A vevő a király, vagy mégsem? – vevőminősítés válsághelyzetben Koronavírus


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A számviteli törvény előírja az adósok, vevők minősítését, és ennek alapján a lejárt követelésekre értékvesztés elszámolását, illetve bizonyos feltételek mellett, behajthatatlanság jogcímén kivezetésüket a könyvekből. Ez a minősítés egyébként sem egyszerű feladat, de a jelenlegi helyzetben még inkább kihívást jelent.

„A „Feledhetetlen Nyár” Utazásszervező Kft vevője – a „Jó Bolt” Élelmiszer Kis- és Nagykereskedelmi Kft – 2019. október 1-je óta adósa a társaságnak, a munkavállalóinak szervezett jutalomüdülés ellenértékével. Az érintett számla fizetési határideje 2019. szeptember 30-án lejárt. Tulajdonosai telefonon ugyan többször ígéretet tettek arra, hogy rendezik a tartozást, de ez még 2020-ban, a mérlegkészítés időszakában sem történt meg. A cég régi, és eddig megbízhatónak bizonyult vevője a Kft-nek. Az utazásszervező cég ügyvezetője írásban ismét felszólította a kereskedelmi vállalkozást a számla kiegyenlítésére, felajánlva a tartozás háromhavi, egyenlő részletekben történő rendezésének lehetőségét is. Egyúttal figyelmeztették a céget arra is, hogy ellenkező esetben élni fognak a késedelmi pótlékon túl, a behajtási költségátalány felszámításával is.

Az adós vállalkozás válaszlevelében a koronavírus-járvány miatti gazdasági problémákkal indokolta a korábban többször is megígért átutalás elmaradását, hozzátéve, hogy tulajdonosai minden tőlük elvárható intézkedést megtettek a cég működésének fenntartása, munkavállalóik további foglalkoztatása, és likviditási helyzetük javítása érdekében. A tartozást – bár megértik a „Feledhetetlen Nyár” Kft helyzetét – ennek ellenére sem képesek most még részleteiben sem teljesíteni, és annak átütemezését kérték 2020. október 31-i határidővel.

A hitelező vállalkozásnak ugyanakkor megbízható forrásból származó információi vannak arról, hogy adósa kibővítette tevékenységét élelmiszer házhoz szállításával, alkalmazottai elbocsátására nem csak hogy nem kényszerült, de még növelnie is kellett a létszámot az új tevékenysége miatt. Ez utóbbi kétségkívül befektetést – webshop kialakítása, új tehergépjárművek beszerzése – igényelt, de forgalma is számottevően megnövekedett. Egyébként – bár ezt a korábbi, alkalmazottként foglalkoztatott, és időközben elbocsátott ügyvezető pletykálta el – a cégnek 2019-ben sem voltak pénzügyi gondjai.

A „Feledhetetlen Nyár” Kft azonban – a turisztikai ágazatra jellemzően – most komoly likviditási problémákkal küzd. Jogtanácsosuk – aki utánanézett, és kiderítette, nem áll sem végelszámolási, sem felszámolási vagy csődeljárás alatt a cég, de az adóhatóság „köztartozásmentes adózói adatbázisában” 2020 áprilisától már nem szerepel – a követelés behajtását célzó jogi lépések megtételét javasolja. Könyvvizsgálójuk viszont azt tanácsolta, kérjenek a vevőtől írásos nyilatkozatot pénzügyi helyzetéről, a fizetési nehézségei okairól, és erre alapozva, ugyancsak írásban, egyezzenek bele a fizetési határidő módosításába. A vevőnek is letétbe kell helyeznie – legkésőbb – 2020. szeptember 30-ig a mérlegbeszámolóját. Ennek adataiból képet kaphatnak a vállalkozás 2019. évi, tényleges vagyoni, pénzügyi helyzetéről. A Kft tulajdonosai most azon tűnődnek, mit kezdjenek ezzel a helyzettel a társaság mérlegbeszámolójában.”

Adósminősítés – általában

A számvitelről szóló, 2000. évi C. törvény (Szt.) 55. § (1) bekezdése előírja, hogy a vevő, az adós minősítése alapján, az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti (veszteségjellegű) különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Az értékelés kiindulópontja tehát az, hogy a hitelező lát-e esélyt arra, hogy a rendezetlen számlákat vevői – legalább részben – kifizetik, vagy sem.

