Megérkezett az új lízingstandard

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2016. január 13-án bocsátották ki az IFRS 16 Lízingek standardot, amely koncepcionális változást hoz elsősorban a lízingbe vevő oldalán.

Az IFRS 16 szinte minden társaságot érinteni fog, amely eszközt ad vagy vesz bérbe, bár a hatások mértéke és jellege eltérő lehet. Az operatív és pénzügyi lízingek közötti különbségtétel a lízingbe vevők esetén megszűnik, ehelyett minden esetben egy lízinghez kapcsolódó, az eszköz használati jogát megtestesítő eszközt és egy lízingdíjak fizetésére vonatkozó kötelmet megtestesítő lízingkötelezettséget kell megjeleníteni a mérlegben.

A lízingbe vevők – az IAS 17 szerint pénzügyi lízingnek minősített megállapodásokhoz hasonlóan – a használati joghoz kapcsolódó eszközt („right-of-use asset”) és a lízingkötelezettséget a futamidő alatt fizetendő lízingdíjak jelenértékén jelenítik meg. Emellett az eszköz bekerülési értékének részét képezik a lízingelt eszköz megszerzéséhez kapcsolódó közvetlen költségek, illetve az eszköz-helyreállítási kötelezettség is (hasonlóan egyéb befektetett eszközök kezdeti értékeléséhez).

A korábbi standardhoz képest az elszámolás mellett jelentős változást hozhat, hogy az eddig operatívként besorolt lízingek esetén is meg kell határozni a futamidőt, mivel ez a bekerülési érték meghatározásához szükséges. A futamidő becslése során minden olyan opcionális meghosszabbítást figyelembe vesz a lízingbe vevő, amit kellőképpen biztos, hogy ki fog használni. A függő és változó bérleti díjakat is figyelembe veszi továbbá a lízingbe vevő a kötelezettség megjelenítésekor, ha ezek egy előre meghatározott mutatótól függnek, vagy természetüknél fogva előre meghatározott lízingdíjaknak felelnek meg (az elsőre példa egy inflációhoz kötött díj, míg a másodikra egy olyan névlegesen változó díj, amely megbízhatóan becsülhető, mert az esemény megvalósulását, amely a díj kötött, nagy bizonyossággal lehet előre jelezni).

 

A lízingbe adó elszámolása nem változik alapvetően, a lízingbe vevővel párhuzamosan a lízingbe adó is megjeleníti a lízingbe adott eszközt operatív lízing esetén, míg pénzügyi lízing esetén az eszközök között egy lízingkövetelést jelenít meg, és – amennyiben van ilyen – a lízingelt eszközhöz kapcsolódó maradványértéket.

Milyen hatásra számíthat tehát a lízingbe vevő egy olyan megállapodás esetén, amelyet jelenleg operatív lízingként számol el? Az IAS 17-től eltérően a mérleg eszköz és kötelezettség oldala is növekszik. A nettó eredményre a hatás a teljes futamidő alatt ugyanaz az IFRS 16 és IAS 17 szerint, azonban a ráfordítások eltérő helyen és időbeliséggel merülnek fel. Főszabályként az IAS 17 szerint operatív lízing esetén a bérleti díj elszámolása időarányosan történik, míg az IFRS 16 szerint megjelenített használati jog eszköz-értékcsökkenése lineáris, a lízingkötelezettségre elszámolt kamatok pedig jellemzően csökkennek az idő előrehaladtával (például olyan esetekben, ahol a bérleti díj változatlan a futamidő alatt), így az IFRS 16 szerint a futamidő elején magasabb költséget kell elszámolni.

 

A standard 2019. január 1-jétől hatályos. Az első alkalmazás során a társaságok két módszer közül választhatnak, de akármelyiket is választják, azt a teljes szerződésállományra alkalmazniuk kell: vagy teljes visszamenőleges alkalmazást vagy módosított visszamenőleges alkalmazást választhatnak. A teljes visszamenőleges alkalmazás esetén a beszámoló legkorábbi összehasonlító periódusát úgy kell bemutatni, mintha a társaságok mindig is IFRS 16-ot alkalmaztak volna. A módszer alkalmazásakor a standard ugyanakkor gyakorlati egyszerűsítéseket ad: a lízingkötelezettség és a használati jog eszköz értékelésére a fordulónapon érvényes inkrementális hitelfelvételi költséget alkalmazhatja a lízingbe vevő a jelenérték meghatározása során, illetve a pénzügyi lízingeket az első összehasonlító időszakra nem kell átértékelni, csak a követő időszakokra kell alkalmazni az IFRS 16-ot. A legnagyobb könnyítés talán, hogy nem kell újraértékelni az IFRS 16 szerint, hogy a meglévő szerződések lízinget tartalmaznak-e. Az IFRS 16 első alkalmazásából fakadó változások a nyitómérlegben bemutatott tőkét módosítják. A módosított visszamenőleges alkalmazás esetén a legnagyobb eltérés az előző módszerhez képest, hogy ebben az esetben csak a tárgyidőszakot értékeli a társaság IFRS 16 szerint, és az összehasonlító időszakot az IAS 17 szerint mutatja be.

  

Az új lízingstandard sajátosságait Németh Gergely mutatja be a Számviteli Tanácsadó 2016/04. számában megjelent cikkében.

---