Mit tartalmazzon egy önálló transzferár nyilvántartás? – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A transzferár nyilvántartásban a 22/2009. PM rendelet által előírt kötelező tartalmi kellékeket kell bemutatni. Cikkemmel szeretnék iránymutatást nyújtani ahhoz, hogy mit és hogyan érdemes leírni a nyilvántartásban ahhoz, hogy az valóban megfeleljen a NAV elvárásainak.

A cikksorozat első részét itt találja.

IV. A piacunk konkretizálása, honnan szerezzünk adatot

Mit jelent a piacelemzés?

A PM Rendelet előírásait idézve az alábbiakat szükséges bemutatni.

A lehetséges piaci kapcsolatok szempontjából figyelembe vehető piac meghatározását és jellemzőit:

(1) piacnagyság

(2) a piac liberalizáltsága

(3) az eladok viszonylagos versenyhelyzete

(4) helyettesítő áruk, szolgáltatások elérhetősége

A nyilvántartás szempontjából nem vehető figyelembe az a földrajzi terület, ahol a terméket, a szolgáltatást nem, vagy csak jelentősen kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet beszerezni (igénybe venni), illetve értékesíteni (nyújtani).

A piac bemutatása két fő részre osztható. Egyrészt bemutatjuk a vállalkozásunk piaci környezetét, a gazdasági körülményeket. A második rész akkor szükséges, ha a vizsgált ügylet nem kapcsolódik valamely fő tevékenységünkhöz, mert ekkor a vizsgált ügylet piacát is külön bemutatjuk.

Tehát először érdemes azzal kezdenünk, hogy a vizsgált ügylet hogyan kapcsolódik be a vállalkozásunk folyamataiba, hol helyezkedik el. Fontos meghatároznunk, hogy mennyire szorosan kapcsolódik a fő tevékenységhez.

 

Hogyan mutassuk be átfogóan a releváns piacot és annak jellemzőit?

Írhatunk például:

– földrajzi elhelyezkedésről,

– a piac méretéről,

– a piacon tapasztalt verseny mértékéről,

– a vevők és eladók viszonylagos versenyhelyzetéről,

– a helyettesítő termékek vagy szolgáltatások rendelkezésre állásáról,

– a kereslet és kínálat szintjéről,

– a fogyasztók vásárlóerejéről,

– a piac állami szabályozásának természetéről és mértékéről,

– termelési és szállítási költségekről,

– a piaci szintekről (kiskereskedelem, nagykereskedelem)

– ügyletek dátumáról, stb.

Elindulhatunk az adott iparág áttekintéséről (fejlődés, piacnagyság, stb.), folytathatjuk a piaci korlátokkal, piaci szabadság bemutatásával (liberalizáltság). Ezek után következhetnek a legfontosabb piaci szereplők és a konkurencia ismertetése, végül tárgyalhatjuk a helyettesítő termékek, szolgáltatások meglétét, típusát, elemeit.

Honnan szerezzünk információkat a piacbemutatáshoz?

Természetesen a legjobb megoldás, ha egy jegyzetfüzettel le tudunk először is ülni az értékesítési vezetővel, aki el tudja mondani fő vonalakban az előzőekben részletezett információkat. Iránymutatást adhat abban is, hogy mik azok a vállalati anyagok (tervek, elemzések, gyűjtemények, stb.), amelyeket fel lehet használni hiteles információ forrásként.

Kiegészítő elemként ismét az internetes piackutatást ajánlanám, ahol rengeteg információt lehet szerezni, ebben az esetben kiemelten figyeljünk rá, hogy a forrásokat megfelelően és egyértelműen jelöljük meg az anyagunkban.

Kérhetünk különböző anyagokat a kapcsolt vállalkozásainktól, a KSH-tól (www.ksh.hu), illetve az iparágunkban működő szakmai szervezetektől, nonprofit intézményektől is.

Természetesen fordulhatunk információért különböző szolgáltatókhoz is, azonban vegyük figyelembe a költség-haszon elvét is, hiszen ezek a szolgáltatások általában magas értékűek.

Összefoglalásként a Rendelet fent bemutatott 4 fontos pontját ajánlom, hogy arra koncentráljunk, és a piaci elemzés kifejtésének mélysége lehetőség szerint igazodjon az adott ügylet nagyságrendjéhez.

V. Módszerválasztás, vizsgálat és indoklások

Milyen módszerek állnak rendelkezésünkre?