Ha remélheti, hogy némi pénzt lát majd a követelésből, akkor értékvesztést kell elszámolnia, míg ha behajthatatlannak látja azt, akkor ki kell vezetnie a követelést a könyveiből.

A minősítést elsődlegesen nem az összeg nagyságrendje, vagy az adott számlában adott fizetési határidő túllépése napjainak száma dönti el, hanem az adós, a vevő körülményei, a vagyoni, pénzügyi helyzetéről rendelkezésre álló információk. Ebből az is következik, hogy – például – ha az egyébként megbízható vevőnkről azt a hírt kapjuk, hogy egy elektromos zárlat következményeként gyára porrá égett, és csekély az esély arra, hogy a társaság tulajdonosai képesek legyenek annyit befektetni a cégbe, hogy belátható időn belül újrainduljon a termelés, akkor a vele szemben fennálló, még le nem járt határidejű követeléseinkért is van okunk aggódni, nem csupán a már lejártakért.

A követelések értékelése során a számlák fizetési határideje mellett, az alábbi időpontoknak is fontos szerep jut:

• a mérleg fordulónapja (az a nap, amelyre vonatkozóan a számviteli beszámoló készül, az üzleti év utolsó napja, ez a hazai vállalkozásoknál jellemzően december 31-e);
• a mérlegkészítés időpontja (ez a fordulónapot követi: a beszámoló összeállítását megelőzően eddig az időpontig kell figyelembe venni az előző évvel kapcsolatos ügyletek hatásait).

Azokat a követeléseket, amelyeknek a fizetési határideje már lejárt, és a fenti két időpont között sem folytak be, a mérlegkészítés időpontjában ismert információk alapján kell értékelni, és ha szükséges értékvesztést kell elszámolni.
Ahogyan arra fentebb már utaltam, a követelések értékelését a vevők, az adósok minősítése alapján kell elvégezni.

Például, a fentebb hozott példánkban a számla fizetési határideje 2019. szeptember 30-án lejárt, és 2019. december 31-én még mindig nyitott követelésként szerepel a hitelező könyveiben, sőt, még a mérlegkészítés időpontjáig sem fizették ki. Tegyük fel, hogy a mérlegkészítés időpontja „alapesetben” 2020. április 30. lenne, de a vállalkozás él a lehetőséggel, hogy a beszámoló letétbe helyezését szeptember 30-ig is halaszthatja, így a mérlegkészítés időpontja 2020. június 30.

Mit is tudunk a vevőről, „Jó Bolt” Kft-ről? (Ne feledjük, „őt” kell minősítenünk, és nem a követelést!) Információink szerint tehát a társaság
• eddig rendszeres és megbízható vevőnek bizonyult,
• többszöri ígérete ellenére nem fizette ki a tartozást,
• pénzügyi nehézségekre panaszkodik, fizetési halasztást kért,
• az élelmiszerek házhoz szállítása most kifizetődő tevékenység;
• nagyságrendje nem ismert, de az adóhatóság tartozást tart nyilván a folyószámláján,
• nem végelszámolás vagy felszámolás alatt, és csődeljárást sem indítottak ellene,
• egy elbocsátott (és feltehetően sértett) alkalmazott állítja, hogy nincsenek likviditási gondjai a cégnek,
• a mérlegkészítés időtartama alatt jelentős összegű beruházást hajtott végre.

Amennyiben a hitelező vállalkozás jogtanácsosa álláspontját fogadja el, vélelmezve a követelés behajthatatlanságát, akkor vajon az ennek megfelelő elszámolás számviteli feltételei adottak-?

A számviteli törvény (3.§. (4) bekezdése 10. pont) megfogalmazása szerint az követelés az alábbi esetekben minősül behajthatatlannak, amelyre:
• amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi: ha a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető;
• amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett;
• amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet;
• amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
• amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni
= amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget),
= amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel,
• amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet;
• amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

Nagyon fontos, hogy a behajthatatlanság tényét és mértékét – a számviteli törvény előírásai szerint is – bizonyítani kell.

Amennyiben a fentiek alapján a követelés behajthatatlannak minősül, ennek dokumentációja is megfelelő, úgy azt a könyvekből ki kell vezetni, és a társasági adótörvény is ráfordításként ismeri el.

A példaként hozott esetben még nem beszélhetünk behajthatatlan követelésről, legalábbis annak hitelt érdemlő, írásos bizonyítékai nem állnak a hitelező vállalkozás rendelkezésére.

