Új, transzferár-korrekciós elem a bekerülési értékben
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A számviteli törvény nyári módosítása a bekerülési értéket módosító új tételként bevezette a felek között utólag elszámolt olyan ellenérték-különbözetet, melynek célja a társaságiadó-alap módosításának elkerülése.
A kapcsolt felekkel folytatott ügyleteket illetően a magyar adórendszer megköveteli, hogy azokat a felek a szokásos piaci áron kössék meg, vagy ha nem így tesznek, akkor a társaságiadó-alapjukat korrigálják úgy, mintha az ügyletek független felek között alkalmazott árakon történtek volna meg. Mérettől függően a szokásos piaci ár megállapításának módszerét a vállalkozásoknak transzferár-dokumentációban kell rögzíteni.
A 2013. évi CIII. törvény azonban 2013. 06. 30-ai hatálybalépéssel úgy módosította a számviteli törvényt, hogy a transzferárazás rendszere bizonyos esetekben a könyvelésre is közvetlen hatást gyakorolhat. Az eszközök bekerülési értékét szabályozó tételek közé a 48. § új, (10) bekezdéseként bekerült az alábbi szabály: „Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét módosítja az a felek között utólag elszámolt ellenérték-különbözet, amellyel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18. §-a alapján a beszerzőnek a beszerzésre tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben a különbözetet a könyvviteli elszámolásában a bekerülési érték módosításaként nem szerepeltetné.”
A számviteli törvény által hivatkozott ellenérték-különbözet elszámolásáról a társaságiadó-törvény nem tartalmaz rendelkezést, így nem állapítható meg, hogy pontosan milyen új tétel az, amelyet a módosítás után új elemként a bekerülési érték részeként kell figyelembe venni.
Ha nem sikerül a társasági adó szerint elfogadható piaci árat a napi tranzakciókban tartani, akkor év végén a cég döntési helyzetbe kerül. A döntési helyzet ilyen esetben arra irányul, hogy az alkalmazott árak és a piacinak tartott árak közötti különbözetből eredő eredményváltozást a társaság adóalap-korrekcióként kezeli (jellemzően megemeli a különbözettel az adóalapját), vagy utólagos helyesbítés keretében módosítja az egész évben használt árakat vagy azok egy részét.
Az utóbbi, a gyakorlatban sokszor használt megoldás logikájában felidézi a számviteli törvény módosításában használt „utólag elszámolt értékkülönbözetet”. Az áfatörvény előírja, hogy az ellenérték (adóalap) utólagos helyesbítése esetén pontosan hivatkozni kell az eredeti ügyletekre. Más szavakkal az áfa rendszere nem ismeri az egész éves kereskedés összesített eredményének számlában történő – transzferárazási célokat szolgáló – korrekcióját.
Ha tehát az év végén transzferárazási okokból egy vállalkozás helyesbíteni kívánja az év közben használt árait, akkor azt úgy teheti meg, hogy a helyesbítéskor hivatkozik a helyesbítendő értékesítésekre. Az ilyen helyesbítések könyvelése azonban a most megszületett új szabály nélkül is egyértelmű volt, hiszen a bekerülési értéket a helyesbített számlák alapján eddig is módosítani kellett.
Ha azonban az egész éves értékesítések ellenértékét a felek nem az áfatörvény keretei között módosítják, azaz arról nem készül a törvényben szabályozott számlával egy tekintet alá eső okirat, az meglehetősen aggályosnak tekinthető az áfatörvény szempontjából, hiszen itt egyértelműen az ellenérték, azaz az adóalap utólagos módosításáról van szó, ami együtt kellene, hogy járjon az áfa módosításával is.
A számviteli törvény legutóbbi módosításának értelmezési kérdéseiről Kardos Péter ír a Számviteli Tanácsadó 2013/09. számában megjelent cikkében.
