Mit kezdjünk a bankbetétek értékvesztésével? (x)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A számvitelt érintő minden lényeges tudnivaló birtokába juthat egyetlen könyvből: ez a most megjelent, Számvitel A-tól Z-ig 11., átdolgozott kiadása. A szakkönyvből – amelyet itt rendelhet meg – most a tartós kölcsönök, követelések és hosszú lejáratú bankbetétek értékvesztése és annak visszaírása szabályait idézzük.

Tartósan adott kölcsönök, tartós követelések és hosszú lejáratú bankbetétek értékvesztése és annak visszaírása

Az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett kölcsönöknél, vásárolt követeléseknél, bankbetéteknél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű [Szvt. 55. § (1) bek.].

Amennyiben az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi, devizakövetelés esetén pedig a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított értékét [Szvt. 55. § (3) bek. és 60. § (3), (4) bek.].

Ettől a szabálytól el kell térni, ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által nem jegyzett valutát, ilyen valutára szóló eszközöket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján), a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani [Szvt. 60. § (5) bek.].

A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon is, ha az első módszer szerinti értékeléstől történő eltérésnek az eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye ezen értékelés mellett nem teljesülne [Szvt. 60. § (6) bek.].

Kölcsönök értékvesztése: értékvesztést akkor kell elszámolni, ha az adós a kölcsönt a mérlegkészítés időpontjáig nem fizette meg és az adós minősítése alapján várható, hogy a követelés teljes összegét nem lesz képes megfizetni.

Vásárolt követelések értékvesztése: az értékvesztés elszámolása akkor kötelező, ha a követelés címzettje csődhelyzetbe került, fizetésképtelenné vált, vagy megkezdődött a felszámolása, ezért a követelést a követelést megvásárló részben vagy teljes egészében nem tudja érvényesíteni. Az értékvesztést a követelés összegéig lehet elszámolni.

Hosszú lejáratú bankbetétek értékvesztése: az értékvesztés elszámolása akkor kötelező, ha a bankbetét lekötési ideje még nem ért véget a mérlegkészítés napjáig, viszont a betétet fogadó pénzintézet csődhelyzetbe került, fizetésképtelenné vált, vagy megkezdődött a felszámolása, ezért a bankbetétet (és annak kamatát) a betételhelyező részben vagy teljes egészében nem fogja visszakapni. Az értékvesztést az elhelyezett betét összegéig lehet elszámolni.

Kezelt vagyon értékvesztése: a kezelt vagyonra szóló tartós követelésre értékvesztést kell elszámolni annak könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti veszteségjellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Ezen értékvesztés, illetve annak visszaírása során a piaci érték meghatározásakor a kezelt vagyon üzleti év mérlegfordulónapjára kimutatott saját tőkéjének összegét kell figyelembe venni [Szvt. 54.§ (10), (11) bek.].

A Számvitel A-tól Z-ig című könyvet itt rendelheti meg.

---