Mi a helyzet az értékvesztéssel?

Ha a felek megegyeznek a fizetési határidő módosításában, vélelmezve, hogy az összeg majd befolyik, csak később, akkor nincs teendő, a követelés marad a könyvekben ott, ahol van.

Ha nem születik ilyen megállapodás, akkor viszont értékvesztést kell elszámolnia a „Feledhetetlen Nyár” Kft-nek.
Meg kell tehát határozniuk, hogy a követelésüknek feltehetőleg mekkora hányada nem fog majd befolyni, és azt egyéb ráfordításként kell elszámolniuk.

Például, ha a cég a rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy az adós a tartozásának csak 25 százalékát tudja majd kifizetni, akkor az ellenérték 75 százalékát kell értékvesztésként elszámolni. Ha az így minősített vevő több – lejárt fizetési határidejű – számla ellenértékével is adósa a cégnek, úgy azokra is ezt az arányt kell alkalmazni az értékvesztés elszámolásakor.

Lényeges, hogy – ellentétben a behajthatatlan követelésekkel – az értékvesztés elszámolásával csökkentett követelés a könyvelésben marad, nem kell/lehet onnan kivezetni.

Ha a követelésből később több folyik be, mint amennyivel a cég számolt, akkor az elszámolt értékvesztés egy részét vagy egészét vissza kell írni.

Az elszámolt értékvesztést azonban a társasági adó nem ismeri el (dokumentálják azt bármennyire alaposan is), az elszámolt ráfordítás adóalapot növelő, míg a visszaírás (ami bevételként jelentkezik a könyvekben) adóalapot csökkentő tétel.

Kivételt jelent az az eset, amikor az adós több mint 365 napja tartozik a vállalkozásnak, és az erre értékvesztést számolt el, akkor az ellenérték 20 százalékát a társasági adó alapjában is csökkentő tételként lehet figyelembe venni, feltéve, hogy az érintett követelés még nem elévült el, és bíróság előtt is érvényesíthető.

Adósminősítés – válság idején

Bár a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások esetében nem beszélhetünk „klasszikus” gazdasági válságról (lásd az 1929-1933-as, vagy akár a 2008-2009-es gazdasági világválságot), de rendkívüli helyzetről mindenképpen.

Minden vállalkozó igyekszik egyébként is a már meglévő vevőit megőrizni, üzleti kapcsolatait ápolni. A járványhelyzetben – úgy tűnik – még inkább a vevő a király.

A pénzére hiába váró szállító sem szívesen szólítja fel őket a lejárt számlák kifizetésére, és főleg nem riogatja partnereit jogi lépésekkel, és vagyoni, pénzügyi helyzetüket is csak óvatosan firtatja.

Ráadásul a szinte az egyik napról a másikra – ráadásul az eddigiekhez képest szokatlan körülmények miatt – megváltozó, és romló gazdasági környezetben nem lehet megbízható képet kapni egy vállalkozásról, fizetési- és hitelképességéről a korábban bevett módszerekkel, így a korábbi időszakok pénzügyi adatainak elemzésével.

Ez persze nem jelenti azt, hogy dobjuk sutba mindazt, amit erről számvitelből tanultunk és alkalmaztunk.

Az viszont biztos, hogy a korábbi évek eredményes működése lényegesen kevesebbet nyom majd a latban, mint a vizsgált cég készpénzt termelő képessége, amely rövidtávú működését határozza meg.

Akárhogy is, de a jelenlegi helyzetben is dönteniük kell a vállalkozásoknak adósaik minősítéséről, a számviteli törvény már fentebb hivatkozott, 55.§-a alapján.

