Vámosi-Nagy: lassan megvalósul a Bokros-program
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Adószakmailag helytelen az a kibontakozó kormányzati alapvetés, hogy a jövedelemadóztatásban kevéssé jelenik meg a szociálpolitika, az árakat terhelő adókban viszont igen – mondta az Adó Online-nak Vámosi-Nagy Szabolcs. A címzetes egyetemi tanár szerint a leszúrt cövekek pont nem jók: progresszív szja-ra és vagyonadóra volna szükség, de ez láthatóan tabu a kormányzatnak. Az új adók ötletdúsak, de a pénzügyi tranzakciós illeték felső határárának eltörlést megbánhatjuk.
Ki fogja fizetni valójában az új adókat?
Engedje meg, hogy kicsit korábbról kezdjem. Az alaphelyzet az, hogy évtizedek óta Magyarországon többet költünk, mint amennyit megtermelünk. Évről-évre költségvetési hiány van, amit folyamatosan hitelből fedezünk, mindegy, hogy ki van kormányon. A hitel pedig drága dolog. Más szóval, az utánunk következő generációk életszínvonalának rovására költünk. Az IMF és az EU szigorú költségvetési kívánalmai úgy tűnnek, mintha külső kényszert jelentenének, de úgy látom, ezek betartása nemzeti érdekünk.
Azt kell megvizsgálni, hogy ebben a folyamatban milyen szerepet töltenek be az adók. A kormány láthatóan megkezdte a nagy elosztórendszerek reformját, ami első lépésben kiadásnövekedést szokott okozni, a gazdasági növekedésből származó adóbevétel-bővülésre sajnos most nem számíthatunk. Ha innen nézem, az adóemelés csaknem elkerülhetetlen. Ennek módja azonban érdekes: miután a jelenlegi kormányzat axiómaként kezeli, hogy vagyonadó nincs, és egykulcsos, alacsony kulcsú az szja, ráadásul a különadók kifutnak, akkor az új adók ötletdúsnak mondhatók. Teljesen mindegy egyébként, hogy ebben a pillanatban kire rakják a terhet, vállalkozásra vagy magánszemélyekre: végül is mindig mindent a lakosság fizet. E felől ne legyen kétségünk.
Bár ha adóztatásról van szó, az ötletek parttalanok lehetnek: Virginia államban minden fürdőkád után évente 30 dollár adót kellett fizetni a XIX. században, mert azt fölöslegesnek mondták. Volt a XIII. században Franciaországban – nekem ez tetszik nagyon – sikertelenségi adó, amit az orvosok fizettek, ha nem sikerült meggyógyítani a beteget.
Minden halálesettel pénzhez jutott az állam?
Nem. Bár a részleteket nem ismerjük, arról lehetett szó, hogy ha az orvos nem érte el a kezelés elején ígért javulást, akkor vetették ki rá az adót.
Ha még a Pénzügyminisztériumban dolgozna, milyen ötletei volnának?
Már a piaci oldalon vagyok. De ezek az ötletek nem rosszak. Átláthatók, könnyen kezelhetőek, olcsó a beszedés.
Helyes irányba mozdul el az adórendszer a Széll Kálmán Terv 2.0 nyomán?
Gazdaságpolitikai oldalról sok mindent megkérdőjelezhető. Az szja-rendszer drámai megváltoztatása 500 milliárdot hagyott kint a gazdaságban a magasabb jövedelmű rétegeknél, tehát társadalmi konfliktusokkal terhesen csökkentették az adónemet. Az alacsonyabb jövedelmű rétegeknél két éve napirenden van a bérkompenzáció, hogy a bérek legalább nominálisan szinten maradjanak, és tegyük azt is hozzá, hogy az elmúlt két évben két százalékpontos járulékemelés is volt. Kitérő, de nem fölösleges: amikor alacsony szja-szintről beszélnek, nem sokat mondanak: az szja-n túl van még lineáris, 18,5 százalékpontos tb-járulék, amit a magánszemély fizet, és van mellette a 27 százalékpontos, amit a foglalkoztatója. Ezek a járulékok már önmagukban akkora összeget jelenthetnek, amit érdemes eltitkolni.
