Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A transzferárak a vállalati gyakorlatban rendkívül fontos szerepet töltenek be. Számos funkciói közül a teljesítménymérés és -értékelés eszközeiként meghatározzák az egyes egységek pénzügyi értelemben vett eredményességét is.
A transzferárak minden olyan esetben megjelennek, ha a vállalat több egységből áll, és az egységek egymás között teljesítményeket adnak át. Ha ezek az egységek jogilag is elkülönülnek, akkor az adózási szabályok is arra köteleznek minket, hogy transzferárként tekintsünk a belső kapcsolatokra. A transzferárazás rendszere részben a vállalat vezetőinek a döntésén múlik. A transzferárazást jól működtetni nem egyszerű feladat. Sok, egymásnak ellentmondó szempontot kell egyidejűleg figyelembe venni, továbbá dönteni, hogy melyik segíti elő jobban a vállalat működését. A jól kialakított transzferár-rendszer sok értéket tud teremteni, érdemes tehát végiggondolni, hogyan lehet megfelelően beilleszteni az irányítási rendszerbe.
A szerző személyes tapasztalata az, hogy az alábbi öt szempontot érdemes végiggondolni, és ezek alapján kialakítani a vállalatra szabott, jól működtethető transzferárazási rendszert.
1. Szabályszerűség: a meglévő számviteli, adózási és belső szabályok tiszteletben tartása alapkövetelmény. Az adott ország adózási és számviteli rendszere által meghatározott kereteken belül keressük az optimumot. Például vannak olyan országok, ahol az egyes vállalatok eredményét külön-külön vizsgálja rigorózusan a nemzeti adóhatóság. Más országokban – az Európai Unión belül is van ilyen – az adóhatóság arra érzékeny, ha a határon át mozgatják a teljesítményt. Az országon belüli teljesítményáramlás nincs a középpontban. Ebben az esetben az országon belüli kapcsolatok sokkal inkább úgy viselkednek, mintha egy vállalaton belüli egységek lennének.
2. Egyszerűség: minél egyszerűbb ez a rendszer, annál inkább a teljesítményről, és nem a rendszer működéséről szólnak a beszélgetések.
3. Átláthatóság: a transzferárazás során a rendszer működése mindig és minden körülmények között visszakövethető. Természetesen lehetnek üzleti titkok a vállalaton belül, nem szükséges a teljes rendszer működését a vállalati honlapra kitenni. Viszont a releváns vezetők számára – főleg, ha a teljesítményük értékelésében ez szerepet játszik –, nem lehetnek titkos formulák, együtthatók, amelyek előre nem végiggondolható módon módosítják a teljesítményük értékét.
4. Feladat- és hatáskör egysége: ha a vezető teljesítményét olyan célok mentén mérik, amire ráhatása van, az serkenti a teljesítményt. A döntési és cselekvési szabadság nagyon fontos szempont.
5. Az érték-előállítás valós leképezése: az összetett rendszerek összetett működésükben is csak arra szolgálnak, hogy a vállalat elérje a stratégiai céljait. Úgy érdemes a transzferárazás rendszerét kialakítani, ahogy a környezet – lehet akár piac vagy szabályozás – valójában működik.
Amennyiben az előbbiekben részletezett öt szempont szerint alakítják ki a transzferárazás rendszerét, akkor reális esély van arra, hogy jól működő – azaz az érték-előállítást támogató, és nem hátráltató, romboló – transzferáraink lesznek.
A transzferárak gyakorlati alkalmazásának sikerkritériumairól Székely Ákos ír a Számviteli Tanácsadó 2014/03. számában megjelent cikkében.
