A háromszögügyletek alapvető szabályai (2. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A háromszögügyletekben három szereplő van, amelyek eltérő tagállamban működnek, nincs köztük két azonos országbeli, vagy unión kívüli országhoz tartozó partner.

A háromszögügyletekről szóló előző cikk végén már érintőlegesen foglalkoztunk a háromszögügylet és a láncértékesítés kapcsolatával, amelyből kiderült, hogy a láncértékesítés tekinthető az alapnak, hiszen ez alapján határozzuk meg az ügylet teljesítési helyét, amelyre ráépül a háromszögügylet, mint speciális láncügylet. Azért fontos kiindulni a láncértékesítés szabályaiból, ugyanis a közbenső vevő ez alapján határozza meg, hogy a normál szabályok szerint „A”-szereplő, vagy „C”-szereplő országába kellene beregisztrálnia és adóznia a helyi szabályoknak megfelelően, azonban ha a fuvarozás miatt ez „C”-országra esne, akkor lép be a háromszögügylet egyszerűsítő szabálya, mentesítve „B”-szereplőt adminisztrációs és számlázási többlet-terhek alól.

Amikor a láncügylet és a háromszögügylet kapcsolatát vizsgáljuk, érdemes azt is megemlíteni, hogy a láncügylet több-, sőt sokszereplős ügylet teljesítési helyének meghatározásában nyújt segítséget. A szereplők között lehetnek belföldiek, lehetnek harmadik országos szereplők. Ezzel szemben – nevéből adódóan – a háromszögügyletekben három szereplő van, akik mindegyike eltérő tagállamban működik, nincs köztük két azonos országbeli, vagy harmadik országos partner.

A háromszögügyletek magyar szabályozása összhangban áll a közösségi szabályozással, azaz például ha a magyar partner szerepel „C”-szereplőként az ügyletben, akkor „B”-eladójának nem kell hazánkban adószámot kérnie, amennyiben a magyar partner azt fordított adózással bevallja a Közösségen belüli termékbeszerzést, illetve „B”-szereplő összesítő nyilatkozatában, mint közbenső szereplő szerepelteti az ügyletet. Amennyiben „B”-szereplőnek van magyar adószáma attól még a háromszögügylet egyszerűsítő szabály alkalmazásának nincs akadálya, feltéve ha a háromszögügylet nem a magyar adószámával összefüggő tevékenységhez kapcsolódik. Fontos leszögezni, hogy utóbbi körülmény értékelése (B-szereplő C-országbeli adószáma) nem konzisztens minden uniós országban, vannak olyan országok, amelyek B-szereplő C-országbeli adószáma esetén nem teszik lehetővé a háromszögegyszerűsítés alkalmazását.

Összegezve a háromszögügylet-egyszerűsítés alkalmazásának feltételeit az alábbi listát kapjuk: három uniós ország adóalanya között két számlázás (A->B, B->C) és egy áruszállítás (A->C) történik; a termék Közösségen belül utazik; „B”-szereplőhöz nem kerül a termék. A fuvarozást vagy „A” végzi (végezteti) vagy ha „B” fuvaroz (fuvaroztat), akkor nem az indulási tagállam szerinti közösségi adószámát adja meg „A”-nak még akkor sem ha egyébként rendelkezik A-országban adószámmal. Végül fontos feltétel, hogy „B”-szereplő nem lehet letelepedett „C”-országban, „B” még ha rendelkezik is, semmi esetre se használja A-országbeli közösségi adószámát a teljes ügylet során, illetve „C”-szereplő mindenképpen rendelkezzen közösségi adószámmal a rendeltetési hely szerinti országban.

Kérdésként szokott felmerülni, hogy ha a feltételek teljesülnek, akkor kötelesek-e a felek alkalmazni a háromszög-egyszerűsítés szabályait, vagy ez opcionális döntése a feleknek. A válasz az, hogy a döntés nem opcionális, ha a feltételek teljesülnek, akkor kötelesek azt alkalmazni a felek.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.


Kapcsolódó cikkek