Visszatérve a kérdésre: a kieső bevételeket különadókkal és járulékemeléssel próbálták pótolni. Ez azt jelenti, hogy azokat az ágazatokat, amelyek fejlődőképesek, beruházás- és munkahelyteremtő-képesek, így talán a gazdasági növekedés motorjai lehettek volna, pluszban megadóztatták. Erkölcsileg valószínűleg helyes a bankadó, de mi következett be? A banki költségek Magyarországon egyébként is fajlagosan a legmagasabbak voltak Európában, és ezek tovább nőttek, ráadásul a betéti kamatok alacsonyabbak, a hitelkamatok magasabbak lettek. Például a legfrissebb OECD-jelentés szerint hazánkban 2011-ben a keresetekhez képest a legdrágábbak voltak a telefonálás költségei, és ezt a szektort is tovább adóztatják.
Mindezekért szakmailag elhibázott lépésnek tartom, hogy a jómódúaknál kint hagynak adót, és a bevételkiesést a fellendülésben szerepet játszó ágazatokra terhelik, mert így ezek nem fejlődnek.
Vagy a szegényebbekre terhelik.
Bizonyos értelemben terhelik csak a szegényekre: az ágazati különadók egy része sújtja áttételesen őket.
Tovább fékezi a bankszektort a pénzügyi tranzakciós illeték?
Helyes lépés és fehéríti a gazdaságot, hogy cégek közötti pénzmozgás 5 millió forint felett csak banki átutalással történhet, de nem tartom elegánsnak, hogy közben meg is adóztatják őket. Az illetéknél nagyon fontos lett volna a 30 ezer forintos napi limit megtartása, ami a Széll Kálmán Tervben még szerepel, de a kormány által elfogadott változatban nem. A tranzakciós limit nélkül a Tobin-adó hibájába esünk, amit csak az egész világon egyszerre, azonos adókulccsal lehetne bevezetni. Ha egy befektető társaság naponta sok millió eurót forgat Magyarországon, akkor nem érdekli a legfeljebb 30 ezer forintos adó; ha minden alkalommal lecsípik róla, akkor más országot fog választani. Mindenesetre a térség pénzügyi központja nem itt lesz.
A fordított adózás és a kötelező áfa-analitika bevezetése mit jelent a feketegazdaság elleni küzdelemben?
Számomra meglepő, hogy az EU ennyi ideig ül a kérdésen, mivel a kormány novemberben kért engedélyt a bizottságtól a fordított adózás bevezetésére. Azért lepődök meg, mert a halogatásnak vélhetően nem szakmai oka van: egy évvel korábban Romániának megadták az engedélyt, tehát megvan a kitaposott út. Egyébként a kormány jó területet talált, sőt úgy gondolom, a fordított áfázást a mezőgazdaság sokkal nagyobb vertikumára lehetne bevezetni.
Az áll a törvényjavaslatban, hogy két évre vezetik be. Miért?
Csak időlegesen lehet, Románia is csak erre kapott engedélyt. Ez a normál áfa-direktívába nem fér bele, csak brüsszeli, ideiglenes jóváhagyással lehet bevezetni.
A cégeknek az áfa-analitikánál adatszolgáltatást kell készíteniük különböző mélységekben 2013-tól. Ehhez mit szól?
A Széll Kálmán Tervben szereplő finomabb változattal egyetértek. Arról van szó, hogy most csak az áfa-különbözetet kell bevallani, de a törvény szerint jövőre mellé kell majd tenni egy listát arról, hogy mely cégektől érkezett az áfabevétel, és hová fizetett áfát a társaság. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ez minden vállalkozásra életbe lépjen. Az ötlet egyébként nem új, a 90-es évek elején is felvetődött: akkor kiszámoltuk, hogy naponta mintegy 8 millió ügylet történik, amiről külön adatot kellene szolgáltatni. Ez aránytalan, sem az adózó, sem az adóhivatal nem bírná el. Józan lépés, hogy összeghatárhoz és iparághoz kötik a kötelezettséget: így már megvalósítható.
A 25 százalékos feketegazdasági arányt ez a két lépés érdemben visszatornászhatja?
A Széll Kálmán Terv 10 milliárdos pluszbevételt remél idén a fordított áfától; a másikból nem terveztek bevételi többletet, de amíg a részletek nem ismertek, ez indokolt is.
Az eva utódjáról kérdezném. Ön az evát mindig ellenezte, és az új adó is átalányadónak tűnik.
