Devizahitelesek megmentése: ki hogyan adózik?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kell-e adót fizetniük a devizahiteleseknek az adósmentő törvények nyomán visszajáró összeg után? Hogyan kell a pénzintézeteknek elszámolniuk a visszatérített összeget, és miként alakul a társaságiadó-alapjuk az új törvények nyomán? A BDO Magyarország cikkében választ talál a kérdésekre.

A 2014. év végén a törvényhozás által elfogadott két adósmentő jogszabály

• a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Devizahiteles törvény)

• és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: Elszámolási törvény)

adósokat segítő pénzügyi rendelkezéseiről, a folyamatban lévő vagy már lezárult Magyar Állam kontra pénzügyi intézmények perekről a híradásokban nagyon sok szó esett a közelmúltban. Érdemes ugyanakkor egy kis figyelmet szentelni a jogszabályok számviteli és társasági adó előírásaira (amelyek a pénzintézeteket érintik), valamint a személyi jövedelemadó rendelkezéseire (amelyek pedig a magánszemély adósok adójogi helyzetére lehetnek kihatással). Le kell-e adózniuk a magánszemélyeknek a részükre visszatérített összeget, ha igen, akkor milyen adókötelezettség terheli azt? Hogyan kell a pénzintézeteknek elszámolniuk a visszatérített összeget és miként alakul a társasági adó alapja? A kérdésekre választ találhat cikkünkben.

A két jogszabály közül a Devizahiteles törvény határozza meg azt a két jogcímeket, amelyekre tekintettel az adósokkal el kell számolniuk és ennek megfelelően veszteséget kell elkönyvelniük a pénzügyi intézményeknek.

Az első ilyen jogcím az árfolyamrés. A Devizahiteles törvény 3. § szakasza értelmében a pénzügyi intézmények által alkalmazott kereskedelmi banki vételi és eladási árfolyamok a devizaalapú kölcsönök esetében tisztességtelenek voltak, így a törlesztéseket az MNB által rendeletben meghatározott módon kell MNB árfolyamra átszámítani és emiatt a pénzügyi intézményeknek veszteséget kell elszámolniuk a 2014. évre.

A második jogcím, amelyre tekintettel az adós visszatérítésben részesülhet az egyoldalú szerződésmódosítás. Nagyon fontos kiemelni, hogy ezen második jogcím már nemcsak a devizaalapú hitelekre, hanem a forintalapúakra is vonatkozik. A Devizahiteles törvény 4. § szakasza alapján a pénzügyi intézmények által alkalmazott egyoldalú kamat és díjemelések tisztességtelenek voltak, így a törlesztéseket az MNB által rendeletben meghatározott számítási módszertan alapján kell újraszámítani és emiatt a pénzügyi intézményeknek ugyancsak veszteséget kell elkönyvelniük a 2014.évre.

A fenti két jogcímen (tehát az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás miatti visszatérítés) képződő pénzügyi intézményi veszteségeket az Elszámolási törvény 3.§ (1) bekezdése és 4.§ (1) bekezdése értelmében árfolyamrésből illetőleg egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára olyan módon, mintha a túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna. Az ilyen módon keletkező fogyasztói követeléseket 2015-ben kell pénzügyileg rendezni a még fennálló kölcsönszerződések esetében a kölcsönállomány csökkentésével, a már lezárt szerződések esetében pedig a követelés fogyasztó részére történő kifizetésével.

EKAER lépésről lépésre – Összefoglaló e-könyv
Érintett vagyok-e az EKAER bejelentésben? Hogyan regisztrálhatok? Milyen módon tudom megtenni a bejelentést? Megteheti a bejelentést helyettem a fuvarozó? Mi az a kockázati biztosíték? Milyen mértékűek a büntetések? További információ és megrendelés >>

Számvitelileg hogyan számolja el mindezt a pénzügyi intézmény?

Az alábbi gazdasági eseményeket kell könyvelni és adózásilag kezelni:

1. Veszteségek elszámolása a 2014. évre

2. Fogyasztói követelések (túlfizetések) rendezése a 2015. évre

3. Korábbi évek adóhatásainak érvényesítése

   1. A veszteségek elszámolása a 2014. évre

Az Elszámolási törvény nem tartalmaz konkrét rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a képződő veszteséget hogyan kell elszámolni a 2014. évre. Ugyanakkor a 49.§ (5) bekezdése és az Sztv. 41.§ szakaszának szellemében szakmai körökben egyöntetűen elfogadott és javasolt eljárás az, hogy a veszteség összegében az egyéb ráfordítások terhére céltartalékot kell képezniük a pénzügyi intézményeknek. A céltartalékkal kapcsolatos információkat utóbb az éves beszámoló kiegészítő mellékletében is be kell mutatniuk.

Az Elszámolási törvény fent hivatkozott 49.§ (5) bekezdése (amely beépítésre került a Tao. törvény 29/Zs. § (5) bekezdésébe) értelmében a társasági adó alapjának meghatározása során növeli az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Devizahiteles törvény és az Elszámolási törvény végrehajtására tekintettel képzett bármely céltartalék, céltartalékot növelő összeg következtében elszámolt ráfordítás, feltéve, hogy azzal a 8.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján már nem növelték meg az adózás előtti eredményt.

