Mit írjunk a számlára, ha nem kell áfát felszámítanunk? (II. rész)


Amikor számlakibocsátásról beszélünk, a köznyelvben gyakran az “áfás számla” kifejezést használjuk. A számlákon ugyanakkor nem mindig szerepel áthárított áfa. Ennek viszont többféle oka is lehet, a számlán pedig megfelelően kell feltüntetni azt, hogy miért nem hárítottunk át áfát az üzleti partnerre. A vállalkozások számára gyakran nem egyértelműek az egyes esetkörök közötti különbségek, ami sokszor hibás számlázáshoz vezet. Cikksorozatunk soron következő részében a fordított adózás számlázásával foglalkozunk.

Fordított adózás

Fordított adózás alá eső ügyletek esetén az Áfa tv. 169. § n) pontja alapján nem adómentességre történő hivatkozást kell feltüntetni a számlán, hanem a “fordított adózás” kifejezést. E körben a jogszabály pontosan meghatározza a szerepeltetendő szöveget, nem enged a mentességhez hasonló mozgásteret. (Mindazonáltal az adóhatóság nem szokott bírságolni más, egyértelműen fordított adózásra utaló hivatkozás, pl. a “FAD” rövidítés alkalmazása esetén sem.) Idegen nyelven kiállított számlán az adóhatóság álláspontja szerint is az a helyes eljárás, ha a“fordított adózás” fordulatnak az adott nyelvben használt megfelelőjét használjuk, így például angol nyelvű számlán a “reverse charge” kifejezést.

A gyakorlatban előfordul, hogy a számlakibocsátó számára nehézséget jelent annak eldöntése, hogy egy adott ügylet adómentes, vagy fordított adózás alá esik.

A fordított adózás azt jelenti, hogy a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója helyett a beszerző, igénybe vevő köteles megfizetni az adót. Az ezen adózási mechanizmus alá tartozó ügyletek két nagy csoportba sorolhatóak:

  • belföldi adóalanyok közötti, az Áfa tv. 142. §-ának hatálya alá tartozó ügyletek;

  • ún. külföldi vonatkozású fordított adózás alá eső, az Áfa tv. 139-140. §-aiban – uniós szinten a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa ie.) 195-196. cikkeiben – szabályozott ügyletek.

Lényeges, hogy a fordított adózásnak mindkét esetben csak egyik feltétele az, hogy az adott ügylet a jogszabályban felsorolt esetkörökbe tartozzon, e mellett a résztvevőkre vonatkozó feltételeknek is teljesülnie kell. Ezek hiányában ugyanis még a megadott tárgyi körbe tartozó ügylet is egyenes adózás alá fog esni.

Példa1:

Az Ingatlant Adok-Veszek Kft. “beépített régi ingatlant” értékesít egy magánszemély részére. A Kft. az ilyen értékesítéseit az Áfa tv. 88. §-a szerint adókötelessé tette. Jóllehet az értékesítés az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés e) pontjának tárgyi hatálya alá tartozik, mégsem lesz fordított áfás. Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen. Mivel a példa szerinti esetben a vevő nem belföldi adóalany, az értékesítést terhelő áfa fizetésére nem a vevő, hanem az eladó lesz kötelezett.

Példa2:

A Für Ihre Zeit GmbH időgazdálkodási és hatékonyságnövelési tanácsadást nyújt a Túlzsúfolt Bt. részére. A GmbH a tanácsadási tevékenységet a magyarországi telephelyén dolgozó alkalmazottak útján végzi. Az áfa fizetésére nem a szolgáltatás igénybevevője lesz kötelezett, hiszen a szolgáltatás nyújtója állandó telephellyel rendelkezik belföldön, az Áfa tv. 140. §-a pedig a fordított adózás egyik kritériumaként szabja meg, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal ne legyen letelepedve.

Ha a fordított adózás feltételei teljesülnek, akkor az értékesítő az adómentességhez hasonlóan nem számíthat fel áfát a számlájában, azonban egészen más okból kifolyólag. Itt ugyanis az ügylet nem mentes az adó alól (ezért is helytelen adómentességre hivatkozni a bizonylaton), viszont az adó fizetésére nem az értékesítő köteles, vagyis nincs áthárított áfa, amiről a számlában információt kellene közölnie.

Az Áfa tv. 142. §-ában szabályozott belföldi fordított áfás ügyleteknél nem jellemző, hogy problémát okozna annak megítélése, áfamentes vagy fordított áfás ügyletről van-e szó. A külföldi vonatkozású fordított áfás ügyleteknél viszont gyakran vezet hibás számlázáshoz a téves minősítés.

A jelenség háttere az uniós szabályozásból adódik. A Héa ie. és az azzal harmonizált magyar szabályozás ugyanis eltérően kezeli a határon átnyúló termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat.