Nem, nem tűnik annak. Amit eddig elárultak róla az az, hogy az áfa nem lesz benne, és ha jól értem, megpróbálják minél több vállalkozás számára lehetővé tenni a pénzforgalmi szemléletű adózást. Nem realizált bevétel után kell most áfát fizetni, és ez a nyereségadónál kettős könyvvitel esetén is így van. Egy olyan országban, ahol a körbetartozás ilyen mértékű, kétségkívül igazságtalan adózási elem, hogy eredményszemléletben adóztatok, amikor lehetne pénzforgalmiban is. A mostani törekvéssel egyetértek.
Én elvileg tagadom az átalányadózást, ami a bevétel alapján történik. Ha a bevétel után adózom, akkor nem izgat a költségszámla: ha közvetlen anyagi érdekem nem fűződik hozzá, akkor nem is kérek számlát. Ha nem kérek, akkor nem kapok, és az e mögött lévő gazdaság elszürkül. Ha az áfát külön vonalon vallják be, a kis cégek számlaéhsége megmarad, és ez jó: szerintem a magyar adórendszer legnagyobb hibája – sőt nem is az adórendszeré, hanem a közállapotoké – az adózatlan gazdaság hatalmas mérete.
Az ekho is idegen test az adórendszerben, de érinthetetlennek tűnik.
Igen. Az ekho elvtelen, kivételez egyes szakmákkal. Látni kell, hogy ha a társadalom közös költségeihez az egyik csoport kevéssé járul hozzá, akkor majd valamelyik másiktól kell beszedni a különbözetet. Azért nem fognak hozzányúlni, mert a sportolók is ekhózhatnak, és a sportot a jelenlegi kormányzat „hozta be” az ekho-ba. Ráadásul míg az ekho éves bevételi határa 25 millió forint, addig a sportolóknál 100 millió, a szakvezetőknél 50 millió a limit. Ugyanakkor a sport terén kétlelkű vagyok: még adóhivatali koromból emlékszem a sportegyesületek ellenőrzésére: döbbenetes visszaélések voltak. Ebben az értelemben a sport adózását az ekho fehéríti. Még egyszer mondom: ez is kivételezés, amit nem tartok indokoltnak.
Élénkíti a gazdaságot az egykulcsos szja?
Az már bebizonyosodott, hogy nem működik az a koncepció, hogy a belső fogyasztás megindulása segíti az egész gazdaságot.
Ez biztos?
Persze. Az elképzelések szerint 2011-ben nőnie kellett volna a fogyasztásnak, de nem nőtt, sőt csökkent, és csökkenni is fog. Azt az elméleti alapvetést, ami most kezd kibontakozni a kormányzati politikában, azt adószakmailag helytelennek ítélem. Azt mondják, hogy a jövedelem adóztatásába alig visznek szociálpolitikát, és az majd az árakat terhelő adókban jelenik meg, hibásnak tartom. Ennek pont az ellenkezőjét tanítjuk az egyetemen: azt mondjuk, hogy az árakat terhelő adóba szociálpolitikát nem szabad vinni, mert nem tudjuk, ki fogyaszt. A gazdag ember is eszik kenyeret, a szegény is, és a külföldi turista is. Ráadásul az is fogyaszt, aki feketén szerzi a jövedelmét. A szociálpolitikát célzottan, a rászorulóknak kell biztosítani. Ha ehhez az adórendszert (is) használjuk, akkor a jövedelemadó a megfelelő adónem.
A kormány kimondott célkitűzése a középosztály erősítése. Ez működik?
Igen. Aki kevesebb jövedelemadót fizet, egzisztenciális értelemben valóban erősödik. Ez nem kérdés.
De mindez a számokban nem látszik.
De, látszik, kimutatható, hogy 500 milliárd kiesett a büdzséből.
Ez igaz, viszont a fogyasztás nem nő.
Azt hinni, hogy a gazdag ember, ha többet keres, több rántott húst fog enni, butaság. A jómódú ember belföldön már nem fogyaszt többet. Pontosan fogalmazva ők nem növelik itthoni fogyasztásukat, csak a külföldit. Egyébként is csak belső fogyasztásnövekedésre alapozni gazdasági növekedést tankönyvszerűen hibás. A leszúrt cövekek szerintem pont nem jók: az, hogy vagyonadóról szó sem lehet, nem helyes, pedig a lineáris adót a vagyonadó jól kiegészítené. Ráadásul én az egykulcsos szja-hoz is hozzányúlnék. Őszintén szólva nem látom, hogy ebből a rendszerből hogy lehetne kijönni.
