Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mint ismeretes, a nyugdíj összege attól is függ, hogy milyen időponttól kérjük a nyugdíj megállapítását, mikor megyünk nyugdíjba. Például a nyugdíj összegét meghatározó tényezők közül a valorizációs szorzószámok évről-évre változnak, mely mutatók nagy mértékben képesek befolyásolni a nyugdíj összegét.
Nyugdíjrögzítés
Ha az a cél, hogy rosszabbul ne járjon a személy, mintha a nyugdíjkorhatár betöltésekor azonnal nyugdíjba vonult volna, a nyugdíjrögzítés lehetőségét tanácsos megfontolni.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 82. §-a szerint az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását (a továbbiakban: rögzített nyugdíj).
Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik, úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején – amennyiben számára kedvezőbb – választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésekor rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt összegű nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett. Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.
Ezzel a lehetőséggel tehát azt tudjuk biztosítani, hogy a tényleges nyugdíjba vonuláskor, amikor már a nyugdíj folyósításra is kerül, legalább azt az összegű ellátást kaphassuk, amely a nyugdíjkorhatár betöltésekor megállapítható volt, nevezettet a változó szabályok ellenére se érje hátrány.
A nyugdíjrögzítés csak elméleti nyugdíj, a rögzített nyugellátás idején az érintett személy nem minősül öregségi nyugdíjasnak, a járulékfizetés szempontjából ez fontos körülmény.
Nem élhet a nyugdíjrögzítéshez kötődő választási lehetőséggel az, akinek a reá irányadó nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig eltöltött időszak legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat folyósítottak.
A nyugdíjrögzítést követően végzett keresőtevékenységgel tehát további szolgálati időt szerezhetünk, szemben a nyugdíj folyósítása melletti keresőtevékenységgel, amely szolgálati időt már nem eredményez, hanem a nyugdíj 0,5 százalékos mértékű növelésére adhat jogosultságot, amennyiben a kereset nyugdíj járulék alapul szolgál. Mint ismeretes, 2020. július 1-jétől ilyen kereset már nem lesz nyugdíjasként folytatott munkavégzés esetében.
Segíthet a nyugdíjrögzítés akkor is, ha a nyugdíjkorhatár betöltését követően nyugdíjba vonulás helyett feltétlenül tovább szeretnénk dolgozni a szakma szeretete, vagy a hasznos elfoglaltság miatt, de a teljes munkaidőt részmunkaidőre kívánjuk váltani, ami jelentheti a jövedelem csökkenését is.
Ez a körülmény a nyugdíj összege szempontjából előnytelen lehet, „leronthatja” a korábbi évek magasabb jövedelméből számított, nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet. Ilyen esetben lehetséges, hogy a nyugdíj rögzített összege lesz előnyösebb az időközben nyugdíjemelésekkel megnövelve – az újonnan megállapított nyugdíj összege helyett; tehát ez fog folyósításra kerülni.
Aki a nők negyven év jogosultsági idővel történő kedvezményes nyugellátásának igénybevételét tervezi, csak „végleges” nyugdíj-megállapítást kérhet, a nyugdíjrögzítés lehetőségét azért nem veheti igénybe, mert a korhatárt még nem töltötte be.
Nyugdíjnövelés
Nyugdíjrögzítés helyett ha a körülmények lehetővé teszik, hasonló élethelyzetben dönthetünk a nyugdíjnövelés intézményének igénybe vétele mellett is.
A Tny. 21.§ (2) bekezdése szerint aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, és a reá irányadó nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 nap szolgálati időt szerez, azaz tovább dolgozik, nyugdíjnövelésben részesül.
A növelés mértéke 30 naponként az öregségi nyugdíj 0,5 %-a. A Tny. 22.§ (3) bekezdése szerint a nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj meghaladhatja a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet.
Ez egy igen jelentős kedvezmény, az egyetlen kivétel az alól a szabály alól, hogy az öregségi nyugdíj összege az annak alapjául szolgáló havi átlagkeresetnél több nem lehet.
Például egy legalább húsz év szolgálati idővel rendelkező, 1955. december 1-jén született személy, aki a születési éve szerinti nyugdíjkorhatárát, a 64. életévet 2019. december 1-jén töltötte be, és tovább dolgozott folyamatosan, nem kérte az öregségi nyugdíj megállapítását ettől a naptól, mert csak 2020. január 1-jétől kívánt nyugdíjba vonulni, hogy a 2020. évi valorizációs szorzószámok alkalmazásával kerüljön nyugdíja összege kiszámításra, ezzel a további 30 nap szolgálati idővel már szerzett 0,5%-os mértékű nyugdíjnövelést.
Ha pedig úgy dönt, hogy „rádolgozik” egy évet a korhatárára, és csak 2020. december 1-jétől veszi igénybe nyugdíját, már 6%-os mértékű nyugdíjnövelésre szerez jogot.
Megkönnyíti a helyzetet az, hogy nem kell hosszú távú döntéssel belevágni a dologba, nem kell egy teljes évet ledolgozni a további szolgálati idő szerzése érdekében, hanem minden egyes megszerzett 30 nap szolgálati idő már jogot ad a nyugdíj növelésre.
Munkajogi helyzet
A nyugdíjrögzítés és a nyugdíjnövelés lehetőségével élő munkavállaló már betöltötte öregségi nyugdíjkorhatárát, ezért munkajogi helyzete is megváltozik. Háttérként már rendelkezésére áll a nyugdíj tényleges igénybe vételének lehetősége, mint megélhetési forrás, a munkaviszony fenntartását célzó fokozott munkajogi védelem már nem illeti meg.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 294.§ (1) bekezdésének g) pont ga) alpontja szerint nyugdíjas munkavállaló aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság). Az Mt. 66.§ (9) bekezdése szerint a munkáltató a határozatlan idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. Az Mt. 77.§ (5) bekezdés a) pontja szerint nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
A döntésnél a személyre szóló helyzetet, körülményeket kell számba venni, annak érdekében, hogy a legelőnyösebb megoldást válasszuk.