Az elszámolással kapcsolatban képzett céltartalékkal tehát minden esetben meg kell növelnie a társasági adó alapját a pénzügyi intézménynek.

1. A fogyasztói követelések (túlfizetések) rendezése a 2015. évre
    

Az Elszámolási törvény 44.§ szakasza értelmében a fogyasztói követeléseket a rendkívüli ráfordítások terhére kell elszámolni az Elszámolási törvény 13.§ szakaszában meghatározott időpontokban. Még fennálló kölcsönszerződések esetében mindez csökkenti a tartozás összegét, míg lezárt szerződéseknél a korábbi adóssal szembeni kötelezettségként kerül előírásra, majd pénzügyileg rendezésre.

Az Elszámolási törvény 49.§ (4) bekezdése (amely beépítésre került a Tao. törvény 29/Zs. § (4) bekezdésébe) értelmében a társasági adó alapjának meghatározása során a fenti módon elszámolt rendkívüli ráfordítás a Tao. törvény 8.§ (1) bekezdése alapján nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült ráfordításnak, így tehát növeli az adózás előtti eredményt a társasági adó alapjának megállapítása során.

A rendkívüli ráfordítás elszámolásával egyidejűleg természetesen a korábban az elszámolással kapcsolatban képzett céltartalékot az egyéb bevételek javára fel kell oldani, amely pedig csökkenti az adózás előtti eredményt a társasági adó alapjának meghatározása során.

1. A korábbi évek adóhatásainak érvényesítése
    

A fentiek alapján tehát a ráfordításként elszámolt veszteséggel összességében kétszer kell a társasági adó alapját megemelni (egyszer, mint képzett céltartalék, egyszer, mint nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordítás) és egyszer lehet csökkenteni (mint felhasznált céltartalék) így a két év viszonylatában a veszteség elszámolásának nincsen hatása a társasági adó alapjára. Felmerülhet ugyanakkor, hogy az elszámolt veszteséggel egyező összegű bevételt a korábbi években elszámolt a pénzügyi intézmény, amely után különböző adófizetési kötelezettség is terhelte (társasági adó, helyi iparűzési adó, innovációs járulék, különadó) és most lényegében ezt a bevételt fizeti vissza az adósoknak, így a korábban bevallott és megfizetett adók is visszajárnának, hiszen nem tett szert bevételre a pénzügyi intézmény.

Az Elszámolási törvény 44.§ szakasza értelmében a fogyasztói követeléseket a rendkívüli ráfordítások terhére kell elszámolni az Elszámolási törvény 13.§ szakaszában meghatározott időpontokban. Ez az általános számviteli gyakorlattól eltérő kezelést jelent. Az Elszámolási törvény értelmében a kölcsönfelvevőnek visszatérítendő összeg ugyan jelentős összegű hibának minősül, azzal azonban mégsem a korábbi évek könyveit kell módosítani, hanem 2015-re kell a rendkívüli ráfordítások között előírni. A rendkívüli ráfordítás előírásával számíthatóvá válik az az adóhatás, amely akkor jelentkezne, ha az általános gyakorlat szerint a korábbi 2008-2014. évek beszámolóit módosítanák a pénzügyi intézmények. Általános esetben ugyanis a beszámoló módosításával egyidejűleg a benyújtott adóbevallásokat kellene önellenőrizni, és az adókülönbözetet ilyen formában rendezni – visszaigényelni az adóhatóságtól. Ebben az esetben azonban – tekintettel arra, hogy a korábbi évek könyveit nem lehet módosítani a – önellenőrzés helyett a halmozott össz adóhatást (nemcsak a társasági adót, hanem valamennyi adóhatást) az Elszámolási törvény 49.§ (1)-(3) bekezdései alapján (amelyek beépítésre kerültek a Tao. törvény 29/Zs. (4) bekezdésébe) legkorábban a 2015. év és az azt követő évek társasági adójából lehet majd csökkentő tételként elszámolni.

Mi a helyzet a kölcsönfelvevővel? Terheli-e bármilyen adófizetési kötelezettség a visszatérítés után?

Logikusan az lenne a válasz a kérdésre, hogy nem keletkezik adózás alá vonható jövedelme a magánszemélynek, hiszen egy már korábban általa megfizetett kölcsönösszeg kerül most vissza hozzá, vagy csökkenti a jövőbeni fizetési kötelezettségét. Ez a logikus válasz ebben az esetben a jogszabályokból is visszacseng. Az Elszámolási törvény 48.§ szakasza értelmében (amely beépítésre került az Szja. törvény 7.§ (1b) bekezdésébe) a magánszemély adókötelezettségét – bármely adóévre vonatkozóan – nem érinti az a részére – bármely időpontban – kifizetett (megtérített), jóváírt (túlfizetésként elszámolt) vagyoni érték, amely a magánszemélyt a Devizahiteles törvény alapján, vagy a pénzügyi intézmény ellen indított egyedi perének nyertessége esetén a pénzügyi intézménnyel való elszámolás alapján illeti meg.

A fentieknek megfelelően tehát fellélegezhetnek a kölcsönfelvevők: a korábban bemutatott jogcímeken a magánszemélyt megillető visszatérítés mentesül a személyi jövedelemadó alól.

A cikk szerzője dr. Petrányi Gábor, a BDO Magyarország senior tanácsadója és Kertész Gábor tax partner. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere. 

---