Vannak szakértői vélemények, melyek szerin t a 10 százalékos társasági adó, az egykulcsos szja, a K+F adókedvezmények és az egyenesági öröklési illeték eltörlése együttesen olyan fantasztikus kombinációt alkot, amely beindíthatja a magyar gazdaságot 2-3 év alatt.
A társasági adó alacsony szintjét én is pozitív lépésnek tartom. Az öröklési illeték költségvetési szempontból nem tétel, és megint a vagyonos osztályoknak kedvez, ráadásul a gazdasági élénküléshez semmi köze. Az szja abban az esetben lehet tőkevonzó, ha az osztalékadót váltja ki, de az is attól függ, milyen országból jön a befektető: a kettős adóztatást kizáró egyezmények túlnyomó többsége szerint otthon fog adózni, tehát mindegy, hogy itthon milyen az szja.
Az szja csökkentése a vállalkozásoknál úgy jelenik meg, hogy a munkaadó nincs belekényszerítve a szokásos évi béremelésbe annál a rétegnél, amelynél az szja valóban csökkent. Sokkal több eredményt hozott volna, ha ezt az összeget a munkáltatói tb-járulék csökkentésére fordítják, mert ez rögtön mérsékli a foglalkoztatás költségét, így növelheti az alkalmazottak létszámát – már ha van kereslet a gyártott termékre. Ráadásul az egykulcsos szja egyenes következménye a minimálbér erőltetett ütemű növelése, a bérkompenzáció, ami mind növeli a vállalkozások költségeit. Elsődlegesen és mindenek felett a munkáltató tb-járulékterhét kéne csökkenteni, amire semmiféle törekvést nem látok.
Van esély erre egyáltalán? Mert alig működő alrendszerekből vonják ki most is a pénzt.
A mai költségvetési helyzetben nincs. Igazából a Bokros-program valósul meg szép lassan. Elő kell venni Bokros Lajos Élet- és Irodalomban megjelent pontjait. Most a kormány nem mondja meg, hogy hány felsőoktatási intézményre van szükség 80 helyett, hanem az állami támogatású helyek számát csökkentik radikálisan, így majd elvéreznek a gyengék.
Magántőkéről az egészségügyben azért nincs szó.
Nem is lehet már. Amit magánosítani lehetett, ami hasznot hajtó, az már a magántőkéé.
Azt nem lehet mondani, hogy csökkents adót és növeld a kiadásokat. A költségcsökkentést érdemes erőltetni, de azt is tudni kell mellette, hogy minden költségcsökkentés fájdalmat okoz valamelyik rétegnek. Például Romániában azért ilyen alacsony az adócentralizáció, mert ott 25 százalékkal csökkentették a közalkalmazotti béreket – ez észvesztő. Csökkentették a nyugdíjakat is, amit később az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek talált. Azért nálunk ilyesmi nincs.
Merre mozdulhat el az adórendszer a mostani adottságok mentén? Szükség lesz még új adókkal innen-onnan pénzt beszedni?
Erre akkor tudnék válaszolni, ha látnám a jövőt. Mert az adó az mindig kísérőjelenség. Nem tudom megmondani, hogy a gazdasági válság meddig húzódik el. Azt sem tudom, mikor érkezik a piacokat megnyugtató IMF-EU-hitelmegállapodás, ami után alacsonyabb lehet a kamatszint. Nem tudom, hogy az állami költségvetésnek milyen rendkívüli kiadásai lesznek, milyen ütemezéssel jár le az államadósság. Azt elfogadom, hogy a kiadáscsökkentésnek korlátai vannak, az országot működtetni kell, így el tudom képzelni, hogy lehet még adóemelési kényszer.
Mit ajánl azoknak, akik most futnak neki az szja-bevallásnak?
Ők már kizárták magukat sok mindenből, például az adóhatósági adómegállapítás lehetőségéből. Fő szabályként nem bonyolult kitölteni a bevallást, a kedvezmények jelentősen csökkentek, és a fizetési kimutatásokon pontosan szerepel, hogy melyik számot hová kell beírni. Szerintem világszínvonalú az adóhivatal internetes bevalláskitöltő programja, tavaly az szja-bevallások több mint fele így készült el. Azért jó, mert formális ellenőrző program is fut rajta, azt ajánlom, hogy ezt használják. Ha mégis gondjuk van, nyugodtan fordulhatnak a NAV ügyfélszolgálataihoz. Ha valaki fél a hatóságtól – sok ilyen ember van – akkor fogadjon szakértőt: rosszabbul járhatnak utóbb, ha elrontanak valamit.