Amikor transzferárazás kerül szóba valamilyen beszélgetés keretében, a legtöbb kérdés általában arra vonatkozik, hogyan kerüljön alátámasztásra az ár. Az emberek fejében vannak elképzelések, de gyakori az is, hogy egyáltalán nincs ötletük vagy úgy gondolkodnak, hogy azt az árat semmilyen módon nem lehet alátámasztani.

Az információ ebben az esetben is hatalom. Ha ismerjük a módszereket, akkor nemcsak utólag lesz egyszerűbb alátámasztani egy árat, hanem minden alkalommal már előre tudunk gondolkodni. Ez nagyon meg tudja könnyíteni a feladatunkat, amikor már ténylegesen készítjük a dokumentációt.

 

Előkészületek

A szerződés bemutatási résznél megismert információk alapján foglaljuk össze először is az ármeghatározáshoz lényegi elemeket. Melyek ezek?

Az összehasonlítható termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó tények és körülmények. Miért fontos ez az információ? A rendelkezésünkre álló adatok hozzáférhetősége illetve hiánya az összehasonlíthatóságot befolyásolja. Más-más adat esetén más-más módszerrel lehet meghatározni a szokásos piaci árat.

Az összehasonlíthatóságot meghatározó főbb tényezők:

a) A termékek, szolgáltatások jellemzői

b) A funkcionális elemzés (lásd a korábbiakban bemutatott „Fontos információ!”)

c) Szerződési feltételek

d) Gazdasági körülmények

e) Üzleti stratégia

A fentiek alapján mutassuk be röviden, hogy van-e összehasonlítható termék, szolgáltatás a piacon, összehasonlítható-e a nyereség más piaci szereplők nyereségével, hasznával.

Melyek a legfontosabb módszerek?

1. Összehasonlító árak módszere

2. Viszonteladási árak módszere

3. Költség és jövedelem módszer

4. Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer

5. Nyereségmegosztásos módszer

6. Egyéb módszer

Mutassuk be a módszerek lényegét és végezzük el az ügyletre vonatkozó vizsgálatot sorban, az indoklás (alkalmazás, elvetés) írásban, alátámaszthatóan dokumentáljuk a nyilvántartásban!

Tehát a nyilvántartás tartalmazza az összehasonlításhoz felhasznált adatok meghatározását, forrását, a felhasznált adatok kiválasztásának menetét, ezek indokát, továbbá az összehasonlítható termék(ek)re, szolgáltatás(ok)ra vonatkozó tényeket, körülményeket.

VI. Pénzügyi analízis

A pénzügyi analízis már konkrét számszaki adatokat kell, hogy tartalmazzon. Hogyan épül fel ez a rész?

• Kiválasztott módszer megnevezése, indoklása

• Összehasonlítható adatok bemutatása (szerződések, számlák, kimutatások, táblázatok, cégadatok alapján)

• Adatbázisok alkalmazása szükség esetén (adatbázis bemutatása, szűrési lépések leírása, indoklása, eredmények vizsgálata, interkvartilis tartomány, végeredmény)

• Az összehasonlított ügyletek és az ellenőrzött ügylet közötti eltérések és az emiatt szükséges kiigazítások bemutatása, ha az összehasonlíthatóságot meghatározó tényezők tekintetében az árat befolyásoló eltérések vannak, és az eltérések a választott módszer keretei között megbízható módon számszerűsíthetők

• Következtetések (megfelelő a transzferár vagy társasági adóalap módosítás szükséges)

Egyéb kötelező tartalmak

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell továbbá:

– az összehasonlítható termék(ek), szolgáltatás(ok) alapján – a választott módszertől függően és az esetleges kiigazítások után meghatározott – számított árat, árrést, hasznot, egyéb értéket vagy azok tartományát (szokásos piaci árat) (számszaki bemutatás, esetleg főkönyvi karton bemásolása),

– folyamatban lévő hatósági, bírósági ügyek bemutatását, ha van ilyen a vizsgált szerződés tárgyában folyamatban vagy már lezárva a szokásos piaci ár megállapításával összefüggésben:

(a) a bíróság, a hatóság megnevezését, székhelyét (külföldi állam esetén annak megnevezését is) és az ügy számát;

b) az eljárás megkezdésének és lezárásának időpontját;

c) a jóváhagyásra benyújtott, a hatóság által vitatott vagy a megállapított (jóváhagyott) szokásos piaci árat.

– a nyilvántartás elkészítésének, módosításának időpontját,

– szükséges mellékleteket.

Bízom benne, hogy összeállításom hasznos segítséget jelent a transzferár nyilvántartások készítése és aktualizálása során.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.

---