Az infláció hatása a pénzügyi kimutatásokra (2. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Írásom második részében azt vizsgálom meg, hogy az infláció milyen hatással van a tárgyi eszközökre, készletekre és a saját tőkére.

A cikk 1. részében bemutattuk a magyar infláció ismérveit és egy példa segítségével szemléltettem annak hatását a vevőkövetelésekre-árbevételre és a szállítói kötelezettségekre-ELÁBÉ-re.

A cikk 2. részében azt vizsgálom meg, hogy az infláció milyen hatással van a tárgyi eszközökre, készletekre és a saját tőkére.

Tárgyi eszközök

A tárgyi eszközök témakörét tekintve az infláció kapcsán két területre szeretném felhívni a figyelmet:

  1. A tárgyi eszközök inflációval való kapcsolatának egyik legnagyobb problémája az, hogy úgynevezett amortizációs hiány keletkezik az alábbiak szerint.

A tárgyi eszközök értékcsökkenése a múltbeli bekerülési értéküket alapul véve került megállapításra, és ez csökkenteni fogja a vállalkozás eredményét, viszont még a technológia változatlanságát feltételezve is, ugyanezen eszköz pótlása csak egy magasabb, inflációval növelt értékű eszközzel lehetséges. A hiba forrása az ez által keletkező látszatnyereség, mivel ha a gazdálkodó a teljes keletkezett eredményt kifizeti osztalékként, akkor nem fogja tudni pótolni az elhasználódott eszközöket azok értéknövekedése miatt.

Nézzünk erre egy egyszerű példát:

Tegyük fel, hogy egy társaság 2021.01.01-én nettó 200 MFt értékben vásárol 200 db tárgyi eszközt, melyek hasznos élettartama 2 év. Maradványértéket a várható teljes elhasználódás miatt nem állapít meg, így az éves értékcsökkenés összege 100 MFt. A pótlásként beszerzett eszközök várható beszerzési ára 2023.01.01-én már nettó 250 MFt lesz.

Feltételezzük, hogy a gazdálkodó összes bevétele, ami 1.000 MFt és értékcsökkenésen kívüli összes költsége, ráfordítása – beleértve a társasági adót is – ami 650 MFt, pénzben is realizálódott. Nincs számviteli akadálya, hogy az így keletkezett eredményt osztalékként kifizesse a tulajdonosok részére, amire az egyszerűsítés miatt az év utolsó napján sor is kerül.

Az 1. számú táblázat adataiból az derül ki, hogy amennyiben a társaság a teljes képződött és cashflow-ban is realizált eredményét kifizeti osztalékként, úgy 2023.01.01-én a tárgyi eszközök beszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet nem fog rendelkezésre állni, hiszen az eszköz pótlásához 250 MFt-ra lesz majd szükségük a záró pénzeszköz állományuk pedig csupán 200 MFt 2022.12.31-én.

  1. számú táblázat
Adatok MFt-ban
Megnevezés 2021. év 2022.év
Nyitó pénzeszköz az év első napján (1) 200 100
Összes bevétel (2) 1000 1100
Összes költség, ráfordítás – kivéve az értékcsökkenést (3) 650 700
Értékcsökkenés (4) 100 100
Számviteli eredmény (5)=(2)-(3)-(4) 250 300
Költségnek, ráfordításnak nem minősülő kiadás (beruházás) (6) 200 0
Záró pénzeszköz az év utolsó napján osztalékfizetés előtt (7)=(1)+(2)-(3)-(6) 350 500
Kifizethető- és kifizetett osztalék (7)=(5) 250 300
Megmaradó pénzeszköz osztalékfizetés után (8)=(6)-(7) 100 200

Megoldást a problémára a jogszabályon, vagy a saját elhatározáson alapuló tartalékképzés jelenthet, mivel a lekötött tartalék osztalékfizetési korlátot jelent a gazdálkodó számára.

  1. A tárgyi eszközök egy speciális csoportját képezik az ingatlanok. Az ingatlanok is bekerülési értéken vannak nyilvántartva a vállalkozások könyveiben és ahol azt a számviteli törvény nem tiltja, még értékcsökkenést is számolhatunk el rájuk.

Hosszú távon úgy tűnik, az ingatlanok többségének értéke folyamatosan, az inflációt meghaladó mértékben növekszik.

A magyar számviteli törvény a befektetett eszközök közé sorolt ingatlanoknál lehetőséget ad arra, hogy könyvvizsgálati kötelezettség mellett a gazdálkodók élhetnek az értékhelyesbítés eszközével és azokat piaci értéken szerepeltethetik könyveikben.

Az értékhelyesbítés az eszközök piaci értéken történő bemutatása mellett nem eredményezi annak hozamkénti elszámolását az eredménykimutatásban, csupán a saját tőke értékét növeli majd az értékelési tartalékon keresztül az alábbiak szerint:

T1 Ingatlanok értékhelyesbítése – K4 Értékelési tartalék

A legtöbb vállalkozás a könyvvizsgálatból adódó többlet adminisztráció miatt ezzel a lehetőséggel nem él, ezért az eszközeiben nem realizált „rejtett” nyereség keletkezik az infláció hatására.

Készletek

Inflációs környezetben abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy a vállalkozások vásárolt és saját termelésű készleteinek értéke folyamatosan növekedni fog. A hatályos szabályozás szerint a készleteket bekerülési értéken kell nyilvántartani a könyvekben. A készletek értékelésekor, azok költségként, ráfordításként való elszámolásakor azok homogenitása miatt csoportos készletértékelési eljárásokra van szükség.

A csoportos készletértékelési eljárás csak FIFO (First in-first out) vagy átlagos (súlyozott) nyilvántartást jelenthet, mivel a LIFO (Last in-first out), a HIFO (High in-first out) és a LOFO (Low in-first out) szerinti elszámolás a magyar számvitelben nem engedélyezett.

Az alábbi példa azt mutatja be, hogy az eltérő csoportos készletértékelési eljárások milyen hatással vannak a készletek értékére és az eredményre.

Egy vállalkozás az alábbi beszerzéseket és értékesítéseket hajtja végre 2021-ben:

Beszerzések:

2021.11.15-én 100 db * 200 eFt/db = 20.000 eFt

2021.12.15-én 200 db * 250 eFt/db = 50.000 eFt

Összesen: 300 db 70.000 eFt

Értékesítések:

2021.12.31-én 150 db *400 eFt/db = 60.000 eFt

Készletek értéke 2021.12.31-én:

2021.12.31-ei árinformációk szerint a termék utolsó lehetséges beszerzési ára 270 eFt/db, így az ez alapján számított záró készletérték 150 db * 270 eFt/db = 40.500 eFt

A készletekkel kapcsolatos számításokat a 2. számú táblázat tartalmazza.

A táblázatot és a saját tőkéről szóló tudnivalókat a cikk folytatásában találja.

infláció és pénzügyi kimutatások

A cikk szerzője Dzsudzsák Zsolt okleveles könyvvizsgáló, okleveles adószakértő, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója.


Kapcsolódó cikkek