmaradt munkabér, tévesen kifizetett munkabér), és nincs béren kívüli juttatásokra vonatkozó (egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás, önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás, étkezési támogatás) követelésük.
A felperes a keresetét a kollektív szerződés 1.4.1. pontjára alapította, amely szerint munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha a munkaviszonya a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéssel szűnik meg.
Ezzel szemben a rendelkezésre álló felperesi nyilatkozatok (elismerés, közös megegyezés) egyértelműen alátámasztják, hogy a közös megegyezés kezdeményezője nem az alperes volt, mivel ő azonnali hatályú felmondással kívánta a jogviszonyt megszüntetni, és csupán lehetőségként ajánlotta fel a közös megegyezést, de a megállapodásban foglalt feltételekkel. Nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a közös megegyezés 2. pontjában foglalt feltételek hiányában is létrejött volna a jogviszony megszüntetés ezen módja.
 |
|
Amiről biztosan szó lesz:
Időpont: 2016.06.02. |
Ebből következően valamennyi rendelkezésre álló adatból megállapíthatóan (Pp. 206. §) ténylegesen a felperes joglemondására [Mt. 5. § (2) bekezdés] nem kerülhetett sor, illetve nem tehetett egyoldalú nyilatkozatot [Mt. 15. § (1) bekezdés], mivel nem tarthatott jogszerűen igényt olyan járandóságra, amely sem az Mt., sem a kollektív szerződés alapján nem járt volna neki, hiszen a jogviszony nem a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéssel szűnt meg.
A joglemondó nyilatkozat tartalmi vizsgálata során értékelni kell, hogy az a nyilatkozót jogszerűen megillető járandóságra vonatkozik-e.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette. Azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének a végkielégítés megfizetésére irányuló keresetet elutasító döntést megváltoztatta hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