Nézzük, melyek lehetnek azok a szempontok, amelyek most segítségünkre lehetnek ebben!
• Milyen ágazatban működik az adós? Miben és mennyire érinti működését a járványhelyzet? Kapott/kaphat-e állami támogatást?
• Mennyire adósodott el a cég a korábbi évben/években? Mérlegbeszámolója szerint milyen arányt mutatott a saját és idegen források aránya? Milyen mértékben fedezték követelései a kötelezettségeit? Ha a vállalkozás eddig is javarészt külső forrásokból (szállítók, pénzintézeti hitelek) fedezte a működését, az most számottevően megnöveli a vele kötött ügyletek kockázatát.
• Mit tudunk a cég folyamatban lévő – és frissen zárult – beruházásairól? Azok a jelenlegi helyzetben is életképes tevékenységekhez kapcsolódnak? Rendelkezik a vállalkozás elegendő forrással a befejezésükhöz? A már befejezett projekt megtérül-e, és ha igen, várhatóan mikor? Ha a társaság – akár források hiányában – kénytelen átmenetileg vagy véglegesen leállítani a beruházást, az milyen további terheket (költségek, kötelezettségek) ró rá, és képes lesz-e ezeket pénzügyileg rendezni?
• Mit árul el a mérleg a társaság készleteiről? Igaz, a viszonylag nagy raktárkészlet a jelenlegi helyzetben inkább előny, mint hátrány, főként, ha külföldről behozott és most akadozó szállításokkal pótolható termékekről van szó. (Más kérdés, ha régi és eladhatatlan készletekről beszélünk.) Hány napra elegendő készlettel rendelkeznek? Honnan szerezték/szerzik eb készleteiket (külföld, belföld)? Szállítóik küzdenek beszerzési nehézségekkel (pl. külföldi források esetében)?

A „klasszikusok”: likviditás, cash flow. Rendelkezik a vállalkozás elegendő készpénzzel és/vagy gyorsan készpénzzé tehető eszközökkel? Kintlévőségei tendencia jelleggel magasak, jelentős arányt képviselnek, a forgóeszközeiken beül?

Természetesen, ezeket az adatokat teljes egészében nem tudjuk az érintett cég mérlegbeszámolójából megszerezni, még akkor sem feltétlenül, ha a társaság „tisztességes” kiegészítő mellékletet állít össze, és abban nem csupán a társaság székhelyének és tevékenysége megkezdésének időpontjára, valamint a számviteli politikából kiollózott részeknek a közlésére szorítkozik, odadobva koncként egy-két likviditási mutatót. (Vannak ilyen rossz példát mutató cégek, tényleg.)

Abban az esetben, ha adósunk szeretne megegyezni velünk – mint a példaként hozott esetben – egy újragondolt fizetési határidőben, akkor megkérhetjük, jelenlegi helyzetének magyarázatául ossza meg velünk a fenti (például a beruházásaira vonatkozó) információkat is).

Ezzel üzleti titkai kiadására még nem késztetjük, és érdekében is áll, hogy meggyőzzön minket, pénzügyi problémái létezőek, de képes ezeket megoldani belátható időn belül.

Kérdezhetjük vevőnket ilyen esetben még – például, a teljesség igénye nélkül – arról is, mi a helyzet az ő vevőivel, azok eleget tesznek-e rendre fizetési kötelezettségeiknek, vagy éppen ők a cég fizetési problémáinak okozói? Vevőik – különösen ez éppen nem fizetők – stratégiai partnereik-e, vagy könnyedén pótolhatóak-e? Ugyanezt vevőnk szállítói kapcsán is firtathatjuk.

Visszatérve a példaként bemutatott esetre, ha a „Jó Bolt” Élelmiszer Kis- és Nagykereskedelmi Kft fizetési nehézségeit például folyamatban lévő beruházásaival magyarázza, bemutatva annak gazdasági kihatásait és várható megtérülését, és ezt kellőképpen meggyőzően sikerül bemutatnia, akkor a hitelező vállalkozás jó eséllyel beleegyezik a lejárt számla fizetési határidejének átütemezésébe – gondosan gazdálkodva, természetesen némi kamatot azért felszámolva.

Ha kevésbé tűnik rózsásnak a társaság helyzete, akkor pedig a hitelező vállalkozásnak az értékvesztés elszámolásának tényéről, és annak mértékéről kell döntenie.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 25.

Számlázz.hu: itt a vállalkozások közti fizetési kérelem

Új korszak kezdődött a magyar bankszektorban: a fizetési kérelem általános bevezetése áprilistól lehetővé teszi a fogyasztók és a szolgáltatók részére is, hogy olcsón és egyszerűen intézhessék elektronikus fizetési tranzakcióikat – olvasható a Szamlazz.hu Adó Online-hoz eljuttatott közleményében.

2024. április 18.

Kapcsolt vállalkozások közötti ingyenes juttatások a társasági adóban

Az ellenérték nélkül adott támogatások, juttatások, térítés nélkül átadott (pénz)eszközök vonatkozásában a Tao-törvény különbséget tesz atekintetben, hogy az ingyenes átadás adománynak minősül-e, és ha nem, a támogató oldaláról vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek tekinthető-e. Elmerülünk a részletekben.