Mind az Áfa tv.2. §-a, mind pedig a Héa ie. 2. cikke önálló adóztatási tényállásként határozza meg a termék Közösségen belüli beszerzését és a termékimportot. Amikor terméket szerzünk be az Európai Unió más tagállamából vagy harmadik országból, akkor áfa tekintetében két különálló ügylet valósul meg: egy termékértékesítés, amelynek tekintetében a termék értékesítőjét terheli adókötelezettség, és egy Közösségen belüli termékbeszerzés vagy egy termékimport, ami a beszerzői oldalon keletkeztet adókötelezettséget. Míg tehát a valóságban egyetlen értékesítés zajlik le, adózási szempontból az ügylet “megkettőződik”, és a két végpont külön-külön minősül adóztatási pontnak.

A termék értékesítője oldalán a termékértékesítés lehet adóköteles, de bizonyos feltételekkel mentesülhet is az áfa alól. Így például a Közösség két tagállama közötti termékértékesítés a Héa ie. 138. cikkében (magyar megfelelője az Áfa tv. az Áfa tv. 89. §-a) foglalt kritériumok teljesülése esetén adómentes lesz. A harmadik országbeli eladónak az ottani szabályoknak megfelelően lehet, hogy keletkezik hozzáadottértékadó-fizetési kötelezettsége az értékesítés után, de az is lehet, hogy nem.

A beszerzőnek a Közösségen belüli termékbeszerzés illetve import címén keletkező adófizetési kötelezettsége viszont független attól, hogy az értékesítő mentesült-e a saját oldaláról az áfafizetés alól. Ha a termék értékesítője nem tudja igazolni a mentesség feltételeit, akár az is előfordulhat, hogy az adott termékügylethez kapcsolódóan mindkét felet adófizetési kötelezettség terheli, mivel e kötelezettségek két külön adóztatási tényálláshoz kapcsolódnak. A két adókötelezettség viszont két különböző országban fog keletkezni, hiszen a termékértékesítésnek és a Közösségen belüli termékbeszerzésnek illetve importnak külön teljesítésihely-szabályai vannak.

A szolgáltatások – valamint az Áfa tv. 32., 34. és 35. §-a szerinti termékértékesítések – esetében nincs az előbbiekben leírtakhoz hasonló mesterséges megbontás. Ezeknél az értékesítés az egyetlen adóztatási pont, az áfafizetési kötelezettség pedig főszabály szerint a szolgáltatás nyújtóját (termék értékesítőjét) terheli; a beszerzőt kizárólag akkor, ha a fordított adózás feltételei fennállnak.

Megjegyezzük, hogy az Európai Unió jogalkotói dolgoznak az áfa-rendszer átalakításán, amelynek központi gondolata az egységes uniós héaövezet- Single EU VAT Area -létrehozása. Az elnevezés arra utal, hogy az elképzelések szerint a tagállamok aKözösség teljes területén egységesen kezelnék az áfát, függetlenül attól, hogy belföldi vagy tagállamok közötti határon átnyúló ügyletről van szó.

A tervek szerint megszüntetnék az adóalanyok közötti Közösségen belüli termékügyletek kettősségét, eltörölvea Közösségen belüli termékbeszerzés adóztatandó tényállását. A Közösségen belüli termékértékesítés teljesítési helye azon tagállam lenne, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van. A harmadik országokból vagy azokba történő termékértékesítéseknélviszont fennmaradna amegkettőződés, azaz értékesítői oldalon továbbra is termékexport, beszerzői oldalon termékimport ügyletként lenne kezelendő az ügylet.



Kapcsolódó cikkek

2021. augusztus 31.

A munkavállalók ösztönzésének egyik eszköze: a munkavállalói részvénytulajdonosi program

A Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program egy eszköz arra, hogy a gazdálkodó olyan juttatási rendszert alakítson ki, amely amellett, hogy érdekeltté teszi a programban résztvevő munkavállalókat a vállalkozás eredményes működésében, a munkabéren felüli juttatásra ad lehetőséget az általános szabályoktól eltérő, kedvező adózás mellett. Részlet a Számviteli tanácsadó írásáából.

2021. augusztus 25.

Számviteli alapelvek

Gyakran kerülnek számviteli szakemberek szembe azzal a nehézséggel, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) nem írja le pontosan egy adott tétel elszámolásának vagy lekönyvelésének módját. Ez azonban nem okoz(hat) problémát, hiszen minden gazdasági esemény könyvelése levezethető a számviteli alapelvekből. Gyakran mondjuk az Szt.-re, hogy az egy ún. „kerettörvény”. Ez azt jelenti, hogy az adott gazdálkodónak kell megtöltenie a saját tevékenységének és céljainak legjobban megfelelő tartalommal, eljárásokkal. Ahhoz azonban, hogy milyen szabályok szerint alakítsa ki a gazdálkodó a saját elszámolási és számviteli rendjét, szükség van elvi jellegű keretekre. Ezek az alapelvek.

2021. augusztus 13.

A projektelszámolás számvitele

A projektelszámolás kérdésköre az elmúlt időszak talán legjelentősebb számviteli törvényi módosításának tekinthető. A 2020-ban kötött szerződések tekintetében már kötelező az új szabályozás alkalmazása a gazdaság szereplői számára, vélhetően ezért is érkezett a Könyvvizsgálói Kamarához számos megkeresés a gyakorlati alkalmazások vonatkozásában.