Számviteli politika: a vállalkozás tükre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A számviteli politika a gazdálkodó legfőbb számviteli szabályzata, amely a számviteli jogszabályoknak való megfelelés mellett minden gazdálkodó saját adottságait és egyedi körülményeit tükrözi. A számviteli politikát a számviteli törvényben rögzített alapelvek és értékelési előírások alapján kell kialakítani és írásba foglalni, amely során számos, vállalkozásra jellemző döntést meg kell hozni. A Számviteli Tanácsadó 2012/3. számában megjelent cikk útmutatást ad a számviteli politika elkészítéséhez.

Az újonnan alakuló gazdálkodónak a számviteli politikát és az annak részeként elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül kell elkészítenie, ez az az időszak, amikor először a vállalkozás sajátosságaihoz kell igazítani a számviteli törvény felkínálta lehetőségeket. A vállalkozások figyelmét gyakran elkerüli, hogy a számviteli jogszabályok módosítása esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.

A számviteli politika elkészítése során meg kell határozni, hogy a számviteli törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül a gazdálkodó melyeket és milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, illetve, hogy az alkalmazott gyakorlatot adott esetben milyen okok miatt kell megváltoztatni. A számviteli politika keretében döntést kell hozni a beszámoló formájáról, amely az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől és a foglalkoztatottak létszámától függ, valamint meg kell határozni az üzleti év időtartamát is (2012. január 1-jétől új szabályként szinte bármely vállalkozás választhat a naptári évtől eltérő üzleti évet, amennyiben ezt a működés jellemzői indokolttá teszik).

Meg kell határozni a jelentős összegű, valamint a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba nagyságát, amelyek „háromoszlopos” beszámoló készítését, illetve a beszámoló újbóli közzétételét eredményezhetik.

A gazdálkodónak a számviteli politika keretében sajátos szabályzatokat is el kell készítenie. Az eszközök és a források értékelési szabályzatában célszerű például rendelkezni az eszközök és a kötelezettségek értékelésével kapcsolatos számvitelpolitikai döntésekről, mint például a terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés elszámolásának szabályairól, a követelések minősítéséről vagy a készletek nyilvántartásáról.

Sipos Petra írása részletes útmutatást ad a legfontosabb számviteli döntésekről, bemutatva egyúttal a döntési pontoknál választható lehetőségeket is. A cikk teljes terjedelemben a Számviteli Tanácsadó 2012/3. számában olvasható.

A Számviteli Tanácsadó szaklapról és az előfizetési lehetőségekről bővebb információkat itt talál.

---